Miért pályázik a Zeneakadémia rektori székére?
35 éve vezényelek a legnagyobb koncerttermekben, operaházakban. Tíz évvel ezelőtt úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy továbbadjam a tudást, amelyet mestereimtől, illetve az élettől kaptam. Elkezdtem a folyamatot, ledoktoráltam, tanítottam és a héten habilitáltam. Végigjártam azt az utat, amelyet a Zeneakadémián tanító kollégák is.
Azon kívül, hogy úgy gondolja, hogy van olyan tudása, amit most már ideje lenne átadni, miért gondolja, hogy ehhez a Zeneakadémia legjobb intézmény?
Magyarországon a Zeneakadémia a zeneoktatás csúcsintézménye. A kiírás szerint olyan szakembert keres a fenntartó, aki a világ jelentős színpadain, dalszínházaiban sikerrel mérettette meg magát. Határozott koncepcióval rendelkezem és úgy gondolom, hogy közös munkával komoly eredményeket tudnánk elérni. Jelenleg a friss, fiatalos győri Széchenyi Egyetemen kívánjuk beindítani a karmesterszakon a Master képzést.
Sokak szerint ez egy személyre szabott pályázat.
Lehet így is értelmezni, de egy dolog világos:
a fenntartó nem akarja folytatni azt a hagyományt, hogy „tanár néni/bácsi” vezesse a Zeneakadémiát, és ez a szándék számomra nagyon szimpatikus. Olyan művészt szeretne az intézmény élére, aki tisztában van azzal, hogy a világban milyen követelményeknek kell egy fiatal zenésznek megfelelni, mi szükséges ahhoz, hogy valaki pódiumra, vagy egy jó zenekarba kerülhessen.
Olyan rektort keresnek, akinek ismerete-, illetve ismeretsége van a tanárok és a zenekarvezetők körében is, tehát össze tudja kötni az igényeket a kínálattal. Van a kiírásban némi naivitás. Szeretnének visszatérni a Liszt Ferenc Zeneakadémia nimbuszához, de hát valljuk be, hogy Liszt Ferenc és Dohnányi Ernő ismertségét elérő magyar zenész ma nagyon kevés van: Talán Marton Éva, Eötvös Péter, Kurtág György és Schiff András. Ám ők különböző okokból nem pályáztak.
Említette a győri egyetemről, hogy friss, fiatalos. A Zeneakadémiát konzervatív intézményként emlegetik.
A zeneoktatás technikájában nem sok modernizálni való van. Zongorázni úgy kell, mint Liszt Ferenc korában, vagy még jobban. De az értékeink megismertetésére már lehet változatosabb utakat találni. Régen elég volt azt mondani, hogy mi Liszt Ferenc Zeneakadémiája vagyunk. Ma versengeni kell a világ összes zeneakadémiájával, és egy fiatal művészpalánta oda megy, ahol azt érzi, hogy olyanok tanítják, akik egyrészt kiváló tanárok, de ezzel egyidejűleg a hírnevük által képesek tenni azért, hogy a tanítványok pályája kellő dinamikával indulhasson el. Eredményeinket jobban kell kommunikálnunk. A Bécsi Filharmonikus Zenekarban most három magyar szólamvezető csellista játszik.
Tudatosítani kell a világgal, ha valaki csellózni akar tanulni, akkor Budapestre kell jönnie!
De ugyanilyen eredményesek a rézfúvósaink is. És ne felejtsük el a Liszt-Bartók-Kodály hagyományt.
A rendkívül nehéz pénzügyi helyzetet hogyan kezelné?
A Zeneakadémia gazdasági vezetője a kancellár. Jó kapcsolatot kell kialakítani a rektor, a szenátus és a kancellár között. Az kétségtelen, hogy nem szerencsés a felsőoktatás helyzete. Nálunk a csúcsfizetés kétezer euróig terjed, egy kezdő honorárium pedig még ezer sincs. Ez nem versenyképes a világban. Közösen kell törekednünk ennek megváltoztatására. Az azonban most sem lehetetlen, hogy egy-egy kiváló művész, aki Budapestre látogat koncertezni, egy 1-2-3 napos kurzust tartson. Ennek a költsége előteremthető, és elő is kell teremteni. Mecenatúra kiépítése szükséges mind céges, mind magán támogatókra építve. Hasonlóan segíthetnénk egy-egy kiemelkedő növendék taníttatását is. Ahogy annak idején Solti György budapesti fellépti díjából mehettem Bernsteinhez tanulni, majd Bernsteinéből Franco Ferrarához. Minden nagy költségvetési intézményben törekedni kell a hatékonyabb működésre, amelyre, mindig van mód és ezek megtakarításhoz vezetnek.
Egyeztetett valakivel a Zeneakadémián arról, hogy pályázik?
Nem, a szenátusban majdnem mindenkivel baráti a viszonyom, dolgoztam velük, játszottam a kompozícióikat, énekeltek az Operában a zenei irányításom alatt. Tudják, hogy miként dolgozom, és én is ismerem őket. Nem hiszem, hogy jelentős különbség lenne a programok és az elképzelések között.
Miért nincs különbség?
A legfőbb probléma mindannyiunk számára az, hogy a bemeneti oldal gyenge, és ennek megfelelően a kimeneti oldal is kívánnivalót hagy maga után.
