;

képzőművészet;Milorad Krstić;

A kutyák is lehetnek sokfélék: van, amelyik macskabarát, van, amelyik mindig éhes. A mind ez idáig be nem mutatott eredeti művek vidám képi világuk ellenére sem meseszerűek

- Tollal „mondja” el

A Ruben Brandt, a gyűjtő alkotója, Milorad Krstić kapott a Vinczemilltől egy halom papírt. A művész ezután nem teketóriázott sokat.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a szentendrei Vinczemill fontosságát. A családi vállalkozásként üzemelő manufaktúrában igényes gonddal megmunkált, merített papírok készülnek. De Vincze Máté, a kommunikációval foglalkozó családtag emellett fontosnak tartja kortárs művészek munkáinak bemutatását is. Ef Zámbó István, Szyksznian Wanda – csak hogy néhány, közelmúltbeli kiállító művészt említsünk – alkotásai után ezúttal Milorad Krstić jellegzetes rajzaiban gyönyörködhetünk.

Az Egy toll kalandjai a Vinczemill papírok merítésében című tárlat hol falakon, hol csipeszeken lógó alkotásai most is tökéletesen illeszkednek a hely szellemiségébe. Aki egyszer is ellátogat ide, megtapasztalja a Vinczemill hagyományokban rejlő erejét. Tudniillik páratlan szépségű és minőségű papírjaikat kézműves módon állítják elő. Gépeknek itt nincs jogosultsága, míves iratok, okelevelek készülnek, és találnak gazdájukra, akik között nem kisebb família, mint a brit királyi család is ott van.

A kiállító szerb származású Milorad Krstić neve sokaknak egy felnőtteknek szóló szürreális animációs mozifilmről ugorhat be. A Ruben Brandt, a gyűjtő (2018) a maga nemében mestermű, egyszerre thriller, film-noir és kalandfilm. A cselekmény egy különös rablássorozatra helyezi a fókuszt, amely során értékes műkincsek tűnnek el világhírű múzeumokból (Louvre, Uffizi). Hogy kik a tettesek és mire kellenek az elkobzott képek? Kiderül, amennyiben rászánjuk azt a kilencven percnyi időt erre a gyöngyszemre. Krstić (aki producerként és forgatókönyíróként is kivette a részét a munkából) alkotása egy percre sem fullad unalomba: ingergazdag, meglepő fordulatokat tartogat nézői számára. Szereplői rendhagyó módon megrajzoltak: a dadaista, szürrealista, kétfejű, négyszemű „se füle se farka” figurák sokszor megmosolyogtatóak.

A film egyes képkockái mellett számos, furcsa figura tűnik fel a Viczemill kiállítóterében: csavarral felhúzható angyal (Wind up Angel 2023), sokszemű, mechanikus fej (Mechanischer Kopf 2023), tágyakat: autót, villát, csontot bekebelező kutya (An Always Hungry Dog 2023). Látványuk bizarr, a valóságtól teljesen elrugaszkodott. Kiváló példa erre a Dancing Tree (2023) embertestű fája. Fekete Converse márkájú tornacipőjétől, szűk fazonú nadrágjától emberi, ám a gyökerekhez hasonlóan megcsavarodott lábak, a testből ketté ágazó ágak növényi lényét mutatják.

A mindezidáig be nem mutatott eredeti művek vidám képi világuk, eleven „lényeik” ellenére sem meseszerűek, néha ijesztőnek, olykor meghökkentőnek hatnak. Fekete-fehér mivoltukból, komponálási módjukból adódóan cseppet sem hasonlítanak színes, naív gyerekrajzokra, humorok is felnőtteknek szánt. A grafikáknak a rajz mellett a feliratok is részei: szavak, mondatok, amelyek mintegy útmutatóul szolgálnak a munkák megértéséhez.

Milorad Krstić munkássága jóval szerteágazóbb ahhoz, hogy kizárólag animációs filmjéről, grafikáiról ismerjük: a multimédiás művészet számtalan területén (animáció, festmény, film, fotó, grafika) alkot. Eredetileg az Újvidéki Egyetemen szerzett jogi diplomát, ám számos sikeres kiállítása (Dubrovnikban, Újvidéken, Németországban) után úgy döntött, felhagy jogi karrierjével és a képzőművészet felé fordul.

A mostani tárlat művei alig két hét alatt születtek. Minden úgy kezdődött, hogy az alkotó kapott a Vinczemilltől egy halom papírt, amelyet aztán saját igényeire alakítottak, hogy a vékony toll „szaladhasson” rajta. A többi már Milorad Krstićen múlt.

Infó

Egy toll kalandjai a Vinczemill papírok merítésében.

Vinczemill Műhelygaléria (Szentendre, Anna u. 14.).

Nyitva: augusztus 31-ig

Névjegy

Milorad Krstić 1952-ben Dornberkben, egy német nevű faluban született a jugoszláv szlovén tagköztársaságban, közel az olasz határhoz. Szerb származású úgy döntött, véget vet jogi karrierjének és csak festeni fog. Feleségével, Roczkov Radmilával – aki alkotótársa és segítője is –1989-ben költözött Magyarországra. 1990-ben a három Roczkov nővérrel megnyitották a rendszerváltás utáni első budapesti magángalériát az Andrássy úton, a Roczkov Galériát.1982-től folyamatosan kiállít Európa különböző országaiban. 

Optimizmusra adhat okot az olvasási szokásokról, a Népszava kérésére készült kutatás. A Publicus Intézet vizsgálata ugyanakkor azt is megmutatja: az ország politikai megosztottsága a könyvek világát sem hagyja érintetlenül.