A Direkt36 a közelmúltban hívta fel a figyelmet arra, hogy a NAV honlapjáról eltűnt a magántőkealapok nyilvántartása, amelyből megállapítható volt azok tulajdonosainak személye.
Az ez ügyben kevéssé tájékozottak kedvéért: a magyar jog által 2014 óta ismert magántőkealapok olyan befektetési alapok, amelyek kifejezetten a szupergazdagok számára szolgáló pénzügyi eszközök, mert ezek felhasználásával anélkül folytathatnak üzleti tevékenységet, hogy végső tulajdonosi mivoltuk nyilvánosságra kerülne. Ekként sokban hasonlítanak a már sokszor kiátkozott offshore cégekre, és a NER-oligarchák kedvenc búvóhelyei. Az alapok kezelői többnyire olyan pénzügyi vállalkozások, amelyek maguk is az alapok tulajdonában vannak (pl. a közhiedelem szerint Mészáros Lőrinchez köthető Konzum PE magántőkealap kezelője az az Opus Global Alapkezelő, amely az alap többségi tulajdonában van). Amíg az alapkezelők adatai nyilvánosak, addig a magántőkealapok tulajdonosainak adatait sűrű homály fedi.
Csakhogy van egy kis baj. Gránitszilárdságú Alaptörvényünk 38. cikkének 4. bekezdése így rendelkezik: „Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése … átlátható.” A 39. cikk (1) bekezdése pedig így: „A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése … átlátható.” Az a magyar nyelv használatával nehézségekbe ütközők (lásd még: szövegértés) számára is egyértelmű, hogy az átláthatóság ez esetben a végső tulajdonosok személyének ismeretét jelenti. De ha valakinek kétségei lennének, annak segít a nemzeti vagyonról szóló törvény, amely szerint átlátható az a jogi személy vagy gazdálkodó szerv, „amelynek tulajdonosi szerkezete, … tényleges tulajdonosa megismerhető.”
Az átláthatóság, megismerhetőség előírásának célja nyilvánvaló: annak megakadályozását szolgálja, hogy az állam olyan cégekkel üzleteljen, amelyek tulajdonosai a cégben lévő vagyonukat nem törvényes módon (pl. illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás) szerezték. Az Alaptörvény fenti előírásai a „Közpénzek” alcím alatt találhatók. Ebből következik, hogy az átláthatóságnak a közpénzek „gazdái”, azaz minden állampolgár számára biztosítottnak kell lenni. Tehát attól még nem teljesülne ez az alkotmányos követelmény, ha az állammal szerződők az állam felé igazolnák a tulajdonosok kilétét. Ráadásul a valóságban még ez sem követelmény. A gyakorlatban elég, ha a támogatott egy formális nyilatkozatot tesz arról, hogy megfelel a vagyontörvényben foglalt átláthatósági követelményeknek.
Egy cég tulajdonosi adatai néhány kattintással megismerhetők a cégbíróságok közhiteles adatbázisából épp úgy, mint ahogy pl. az ingatlanok tulajdonosi adatai az ingatlannyilvántartásból. Ezzel szemben a magántőkealapok feletti felügyeleti jogkört gyakorló Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatbázisából sok minden megtudható ezen alapokra vonatkozóan, csak épp a tulajdonosok kiléte nem.
Ehhez képest pl. a Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy szálláshelyfejlesztő pályázatán 17,7 milliárdos támogatást nyert Hunguest szállodalánc végső tulajdonosát egy magántőkealap rejti, az autópályák ezermilliárdos nagyságrendű fenntartási- és építési koncesszióját pedig éppenséggel egy hét magántőkealapból álló konzorcium nyerte el. A sor a végtelenségig folytatható lenne, annak ellenére, hogy a jelenlegi szabályaink szerint az állammal csak a olyan szervezet üzletelhetne, amelynek tulajdonosa a nyilvánosság előtt felfedi kilétét.
Mindezt nem pótolja az a közhiedelem, mely szerint pl. mindenki tudja, hogy a szállodalánc Mészáros Lőrincé. Az állami támogatásokról és beszerzésekről szóló tájékoztatóknak kötelezően tartalmazni kellene a kedvezményezett/nyertes szervezetek végső tulajdonosainak nevét. Ennek, illetve egy közhiteles nyilvántartásnak a hiányában az ilyen ügyletek kimerítik a folyamatos alkotmány-(bocsánat, alaptörvény-) sértés tényállását – a NER nagyobb dicsőségére.
