Súlyos jogalkotási káoszról árulkodik a kormány új, a környezetvédelmi hatósági szerződésről szóló rendelete. A jogszabály az elemi alkotmányos követelményeknek sem felel meg, ami mindenképpen komoly problémára utal: akkor is baj van, ha ennyit tud, erre képes jelenleg a magyar államigazgatás, de az sem szívderítőbb, ha a jogállam le-, és az illiberalizmus kiépülésének új szintjét jelzi a sok sebből vérző rendelkezés.
Az Orbán-kabinet most (legalább is szóban) visszahátrálni látszik a szeptember 21-i „büntetésmentesítő” kormányrendelettel elindított új szabályozási iránytól. A lapunkban már bemutatott jogszabály – környezetvédelmi szempontból inadekvát, az ukrajnai háborúra történő hivatkozással – visszamenőleges hatállyal úgy rendelkezik,
hogy ha a környezetkárosításon ért cég szerződést köt a zöldhatósággal arról, hogy a továbbiakban betartja az érvényes előírásokat, akkor nem lehet sem megbírságolni, sem a tevékenységét felfüggeszteni.
Mivel az elmúlt hónapokban a nyilvánosság a sorozatos jogsértésekbe belefutó, ázsiai tulajdonú magyarországi akkumulátorgyárak és akkuhulladék-feldolgozók botrányaitól volt hangos, a szakmai és a civil közvélemény a furcsa indoklású jogszabályról (aligha alaptalanul) a hazai akkuiparra asszociált, menlevélnek, kiskapunak, egérútnak minősítve a rendeletet. A gyorsan kipattant felháborodás, a zöldpártok és a WWF tiltakozása, a belengetett AB- és európai bizottsági eljárások nyomán a kormányzati kommunikáció gyorsan irányt váltott: az Energiaügyi Minisztérium (EM) magyaráz(kod)ó levelet írt, leszögezve, hogy a kormány szándékai szerint a rendelet „kizárólag már működő kohászati üzemekre vonatkozik”, akkugyárakra nem, és „a következő Magyar Közlönyben írásban is megjelenik ez a pontosítás”.
Az Energiaügyi Minisztérium szerint nem vonatkozik akkugyárakra az új kiskapu, amellyel elkerülhetők a környezetvédelmi bírságokAz előző közlönyben kihirdetett rapid rendeletben nincs szó kohászatról – igaz, akkuüzemekről sem –, a szöveg sem ágazati alapon, sem egyéb módon nem korlátozza le a jogszabály hatósugarát. Vagyis az a jelenleg hatályos formájában mindenkire érvényes, az akkuipart is beleértve. Érdemes lesz majd elolvasni a pontosítás tényleges szövegét – feltéve, ha valóban megjelenik. A kormánytól ugyanis nem idegen az a fajta, verbális intervenciónak (vagy kevéssé előkelően kármentő hazugságnak) nevezett kommunikációs gyakorlat,
hogy egy gyorsan eszkalálódó botrányt megnyugtatónak ható, de alaptalan ígéretekkel igyekszik csillapítani.
Ez történt például a Velencei-tó 2021-es nagy aszálya idején, amikor „heteken belül meginduló karsztvizes vízpótlást” ígértek – aminek máig semmi nyoma –, vagy tavaly, amikor az energiaválság közepén tarthatatlannak tűnt az amúgy is nehezen indokolható szélerőmű-tilalom, és a kormányzat gyors feloldást lengetett be; ezügyben sem történt azóta semmi.
Az egérútrendeletre a nyilvánosság figyelmét felhívó Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint a helyzet akkor is súlyos, ha az Orbán-kormány ezúttal igazat mond, és akkor is, ha füllent. A politikus lapunk kérdésére azt mondta:
ha tényleg „csak” egy Lex Kohászat megalkotása volt a cél, akkor megmagyarázhatatlan, hogyan maradhatott ki a szövegből a megcélzott iparág megnevezése.
- Az államigazgatás jelenlegi átpolitizált, szakemberhiányos, szétcsúszott állapotában ez is elképzelhető – fogalmazott Jávor, aki szerint ugyanakkor a rendelet abban az esetben is alkotmányellenes, ha tényleg csupán a kohászatnak akartak kedvezni vele, hiszen ebben az esetben egy alig néhány szereplős iparág kedvéért írnák felül rendeleti a törvényeket és az alkotmányt. - Jogos kérdés, hogy kinek az érdekében – jegyezte meg Jávor Benedek, emlékeztetve a kormányzati kavarások közepette nemrég új tulajdonoshoz került Dunaferr, illetve az újabban már állami résztulajdonlással vegetáló ózdi kohászat esetére.
Dunaferr: biztató lépésre készül a leendő tulajdonos, de a dolgozók már nem hisznek az ígéreteknekHa viszont a valódi cél mégiscsak az, hogy az ázsiai akkuiparnak juttassanak egy biankó felhatalmazást a környezetszennyezésekre, az alighanem a NER jogalkotási gyakorlatának eddigi mélypontja.
Egy ilyen mentesség ugyanis legalább két ponton ellentétes az alaptörvénnyel (korábbi AB-határozatok szerint a környezetvédelem jogszabályban biztosított szintjét utólag nem lehet jogszerűen csökkenteni, és ugyanez vonatkozik a környezetvédelmi hatóságok szankcionálási jogköreire is, amelyeket a mostani rendelet elvonna). Azt pedig, hogy a szennyezők a szennyezéssel arányos bírságot kötelesek fizetni, illetve a tevékenységüket a zöldhatóság felfüggesztheti, a környezetvédelmi törvény írja elő, amit szintén nem lehet egy alacsonyabb rangú jogszabállyal (kormányrendelettel) felfüggeszteni - ezt a rendeletet aláíró, jogász végzettségű Orbán Viktornak is tudnia kell.
A Népszava iparági forrásból származó információi szerint az ázsiai akkuüzemek úgy értesültek, hogy a rendeleti kedvezmény nekik szól. Körükben komoly megdöbbenést keltett a bátonyterenyei akkuhulladék-feldolgozó engedélyének felfüggesztése,
mivel nem volt szinkronban a korábbi kormányzati ígéretekkel.
Hogy mi a tényleges kormányzati szándék, az nem feltétlenül akkor dől el, amikor az új közlöny megjelenik, hiszen a papír sok mindent elbír. Jávor Benedeknek a témával foglalkozó Facebook-bejegyzése szerint akkor jön el az igazság pillanata, amikor „a kormányrendelet szerinti mentesítések és környezetvédelmi hatósági szerződések” első ízben megköttetnek majd.
Alsózsolca: az akkubontó mögötti cég szigorúbb lenne saját magával, mint a magyar hatóságok, de így sincs ok az örömreNagyon veszélyes útra lép az Orbán-kormány, nemsokára szakképesítés nélkül is lehetne elektromos berendezéseket javítaniNem vizsgálja a Magyarországot elárasztó kínai akkugyárakat az Európai Bizottság