;

költségvetés;hiánycél;

- Céltévesztés

Aligha szorulnak szánalomra, de mégsem lehet egyszerű dolog költségvetéssel foglalkozó pénzügyminisztériumi tisztviselőnek lenni. Nem csak azért, mert már a tél végén azon kell munkálkodniuk, hogy miképpen alakuljon a következő esztendő, egy olyan időszakban kell ezt megjósolniuk, amikor még a megelőző évről is csak előzetes adatok állnak a rendelkezésükre. S azzal is szembesülniük kell, hogy a közgazdasági szakma bírálatai záporoznak feléjük, mert az éppen folyó - hasonló szisztémával készült - büdzsé fő számai nem teljesülnek.

A korrekcióra csak hónapokkal később, az év vége közeledtén ad lehetőséget a konok gazdaságpolitika. A József nádor tér dolgozóinak, fájdalomdíjként nyújtott viszont bőséges jutalmakban nincs hiány, ami önmagában is növeli a kormányzati szektor hiányát, amely a KSH friss adatai szerint az idei első félévben több, mint 4 százalékkal haladták meg a tavalyi, korántsem fényes, azonos időszak számait. Mielőtt azonban ezek az adatok megjelentek volna a Pénzügyminisztérium bő egy százalékkal megemelte a hiánycélt. Amit korántsem annak rögzítéseként tettek, hogy nyíltan bevallják: túlköltekeztünk.

Az ok prózaibb: Brüsszelbe kötelező volt elküldeniük a kormányzati hiányról és adósságról szóló jelentést. Márpedig a kényszer nagy úr!

Az eredetileg 3,9 százalékos GDP arányos hiánycél 5,2 százalékra emelését azonban nem ám az elhibázott gazdaságpolitika okozta, hanem, mint az a PM megszokott kommunikációs paneljéből kiderül: „A kialakult, veszélyes nemzetközi helyzet rendkívüli terhet ró a magyar költségvetésre is." De a szokásos brüsszelezésben fordulat jöhet. Most ezt írják:" Tovább bővítené a magyar költségvetés mozgásterét, ha az Európai Bizottság utalná a Magyarországnak jogosan járó uniós támogatásokat". Viszont reális közelségbe került, hogy 13 milliárd eurónyi kohéziós támogatást a jövő hónapban mégiscsak megítélnek a belga fővárosban, amiből 2024 elején már kifizetés is lehet. Nem kétséges a brüsszelezés megmarad, legfeljebb átalakul.