Szirtes Tamásnak és csapatának óriási érzéke van ahhoz, hogy olyan címeket, produkciókat hozzon a Madách Színházba, amely nagyon vonzza a közönséget. Sorolhatnánk a korábbi példákat, de ez történt a teátrum legújabb bemutatójával is. A Madách műsorra tűzte a Pretty Woman (Micsoda nő!) című musicalt. A mű a nagy sikerű film forgatókönyvére épülő zenés színpadi változat magyarországi adaptációja.
A musicalt 2018-ban mutatták be a Broadway-n és lám néhány év múlva ide ért Budapestre. A kiállítása pedig igencsak figyelemre méltó. Vízvárdi András, aki a díszletet és az animációt is jegyzi olyan teret tervezett a Madáchba, amely pontosan megidézi Hollywood sajátos miliőjét, a luxus hotel tetőtéri lakosztályát. Az álmokat, amelyek megvalósításáért sokan oda vágynak és meg is próbálják valóra váltani titkos céljaikat. Vízvárdi díszlete viszi a produkciót, megad egy szintet, amelyhez a többi színpadi elem – dalok, próza – igyekeznek felnőni.
Szintén magas szinten oldja meg a feladatát Tihanyi Ákos koreográfus, aki már többször bizonyított a Madáchban. Táncosai leginkább csapatban erőteljesek. Rományi Nóra jelmezei is ihletettek. Érdemes kiemelni Madarász János világítástervezőt, és Köteles Géza zenei vezetőt. Utóbbi Zádori Lászlóval váltva vezényli is a musicalt. A zene kicsit rockos, olykor azért igyekszik slágeres, fülbemászó, de karakteres, odavágós is lenni, a dalszövegek (fordította: Bárány Ferenc) eredetiség helyett olykor közhelyessé, sekélyessé válnak. A prózai részek fordítója Baráthy György.
A dialógusok szigorúan megmaradnak a tündérmese szintjén. Magával a történettel is számomra az a probléma, hogy az álmodozás mellett muszáj valamennyire a hitelességet is figyelembe venni. Egy találkozás, egy szerelem bárhol a világban kimozdíthat-e ma valakit a szegénységből, illetve a kiszolgáltatottságból? Egy musical ilyen értelemben mehet-e mélyebbre, zárójelbe teheti-e legalább néhol a mesebeli romantikát? A Pretty Woman nyilván nem vállal be ilyesmi küldetést, a film sem tette ezt meg. Képünkbe vágja a romantikus idillt, azt, hogy bizony álmodni jó és álmodozzunk csak nyugodtan. Legalább az előadás időtartalmára higgyük el, hogy bármi megtörténhet, jöhet a herceg fehér lovon és megmentheti a csodanőt, akinek ezután nem kell a testéből élnie. A magyarországi gazdasági elitet nézve úgy tűnik, ők inkább jachtoznak és titkolóznak, minthogy érzelmi mentő akciókba bocsátkoznának. De ez a musical nem is róluk szól, még a magyar változat sem. Más kérdés, hogy míg a filmben a gazdag üzletember átmegy bizonyos jellemfejődésen, ez az előadásban kevéssé érzékelhető, sokkal statikusabb a figura.
Szirtes Tamás, ahogy szokta, többes szereposztásban állította színpadra a produkciót. Elsősorban arra figyelt, hogy a címszerepet mutatós jól éneklő fiatal előadó játssza. Az általam látott Arany Tímea, aki énekes tehetségkutatókban tűnt fel, ennek a követelménynek maximálisan meg is felel. A prózai részekben és a teljes színpadi teljesítményt tekintve azonban még van hová előrelépnie. A partnere Pesák Ádám férfias, közben merengően érzelmes. Kit De Luca szerepében Kecskés Tímea kellően fanyar, talán ő a legéletszerűbb valamennyi szereplő közül. Serbán Attila több szerepben bravúrosan teljesít, igazi átváltozó művésszé képes válni. A végén jól jön a film eredeti főcímdala (annak az itteni szereplőkkel való előadása), amely aztán a tapsrendben óriási ovációt vált ki. Mint, ahogy az előadás is állótapsos siker. Csak megismételhetjük: álmodni, álmodozni jó!
Infó: Pretty Woman. Madách Színház Rendező: Szirtes Tamás.
