Hangérien ripablik;

- Balaton, a nem magyar tenger

HANGÉRIEN RIPABLIK

Újabban a magyar sajtó tele van olyan cikkekkel, amelyek a Balaton-parti nyaralást negatív színben tüntetik fel, amit én a Balaton, egyszersmind a hekkalapú magyar nyaralási-üdülési kultúra szerelmeseként kikérek magamnak a Balaton és a magyar kultúra nevében!

Amit a külföldi zsoldból fizetett, a magyarsággal ellenséges viszonyt ápoló, magát függetlennek hazudó ún. ellenzéki média nem vesz figyelembe, az a következő: végre-valahára teljesült több évtizedes álmunk, és utolértük a velejéig rohadt Nyugatot. Tessenek ezzel a gondolattal megbarátkozni, s e rothadó gondolat jegyében legyenek kedvesek tárgyilagos, tényszerű, a valóságot híven tükröző cikkeket írni a Balatonról.

Mondok példákat, hogy ingerültségemet részint alátámasszam, részint pedig levezessem.

Kezdjük először is a déli parttal, mert azt valamelyest jobban ismerem. Nos, Szántódon és Balatonföldváron, valamint e két csodálatos település vonzáskörzetében vagyok ismerős, lassan húsz éve járok ide, s bátran kijelenthetem: az idei nyár az első, amikor nyugati árakon vásárolhatok keleti minőséget! Aki erre azt mondja, hogy nem a fejlődés jele, az nem tudja, hol él! Két hete, az egyik estén hárman három hekket ettünk vacsorára két-két szelet kenyérrel és egy adag tartármártással, s ezért mindösszesen fizettünk 12 ezer forintot! S ebben benne volt egy-egy korsó sör is! Az érdekesség kedvéért szeretném megemlíteni, hogy a mellettünk lévő asztalnál egy londoni házaspár ült, s ők is el voltak ragadtatva. Közölték, hogy ezek londoni árak, hisz fejenként nagyjából tíz fontból ettünk. Közölték, hogy ők odahaza ilyen csodás természeti tünemény mellett, mint a Balaton, nem tudnának fejenként 10 fontért halat vacsorázni, pláne egy korsó sörrel! Na ugye!

S folytassuk az északi parttal, amelynek toszkán jellegű tájaival csak mostanában ismerkedem a szerelmem révén. Csopakon van egy barátságos kis nyaralójuk, ezen szokott osztozni az ő nagycsaládjuk szinte összes tagja az egész nyári szezonban. A szerelmem nemrég jött haza Görögországból, konkrétan Kefaloniáról, és egy a Balaton mesés partján elfogyasztott autentikus magyar vacsorára (egyszerű rántott hús + olajjal átitatott hasábburg.) közölte: ő éppen ezen az áron, amennyibe a rántott hús + olajos hasábburg. került, Kefaloniá szigetén frissen fogott tengeri herkentyűket evett pompás zöldségkörettel. Aztán eltűnődött, s hozzátette: nem, nem, a kefaloniái tengeriherkentyű-tál olcsóbb volt. Íme! Nemcsak a Nyugatot értük utol, de a Balkán-félszigetet is!

Arról már nem is beszélve, hogy az idén a Balaton egzotikus vidékké változott, ugyanis a rejtőzködő életmódot folytató farkaspókok (tarantulák) előbújtak rejtekhelyükről, és lépten-nyomon találkozni velük. Csak Csopakon két gyönyörű példányt láttunk. Feltűnésüknek tán az az oka, hogy most kevesebb az ember, és a tarantulák (mivel igen jól látnak) már tudják: eljött az ő idejük. A nyugati árak és a bátor tarantulák keleti országa lettünk tehát – na, ezt csinálja utánunk a rothadó Nyugat!