Ha egy politikai erő valami különös és megmagyarázhatatlan okból nem ereszti el a kormányt tizennegyedik éve, s közben a személy- és vagyonbiztonsági őrzés-védelem gyengélkedése miatt kieresztett szellemei bejárják Kelet-Közép-Európát, akkor ott a társadalomtudósok (plusz állampolgárok) sok mindenre magyarázatot kaphatnak.
Máskülönben ugyanis csak a propaganda van, az meg semmire sem válasz. Ha semmire sem akarunk választ kapni, kérdezzük meg a propagandát. Ha akarunk, akkor ne kérdezzük, vagy ha mégis beszél, fordítsuk el a fejünket. Ha semmi értelmes nincs a környéken, akkor olyan tiszta források irányába, ahol mintha-interjúhelyzet van. Egy lelkes alákérdező, akinek a szemében a csodálat fénye csillog, és kérdés még akkor sem jutna eszébe, ha volna esze. Egyszerűen nincs kérdése. Csak válasza van, és a válasza az, hogy igen, Házelnök uram, hallgatlak. Írlak. Tanullak. Iszlak.
1. fejezet,
amelyben Kövér igazat ad Gulyásnak, és Mészárosnak szar hete lenne, ha nem keresné meg óránként a nettó havi átlagkeresetet, és ha egyáltalán megértené, mi a túró baja van vele mindenkinek, amikor ő csak jó helyen volt és jó időben, amikor Isten, Orbán és a szerencse rámosolygott, egyszerre, mert máshogy még nekik se ment volna
Kövér László, a megveszekedett fiatal demokrata interjút adott a Mandinernek. Mielőtt azonban szanaszéjjel kérdezték volna, ő megválaszolt minden, kérdésnek látszó tárgyat. Például azt, hogy mit gondol Gulyás Gergely szavairól, amikor a miniszter a „Kisebb hajó, nagyobb szerénység” mondattal tört pálcát a leggazdagabb magyar szabad szemmel is látható gazdagodása fölött. (Nota bene: a hajó a csónaknál nagyobb, a tutajnál összetettebb felépítésű vízi jármű, az emberiség egyik legrégebben használt járműve, Mészáros Lőrinc pedig a történelem összes hajóját megvehetné, és mert történelmet még nem tud venni, ezért nem hajója van, hanem jachtja. Baromi nagy jachtja. Fogalmilag talán a jacht is hajó, de azért érezni nyilván, még száz szövegíróval és kreatív trollal a teamben is, miben sántikálnak Gulyás szavai.) Kövér erre úgy felelt, hogy (hajó ide, jacht oda) mindig is egyetértett a megfogalmazással. „Egy olyan történelmet megélt országban, mint a miénk, akkor is méltósággal és bölcsességgel kellene viselni az átlagból való kiemelkedés szerencséjét vagy isteni adományát, ha mindennek semmi köze nem lenne a politikához. De, mint látjuk, van. Az intelligencia és a felelősségérzet átlagos szintjének megléte mellett – azt hiszem – ez könnyen belátható.” Mészáros Lőrinc itt lett lefelelőtlen-tökfejezve először, ez tényleg nem az ő hete.
Kövér László tehát kimondta (majdnem tökösen), hogy: ha szerencse dolga Mészáros vagyona, ha isteni adomány, köze van a politikához. Tehát a Fideszhez. A megfelelő mondat tehát úgy hangzana egy őszinte államférfitól, hogy Orbán Viktor ostoba fajankókból csinál dollármilliárdost. Sőt: a Fidesz rendszere kontraszelektív. Mintha Pelikán gátőrből lenne narancstermesztő.
Hello, communists!
2. fejezet,
amelyben Lázár egy óvatlan pillanatban elgondolkodja magát, L. Simon siet a segítségére, de nincs benne köszönet, és a közönség ismét azt várja, hogy leessen a tantusz a fiúknak: ti magatok vagytok a probléma
Az újabban építési és közlekedési miniszter, Lázár János egy vasúttörténeti kiállításon vétette észre magát a héten. Mert a vasút vitán felül közlekedési eszköz, ha nem is a legrégebbi a történelemben. Lázár ezúttal nem a vasút személyzeti politikáját modellezte (másutt, más alkalommal erre is sort kerített), hanem Horthy Miklós politikai teljesítményét. A jobboldal számára a néhai kormányzó kemény dió, mintha a csonthéjas- és a gluténallergiásoknak egyszerre akarnának kedveskedni egy jóféle zserbóval. A szélsőjobboldali szavazóknak szeretnének egy látványosat pipiskedni, de a zsidóság jóindulatát sem akarják elveszíteni közben. Utóbbiak ugyanis érthetően neheztelnek az erőst antiszemita kormányzóra azért, hogy náci gyilkosok kezére juttatta az országot, és négyszázezer honfitársunk halála szárad a lelkén. És persze a szemlesütve társtettes országén, amely még egy tisztességes emlékműre sem tekinthet fel, nemhogy az emlékezetpolitika körül radírral-ceruzával maszatoló kormányra.
Hát így emlékezz Horthyra! – adta fel a leckét a történelem a kortárs „konzervatív” gyűjtőpárt bevállalós politikusának, aki nem volt rest, és emlékezett. Szerinte ha valami, akkor Horthy három dolog: kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona, idézte a Telex, hozzátéve az üzenetet, hogy Horthy 1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amit „a nyugati nagyhatalmak” Magyarországnak szántak. A zsidóság nem élte meg jól Lázár szavait. A Mazsihisz szerint Horthy magyarországi újratemetése kizárólag családi eseményként volt elfogadható, annak minden politikai, közösségi befogadása és ezáltal a volt kormányzó kritikátlan dicsőítése történelemhamisítást jelent. „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem” – élezte még hegyesebbre a választ Frölich Péter országos főrabbi, Horthy egykori szavait idézve, elővéve a Hitlernek írt kevésbé dicső sorokat. „…annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására.” Vasúttörténet Fidesz módra.
L. Simon László volt kulturális államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója már-már szakszerűen igazította helyre Lázárt, mondván, helytelen, ha nem vesszük tekintetbe zsidó származású honfitársaink érzékenységét. A 2. magyar hadsereg katasztrófájának felelősségét ily módon igyekezett eltolni a kormányzótól: „Ez olyan, mintha Ön most Orbán Viktornak a nyakába akarná varrni a tiszai árvizet” – mondta az ATV műsorvezetőjének címezve, később elismerve, hogy ez egy erős példa volt. Vannak erősebbek is, de talán majd legközelebb.
3. fejezet,
amelyben folytatódik az egyre méltatlanabb adok-kapok, de Kövér keze ügyében szerencsére mindig van egy szerszám, amivel rátehet még egy lapáttal
„Horthy Miklós bűnrészes volt a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában a holokauszt idején. Az Egyesült Államokat aggasztja, hogy az Orbán-kormány egy magas rangú tisztviselője közreműködik azokban a törekvésekben, amelyek Horthy brutális örökségének rehabilitálására és népszerűsítésére irányulnak” – írta David Pressman nagykövet. Mire Kövér büszkén mesélte, hogy nincs hivatalos érintkezésben az „állítólagos” amerikai nagykövettel. „Ez a David Pressman nevű ember nem vigyáz arra, milyen szavakat használ, s milyen gesztusokat tesz. (…) Egy személyben képviseli mindazon negatív sztereotípiákat, amelyek miatt a jenkik nem túl közkedveltek széles e világon. Kivéve talán a toxikus maszkulinitást”.
