– Nem vágyom én innen sehová nyaralni. Itt megvan minden – néz körbe derűsen egy középkorú férfi a Tisza csongrádi partján, a szabadstrandon. A fények elárulják, hogy elmúlt a nyár, de az évszakot meghazudtoló erővel tűz a nap, a rézsű tetején világító LED-tábla szerint 23 Celsius-fokos a víz. A tömegnek, a hétvégi diszkóknak, a minden évben megrendezett négynapos fesztiválnak lassan csak az emléke marad, a szezonnak igencsak a végét járjuk, de ha jó az idő, még szeptemberben is sok a fürdőző, napozó ember a Körös-torokban.
– Ez az igazi kincse a városnak. Hogy mekkora élet van itt nyáron… Az üdülőházakból szól a zene, buliznak a fiatalok, a part festői, a levegő tiszta, olyan, mintha leruccannánk a Balatonra. Az egyetlen bajom, hogy mintha a világ összes poloskája ezeken a fákon keresne menedéket – nevet egy idősebb férfi. A feleségével üldögél egy árnyas padon, a kerékpárjaik a fűben várják, hogy tulajdonosaikkal a nyergükben folytassák a délutáni könnyű túrát.
Ha nincs hordalék, a folyó csinál magának
Fórumot szervezett a közelmúltban a város könyvtárába az aHang, fő témaként azt jelölték meg, milyen hatásai lesznek annak, ha az elmúlt évtizedekben már sokszor beígért és az újra meglebegtetett duzzasztó megépül a Tiszának ezen szakaszán. A szakértők előadása után a hallgatóság kapott szót, ekkor kiderült, más foglalkoztatja őket, már csak azért is, mert a ki tudja hány száz milliós költségvetésűre taksált létesítmény megvalósulásában éppen a pénzhiány miatt egyébként sem nagyon hisznek.
– Érdekli a közönséget a duzzasztó, de talán ennél is jobban, mi lesz a stranddal – kezdte előadását Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem docense. Valóban,
a tájért aggódók azt feszegették, orvosolható-e a környék szárazodása, a helyiek pedig, hogy mi lesz a sorsa az alföldi tengerpartként is becézett tiszai homokfövenynek.
Mivel azonban az volt a fórum vezérfonala, szót ejtett az építkezés elméleti lehetőségéről. Ha netán mégis megvalósul valaha a betonlétesítmény akár a város fölött, akár alatta, számos következménnyel kell számolni, magyarázta az összefüggéseket. Egy duzzasztónak vannak hidrológiai, geomorfológiai hatásai, föltölti a tározóteret, megemelkedik a talajvíz. Tulajdonképpen egy tavat alakítunk ki, és az hat a hordalékmozgásra. Fönt lerakódik a hordalék, amely viszont már csapdázva van Tiszalökön és Kiskörén. A Tisza-tó is küszködik a lerakódással, és azt, hogy a valóság mennyire nem úgy működik, mint ahogy azt papíron kiszámolják előtte, ábrákon láthattuk. A tiszalöki vízlépcső tervezésekor évi 450 ezer köbméter hordalékkal számoltak, de volt olyan év, hogy 6-900 ezer lett, akadt olyan hely, ahol évi 7 méter feltöltődést mértek. Mindenesetre akár a város alatt, akár fölötte lenne duzzasztó, a csongrádi szabadstrand semmiképpen nem jönne ki belőle.
„Tanuljunk meg egy kifejezést: tisztavíz-erózió” – avatta be a hallgatóságot a szakmai titkokba. Arról van szó, hogy ha nincs a folyónak hordaléka, csinál magának, elviszi onnan, ahol talál. Például a mederből vesz fel, mélyíti önmagát, alámoshatja a hidakat, egyre meredekebbek lesznek a partok. Arról nem is beszélve, ahhoz, hogy egy zátony fejlődjön, tért rá a csongrádiak problémájára, árvizek kellenek, ezek meg manapság alig vannak. És ami a helyi lokálpatrióták számára igazán rossz hír: a homokpart mindentől függetlenül lassan elfogy.
