Közös nyilatkozatban ítélte el az utóbbi időben Dániában és Svédországban történt koránégetések miatt a két skandináv országot az 57 muszlim többségű államot tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC). Az együttesen másfél milliárdnyi lakossal rendelkező országcsoport külügyminiszterei hétfőn rendkívüli videókonferencián vitatták meg a véleményük szerint “szólásszabadság leple alatt” elkövetett “gyűlölettel teli bűncselekményeket”, miközben Koppenhágában és Stockholmban újabb koránégetésekre került sor. Az OIC ugyan nem hirdetett bojkottot a két EU-tagállam ellen, de kommünikéjében arra bátorította a muszlim-többségű országokat, tegyék meg a szükségesnek ítélt válaszlépéseket - legyen szó a nagykövetek visszahívásáról, gazdasági vagy kulturális ellenintézkedésekről, hogy kifejezzék nemtetszésüket az iszlám vallási jelképek meggyalázása miatt.
A legfőbb gond, hogy sokan a krízis eszkalációjában érdekeltek. Számos muszlim ország vezetőjének kapóra jön, hogy egy jelképes kiállással, egy külső ellenség kijelölésével elterelheti a figyelmet saját társadalmának problémáiról. Egyes országok kormányait, köztük az OIC-tanácskozás összehívását kezdeményező Irakét belső nyomás készteti a keménykedésre, miután a politikától hivatalosan visszavonult, de máig befolyásos Muktada asz-Szadr síita hitszónok is kihasználja a koránégetések ügyét.
Oroszországnak és más külső szereplőknek is érdeke az indulatok felkorbácsolása, hiszen ezáltal éket verhetnek a szekuláris Nyugat és az iszlám világ közé, sőt, belső társadalmi feszültséget is okozhatnak. A svéd kormány állítja, hogy Oroszország és más államok dezinformációs kampányt folytatnak ellenük: azzal az álhírrel hergelnek, hogy Svédország pártolja a Korán égetéseket; az iszlám szent könyvét felgyújtó szélsőségesek is ezt a képet akarják közvetíteni, hogy kirekesszék a társadalomból a muszlim kisebbséget.
A két skandináv állam mindenesetre komoly diplomáciai erőfeszítéseket tesz, hogy elkerülje a komolyabb retorziókat és csillapítsa a kedélyeket. Mindkét ország felismerte, hogy a krízis elharapózása nemzetbiztonsági kockázatokat rejtene magában. Ulf Kristersson svéd miniszterelnök tegnap a határellenőrzés megerősítését és további biztonsági intézkedéseket jelentett be a fokozódó terrorfenyegetettségre hivatkozva.
Stockholmot különösen érzékenyen érintik az ismétlődő koránégetések, amelyek világszerte muszlimok millióit háborítják fel. Attól tarthatnak, hogy ezek miatt Törökország visszavonhatja a svéd NATO-csatlakozás támogatását, ezzel párhuzamosan pedig romolhat a külföldön lévő svéd állampolgárok és diplomaták biztonsága. A súlyosabb következményekből már ízelítőt is kapott Svédország, amikor szűk két hete tüntetők rohamozták meg és gyújtották fel az ország bagdadi nagykövetségét.
Kristersson nemrég jelezte, hogy vizsgálják a rendészeti törvény megváltoztatásának lehetőségét, ám a szélsőjobboldali Svéd Demokraták külső támogatására szoruló kormánykoalíciónak meglehetősen szűk mozgástere van az ügyben.
Koppenhága ugyancsak fenyegetőnek érzi a fejleményeket, amelyek a Jyllands-Posten dán lapban 2005-ben megjelent Mohamed-karikatúrákat kiváltotta felháborodásra emlékeztetik. Az akkori kormány a szólás- és sajtószabadság melletti határozott kiállásával precedenst teremtett, amely politikailag a mostani kabinetnek is némileg megköti a kezét.
Jobb híján ezért mindkét ország tisztségviselői azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy elítélik a koránégetéseket, de nincs joguk azok megakadályozására. Csakhogy ez kevésnek bizonyult, ezért Lars Lokke Rasmussen dán külügyminiszter az OIC tanácskozása előtti napon még azt is bejelentette: keresik a jogi lehetőségét annak, hogy megtiltsák a külföldi nagykövetségek előtt megtartott koránégetéseket. Az elmúlt két hétben egy maréknyi szélsőséges több muszlim-többségű állam koppenhágai képviselete előtt is felgyújtotta az iszlám szent könyvét, amivel heves reakciókat, nem ritkán erőszakba átcsapó tüntetéseket provokáltak ki az adott országokban. A dán külügyminiszter szerint ezek az incidensek kizárólag “azt a célt szolgálják, hogy megosztottságot teremtsenek egy olyan világban, amelynek valójában egységre lenne szüksége”.
A Rasmussen-féle javaslat heves bírálatokat váltott ki a dán ellenzék részéről. Soren Pape Poulsen, a konzervatívok pártelnöke aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ha most engedményeket tesznek, később a közel-keleti vezetők újabb követelésekkel állhatnak elő. Hasonlóképp vélekedett a szélsőjobboldali Dán Néppárt vezetője, Morten Messerschmidt, aki párhuzamot vont az Ukrajna elleni orosz invázióval. “Zelenszkij megkérdezhette volna Putyint, hogy Ukrajna mekkora részét akarja - és akkor nem lett volna háború. De néha harcolnunk kell, ha hiszünk abban, amit felépítettünk” - fogalmazott a politikus. Az öko-szocialista, kapalizmusellenes Zöld-Vörös szövetség szóvivője, Mai Villadsen a Twitteről “X”-re átnevezett közösségi oldalon azt írta, hogy nem szabad törvényt változtatni csak azért, mert despotikus rezsimek fenyegetik a dán exportérdekeket.