Ennek oka, hogy sok zeneiskolában már szinte lasszóval fogják a gyerekeket. Szakemberek panaszkodnak arról, hogy a konziba is sajnos már olyanokat vesznek fel, akiknek régen bátorságuk sem lett volna elmenni a felvételire. Az egyetemen is hasonló a helyzet. Ráadásul szélesedett a választék, és a külföldi intézmények is viszik tehetségeinket. Annak idején a Zeneakadémia megkapta a krémek krémjét, most ez nincs így.
Rektorként tudna tenni ennek megváltoztatásáért?
Egy dolgot kell tenni, de azt azonnal, és ez nagyon fontos: a Zeneakadémia ne vállaljon olyan növendéket, akiről tudja, hogy nem lesz belőle megfelelő szintű művész. A rektor közéleti személyiség is, tehát tud tárgyalni és beszélni a döntéshozókkal, a kollégákkal, hogy hogyan lehetne ezt az egész – alapfokú zeneoktatástól egyetemig tartó, - rendszert a modern időkre szabva újra fölépíteni. Komoly kutatások bizonyítják, hogy aki zenetanulással foglalkozik, annak a koncentrációs és tanulási képessége nő. Ha ezt a szülők megértenék, jóval több gyereket iratnának be zenei képzésre, akikből aztán megszületne egy igényes zeneértő közönség, a legkiugróbb tehetségek pedig választhatnák a zenei pályát is.
Mennyiben igaz az, hogy leginkább szólóművészeket képez a Zeneakadémia, és kevésbé figyel a zenekari képzésre?
A zongoratanszak az egyetlen, ahol nem képeznek zenekari művészt. Egy kürtös nem szólistának készül, mert tudja, hogy minden évszázadban csak egy kürtös van, aki abból meg tud élni. Tehát a zenekari hangszereken évtizedek óta ilyen szempontból jó képzés folyik. Probléma a hegedűnél van, amely esetében zenekari tapasztalattal rendelkező hegedűtanárok bevonásával kellene nagyobb súlyt fektetni a zenekari képzésre.
Mit gondol a modellváltásról?
A Zeneakadémia szerencsés, mert ma már jobban látni az átállás előnyeit és hátrányait. A szenátussal közös döntés kell, hogy legyen a modellváltás kérdése, de az Erasmus például a Zeneakadémia esetében kardinális kérdés.
Névjegy
Győriványi Ráth György karmester. 1961-ben született Budapesten. Alap zenei tanulmányai után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmester szakán Lukács Ervin növendékeként diplomázott, majd Somogyi László, Kurt Masur, Franco Ferrara, Leonard Bernstein, Seiji Ozawa és Gennadij Rozsgyesztvenszkij növendéke volt. 1986-ban a Magyar Televízió 5. karmesterversenyének harmadik díját és közönségdíját nyerte el, majd még ebben az évben megnyerte a pármai Toscanini Karmesterversenyt. 2001 és 2011 között háromszor is betöltötte a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatói pozícióját. 2011 és 2013 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnökkarnagya. Koncerteken és operaprodukciókban a világ legrangosabb művészeivel dolgozott. Számos külföldi operaházban vezényelt, legutóbb 2017-21 között a Nizzai Operaház fő-zeneigazgatója volt. 2021 óta a Győri Széchenyi Egyetem docense. Idén pályázott az Operaház főigazgatói posztjára, amit nem nyert el.
Csák János miniszterrel van kapcsolata?
Nincs.
Csák János Ókovács Szilveszter operaház igazgatói újra-kinevezésének indoklásában ez szerepel az ön pályázatával kapcsolatban: „pályázatának kidolgozottsága némileg elmarad a többiekétől” Most elég részletesen kidolgozott?
Majd kiderül. A pályázatom egyetlen negatívuma, hogy nem rendelkezem állami díjjal. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon csak akkor dolgoztam, amikor az Opera főzeneigazgatója voltam, akkor viszont én terjesztettem föl a kollégákat díjakra. Magamat természetesen nem lett volna etikus közéjük venni. De az Ön által említett pályázat indoklásában az is szerepel: nagyszerű karrierrel rendelkező, kiváló művész. Ezt a minisztérium írta le, amelynek vezetője akár adományozhatna is nekem állami elismerést?!
Messziről jött emberként foglalná el a rektori széket. Előny vagy hátrány, hogy az utóbbi időben a hazai kultúrpolitikai küzdelmekben nem vett részt?
Sem az Operaház, sem a Zeneakadémia nem a politika színtere.
Az operaházi múltjában igen nagy része volt a politikának.
A kollégáim 90 százalékáról nem tudom, milyen a politikai gondolkodásuk, pártállásuk. A D-dúr, az D-dúr, nincs baloldali D-dúr, meg jobboldali D-dúr.
Mi az, amit külföldről hazahozna?
Itthon van valamiféle fásultság: „ de nehéz ebből megélni, milyen rossz, már megint szolgálat van a zenekarban, ismét Beethovent kell játszani.” Külföldön természetes, hogy valaki azért lesz zenész, mert szereti a hivatását, és tudja, hogy ezt csak a legmagasabb szinten érdemes űzni. Ezt a mentalitást kellene mindenkinek megtartania. Az egyetemen pedig a fiatalok legyenek a fontosak. A tanár legyen büszke a növendékére, és ne irigy, mint az gyakran előfordul. El kell érni, hogy a tanárok ne magukat fényezzék, hanem a növendékkel törődjenek.