Lépcső a semmibe
Ellentétben például a lejtős, klasszikus mindszenti övzátonnyal, a csongrádi zátony lapos, lefaragott övzátony. Az anyaga a környező partok anyagából származik. Viszont azokat megkötötték partbiztosítással, tehát az anyag nincs honnan pótlódjon. Méréseket végeztek 2012 és 2019 között, a zátony magassága hol nőtt, hol csökkent, de összességében a hét év alatt 23 centiméterrel lett alacsonyabb.– Ezt igazolni tudom – szólt hozzá egy csongrádi férfi. – Vagy két évtizede építettem egy a vízhez vezető lépcsőt. Az eredeti konstrukcióban használhatatlan, az eltelt évek alatt két méterrel került lejjebb a part.
Egy a vízügyesek méréseit bemutató ábra rávilágított arra is, hogy a föveny lassan, de határozottan lefelé vándorol, és közben egyre alacsonyabb lesz. Legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy megáll vagy visszafordul a folyamat, reagált Kiss Tímea egy hozzászólásra, de nem látja, honnan pótlódhatna a hordalék. Főleg úgy, hogy 20 éve kővel hordták meg a túlpartot, tehát nincs olyan hely, ahonnan pótlódhatna a homok. A városnak szembe kell nézni ezzel, megoldásként azt javasolná, nyessék le a rézsű meredekségét, alakítsanak ki magasabban egy homokos pihenőhelyet.
Nem befolyásolhatjuk büntetlenül a természetet, és a körülöttünk lévő világ él, változik, nem állandó,
vonjuk le később a következtetést a Kiss Tímeával folytatott beszélgetés során. Bármilyen beavatkozás a természet dolgaiba nagyon összetett és előre ki nem számítható folyamatokat indíthat el, érvel lapunknak. Olyan megoldást pedig képtelenség hozni, hogy minden érdekelt szereplőnek egyformán jó legyen, egy kicsit mindenkinek engedni kell az elképzeléseiből.
Nem elvész, csak átalakul
– Azt, hogy a csongrádi zátony hány éven belül tűnhet el, egyetlen természettudós sem merné megjósolni – válaszolja kérdésünkre. – A zátonyok egyensúlyi rendszert jeleznek: folyamatosan változnak, rájuk homok rakódik, majd onnan elszállítódik. Azonban
a Tisza vízrendszere ma már egy egyensúlyát vesztett vízrendszer, elmaradnak az árvizek, és fokozatosan megváltoztak a hidrológiai viszonyok. Ezért azt, hogy ez az élő rendszer hogyan fog a jövőben változni, senki nem tudná megmondani.
Ahogy egy hozzászólótól is hallhattuk a fórumon, az általa épített lépcső alól két méter vastag homokanyagot elvitt a víz a partból alig két évtized alatt. Ha ezt az ütemet vesszük alapul, a homokpadnak húsz évet adnék. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy változik a vízjárás és a hordalékszállítás, tehát ez akár gyorsabb ütemet is felvethet. Szó esett arról a rendezvényen, hogy a tározók visszatartják a hordalékot. A folyó viszont törekszik arra, hogy felvegyen ilyen anyagot. A legkönnyebben szállítható anyag pedig a homok, tehát először ezt fogja elszállítani, és nem a partok kötöttebb, agyagos-iszapos anyagát.
Felvetésünkre, hogy létezik-e a világon bármilyen technológia, amellyel a homokpad pusztulását meg lehetne állítani, az SZTE-n geomorfológiát és természetföldrajzot oktató Kiss Tímea azt mondja: ismeretei szerint ilyen célú fenntartható technológia nem létezik. Ugyanakkor egy amerikai gyakorlat szerint azért, hogy pótolják valamely folyó hordalékszegénységét, mesterségesen tesznek a mederbe hordalékot. De ha belegondolunk, ez az anyag is hiányozna valahonnan, egy homokbányából például. Továbbá azt sem árt összevetni, hogy egy beruházás milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Ő inkább azt tartaná jó megoldásnak, ha a Körös-torok egy magasabb részén kialakítanának egy fokozatosan lejtő, homokkal borított strandrészt, amely az év egészében látogatható lenne. Erre a Tisza szerbiai szakaszán láthatunk példákat. Jelenleg tehát ugyan messze földön híres turisztikai célpont a csongrádi föveny, a jelek szerint hosszú távon a meredekebb strandok „járnak jól”, mint a mindszenti vagy a szentesi, vonjuk le a következtetést a Szegedi Tudományegyetem docensével.
