Pintér Bélának huszonöt év alatt a Réka és az oltatlanok a harmincadik darabja. Minden évre jutott legalább egy. Mi ez, ha nem életmű, és még korántsem tart a végénél. Kérdés, hogy ezek a drámák mennyire állják ki az idő próbáját. Bár már erre is kaptunk választ, hiszen több darabot más társulatok is játszanak, vannak olyanok is, amelyeket aktuálisabbnak érzünk most, mint amikor megszülettek.
A Réka és az oltatlanok az előző, Az Imádkozó díszletében játszódik. Lehet, hogy ennek takarékossági okai is vannak, de vehetjük úgy, hogy a mostani szerves folytatása az előzőnek. Ez a feltételezés sok szempontból helytállónak is tűnik. A mostani is, mint az előző, mai problémákkal foglalkozik. Igyekszem a konkrét történetről minél kevesebbet elárulni. Mindenesetre szóba kerül az oltás problematikája (miközben írom ezeket a sorokat, épp jött a hír Karikó Katalin orvosi Nobel-díjáról) és nagyon sok morális és közéleti dilemma. Több mint egy óra akár friss, pimasz közéleti kabaré is lehetne, hogy aztán jöjjön a kegyetlen vég. Pintér Béla most sem finomkodik, kap itt mindenki rendesen, kormánypárti hivatalnok, ellenzéki vezető. Pontos lenyomatot dob a képünkbe arról, hogy hol és miben élünk. Mindenki ráismerhet a saját életében arra, mit is élt át a valóságban, ami hasonlatos valamelyik előadásbeli jelenethez. Persze a drámaíró karikíroz, olykor jócskán túloz, de az összkép mégis kegyetlenül arcul csapós.
Pintér Béla, mint az előző darabjainál, most is apró momentumokból építkezik. Fokozatosan festi fel a figurákat, a drámai szituációt. Úgy, hogy közben nagyon sok a nevetésre ingerlő epizód. Még az a jelenet is ilyen, amikor megjelenik két maszkos figura, az egyik a miniszterelnökre hasonlít, a másik pedig az ellenzék vezérére, hogy aztán egyikük a karjaiba kapja a másikat és összekacsintva kivonuljanak. A szerző nem ítélkezik, erkölcsi problémákat dob be és játszik el velük a maga módján. Elgondolkodtató, hogy milyen menekülési módokat mutat fel. A történet szereplői egy szélsőséges közösségben találják meg a hitüket. Nagyon izgalmas, ahogy ennek a csoportnak az életébe bepillanthatunk. Belelátunk az önámító hazugságaikba, az árulásaikba és mindabba, ahogy a hitük gerjesztő lávaként szép lassan saját magukat pusztítja el. Réka (Péter Kata) gyerekként tisztán látott, aztán elhomályosult a tükör és onnan kezdve elszabadult a pokol. Kiszolgáltatottá és védtelenné vált, ezzel pedig a környezete kegyetlenül vissza is élt.
Pintér Béla érezhetően nagyon dühös arra, hogy a mindennapjainkat mennyire átszövi a gyűlölet. Beépült már a zsigereinkbe, és ezzel párosult az elvakultság, a józan kontroll teljes elvesztése. A hatalom és a politika pedig eszközként használja a gyűlöletet, szít a másság ellen, miközben házon belül titkokban eltűri. Kicsinyes és képmutató.
Az említett Péter Katán kívül Szabó Kimmel Tamás, Adorjáni Bálint, Gálvölgyi János, Enyedi Éva, Fodor Annamária, Jankovics Péter, Takács Géza, Szabó Zoltán és Messaoudi Emina, valamennyien bravúros alakítást nyújtanak. Köszönhető ez a szerzőnek is, aki valamennyi színészét igyekszik helyzetbe hozni. Több esetben, például Gálvölgyi Jánosnál is látszik, hogy Pintér Béla a konkrét színészre írta a szerepet.
Az író-rendező az előadás utolsó félórájában, mintha más sebességbe kapcsolt volna. Féktelen rohanás kezdődik a végzet felé. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik itt. Mintha belecsöppentünk volna egy véres Shakespeare-drámába, vagy egy görög tragédiába, de említhetnénk akár Tarantino-filmet is. A látszólagos rend teljesen felborul, a gyűlölet és a kétségbeesés diadalaként mindenki elveszik. Mi nézők pedig itt maradunk fejbe kólintva, kissé megzavarodottan.
Pintér Béla látlelete több, mint ijesztő. Arra figyelmeztet, hogy valamit tennünk kellene. A hatalom féktelen tobzódása, illetve az ellenzék bizonytalankodása több, mint kártékony. Kevés már az összenézés, az egyéni túlélés praktikája. Itt már egy vesszőhiba sem segít. Más a tét. A szerző tükre nem kellemes, a végső üzenete sem az. Legyünk oltottak, vagy oltatlanok, vagy bármilyenek, de a saját felelősségünk elől nem menekülhetünk el.
Infó: Pintér Béla és Társulata. Réka és az oltatlanok. UP Rendezvénytér. Írta és rendezte: Pintér Béla.
