Már harminchat éve hódítja meg a világot az 1987-es Never Gonne Give You Up című slágere. Mi lehet ennek a dalnak a titka?
Bárcsak tudnám. Ha pedig a producer vagy a dalszövegíró is tudná, akkor újra megcsinálnák a sikert. Szerintem ez a sláger a véletlen műve. Nehéz is definiálni, hogy mitől marad fenn egy szám harminchat évig. Fogalmam sincs. Ha létezne erre egy számítógépes program, akkor az emberek csak gyártanák a slágereket. Egy dal viszont az érzelmekről és az érzésekről szól.
A sláger 2007-től a reneszánszát éli: internetes mém lett belőle, az emberek folyamatosan megosztják, még a Z-generáció TikTok-videóiban is szerepel. Hogyan viszonyul a jelenséghez?
Fura, mert már egy ideje tart, miközben az interneten minden nap valami újdonságot látni. Szóval ami megmarad a világhálón vagy kicsit is visszatér, az már különös. De nem hiszem, hogy a jelenséget meg akarom érteni. Jobb a dolgot békén hagyni.
1993-ban egy kicsit eltűnt a reflektorfényből. Mi volt ennek az oka?
Nem kicsit tűntem el, hanem teljesen. A zenélést már nem akartam többé csinálni. Nem szerettem. A sportolóknak a testük jelzi, ha távozniuk kell, az előadóknál ilyen nem létezik. Ők egyfolytában csak menni akarnak tovább. Nekem viszont rá kellett jönnöm, hogy elegem volt. És nagyon élveztem, hogy hosszú szünetet tartottam.
Mit csinált ezalatt?
Bárcsak mondhatnék neked valami izgalmasat. Akkor sok szabadidőm volt, így eljártam terápiára, ami igazán hasznosnak bizonyult. És a lányomért élhettem. Nem én voltam a szuperapa, nem is tettem meg érte mindent, de mellette voltam. Ez csodálatos volt számomra, a valaha volt legnagyobb ajándék.
Klipből mém
2007 óta Rick Astley 1987-es Never Gonna Give You Up című klipje mémmé vált, mely a „rickrolling” nevet kapta. A jelenség lényege, hogy az ember bármilyen téma kapcsán egy linket küld az ismerőseinek, amelyet ha megnyitnak, akkor nem azt kapják, amire számítottak, hanem Astley videóklipjét. A jelenség a 2020-as években újra visszatért: a karantén alatt egyesek a Zoomon tartott tanórákon viccelték meg vele az osztálytársaikat és a tanáraikat. 2021-ben pedig felkerült a YouTube-ra a klip HD változata, mely jelenleg 1,4 milliárd megtekintésnél jár.
Mikor döntötte el, hogy visszatér a zeneiparba?
Egyszer Japánba mentem a feleségemmel és a lányommal, aki éppen tizennégy vagy tizenöt éves volt. Akkor adtam egy koncertet Tokióban, és ahogy néztem a közönséget, és énekeltem a tizenöt évvel korábbi számaimat, úgy éreztem magam, mintha egy óriási karaoke bárban lennék. Csak éppen nem öt barátom hallgat, hanem emberek ezrei, akik mind velem énekelnek. Nagyon élveztem, és azóta újra koncerteket adok.
A felesége, Lene Bausager tíz éve az ön menedzsere. Miért őt választotta erre a pozícióra?
Ez nem volt igazán választás kérdése. A régi menedzseremmel abbahagytuk a közös munkát, és noha barátok maradtunk, mentünk tovább a saját utunkon. Aztán sokan felkértek e-mailben koncertekre, amikre nem akartam válaszolni, mert ez nem az én feladatom. A feleségem viszont felajánlotta, hogy majd ő foglalkozik ezzel, amíg nem találok valaki mást. És nem találtam senkit. A felességemmel pedig azóta is működik ez a felállás.
Ő miért jó menedzser?
Mert korábban filmeket készített, az üzleti életet jól ismeri, és tudja, hogyan kell bánni az emberekkel. Még 1987-ben Dániában találkoztam vele egy lemezkiadó cégnél, ahol dolgozott. Szóval a zeneipart is ismeri.
Névjegy
Richard Paul „Rick” Astley angol énekes 1966-ben született. 1987-ben robbant be a Never Gonna Give You Up című számával, amelyet még számos slágere követett. 1993-tól 2000-ig felhagyott a zenéléssel, az ezredforduló után azonban visszatért a színpadra. Azóta négy lemeze jelent meg, a legújabb október 6-án érkezik.
Ha egy időgéppel visszautazhatna 1987-be, amikor híressé vált, mit mondana a fiatal énjének?
Ez jó kérdés. Azt tanácsolnám neki: próbáld meg jobban élvezni az életet! Az akkori lemezem ugyanis a világon mindenhol népszerű lett, ilyen helyzetben pedig nehéz megélni a pillanatot. Nehéz elkapni, olyan gyorsan történik. A karriered mindig előtted jár, olyan sebesen halad. Egy nap felébredsz, és azt mondod: Istenem, ma New Yorkban vagyok. Másnap felébredsz, és azt mondod: Istenem, ma Párizsban vagyok. Ilyen helyzetben nehéz élvezni egy várost, amikor tudod, hogy másnap megint máshol ébredsz fel.
A sült haltól az AC/DC-ig
A zuhogó eső ellenére is maradt a közönség Rick Astley koncertjén a Paloznaki Jazznapok első estéjén. Az ötvenhét éves brit popsztár pedig megtett mindent azért, hogy a fesztiválozók jól érezzék magukat.
A koncert amúgy szárazon kezdődött. Az első percben még kék neonfénybe borult a színpad, miközben a Csillagok háborúja nyitózenéje szólt, ami hamarosan átváltott Astley fülbemászó Together Forever című dalára, mikor is az énekes rózsaszín öltönyben, sportcipőben és a jellegzetes frizurájával a mikrofonhoz lépett. Nem is volt kérdés, hogy egy örökzölddel indítson, a továbbiakban viszont számos későbbi dalát is elénekelte, köztük a három hete kijött Dippin My Feet című számát.
A dalok közt pedig rövid standupokat is tartott: „Nagyon sajnálom, de nem beszélek magyarul. Manchesterből jöttem, ahol mi tudatlanok vagyunk, szeretjük a futballt és a sült halat krumplival”. Nemsokára újabb sláger következett, a She Wants to Dance with Me, ami bár tovább fokozta a fülledt hangulatot, hamarosan lehűlt a levegő, mert Paloznak felett elképesztő mennyiségben kezdett zuhogni az eső. Sokan a pultok alá siettek, mások az esőkabátjukat kapták magukra, a közönség nagy része viszont a helyén maradt, míg a popsztár gitárral a nyakában énekelte a számait.
A koncert végére aztán elállt a zuhé, mikor is Astley így szólt: „Mivel kapar a torkom, ezért eléneklem a legnagyobb slágeremet, mert tudom, hogy az emberek ötven százaléka ezért jött”. Azzal megszólalt a Never Gonna Give You Up, mely az este csúcspontja lett, az emberek pedig önfeledt táncolásba kezdtek. Astley végül meglepte a közönségét. Közölte velük, hogy eredetileg nem is énekes volt, hanem dobos, fiatalon pedig az AC/DC számait szerette játszani, ezért most eldobolja nekik a Highway to Hellt. Be is ült a dobok mögé, megpörgette az ütőt, majd játszani kezdett. Egész jól.
