Az egyik szemünk sír, a másik nevet, mint általában, amikor magyarok vagyunk a Fidesz országában. Örvendeznénk mi egy új zebrának, mint kancelláriaminiszter az átvágott trikolórnak a tokaji dűlőútavatón, hiszen a zebra jó dolog, jelzésértékű dolog, az élet- és vagyonbiztonság tereptárgya, de ebben a nagy biztonságtechnikai örvendezésben mégis (brüsszelita, kozmopolita, libernyák) ocsú kerül örömünk búzájába.
Hát már ekkora a córesz, hogy elemi önerős önkormányzati fejlesztéseknek is tapsolnunk kellene, ünnepi beszédekkel, hálaadó szentmisével?
Ekkora a córesz, és ezt Navracsics Tibor jelenléte emelte a közéleti uborkaszezon bárányfelhős egére. A kormánytagé, aki a kabinet honlapja szerint sosem volt az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter, de hogy most nem az, az egészen bizonyos, merthogy nincsenek felhasználható uniós források, így felelősséget is nehéz értük viselni. Pedig nem volna hátrány, mármint ha a hiányuk miatt tízpercenként lemondana egy Fidesz–KDNP-kormánytag, és visszamenne a Bolsoj Balettbe ugrálni, vagy Varga Judit mellé egy prémium EP-képviselői állásba, belülről bomlasztva az amúgy is bomló Nyugatot, nagy duzzogva.
Navracsics Tibor ma már csak területfejlesztési miniszter. Miközben élhetünk a gyanúperrel, hogy nem ebbéli minőségében szaladt Pusztamiskéig a nyár derekán, és az is valószínűtlen, hogy a jövőben minden ünnepélyes gyalogátkelőhely-avatás mellé Navracsics Tibort állítanak. Viszont a Veszprém 3. számú egyéni választókerület megér egy hálaadó szentmisét. A politikus ugyan legutóbb magabiztosan hozta a falut, de három százalékkal kevesebbet kapott, mint a pártja. Van tehát feladat, ahogy esély is, és ezen a nyerítő zebravisszhang sem ront sokat. A gyalogoknak pedig lett egy átkelőhelyük a saját pénzükből. Mindenki jól járt. Pénz a vakablakban.