Korábban ugyan több kísérletet is tettek arra, hogy közelebb hozzák egymáshoz az európai populista pártokat, s a jelenlegi két európai parlamenti frakcióból (Identitás és Demokrácia - ID, illetve Európai Konzervatívok és Reformerek - ECR) egy jöjjön létre, ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak az egyes pártok közötti ellentétek miatt. Az Ukrajna elleni háború pedig végképp új helyzetet teremtett, hiszen míg például a német Alternatíva Németországért (AfD) megmaradt oroszbarátnak, Giorgia Meloni, az Olasz testvérek (FdI) vezetője következetesen kitart Ukrajna támogatása mellett. Az ECR ezért egyre inkább az Európai Néppárt (EPP) felé közeledett.
Jelenleg két új fejlemény figyelhető meg: egyrészt a két szélsőjobb frakció további eltávolodása egymástól, másrészt pedig az, hogy kisiklás előtt áll az mérsékelt konzervatív pártcsalád, az EPP és az ECR közötti közeledési folyamat a spanyol Vox gyenge választási szereplése miatt.
Az AfD, amely a hétvégén tartotta kongresszusát, az eddiginél hatékonyabb együttműködést akart az Identitás és Demokrácián belül. Ebbe a pártcsaládba tartozik Matteo Salvini Ligája, Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése is. Ehhez képest olyan politikust választottak meg az AfD listavezetőjének a jövő évi európai parlamenti választásra, aki még az ID-nek is túl szélsőséges. A 2019 óta EP-képviselő Maximilian Krah-t már kétszer felfüggesztette az ID képviselőcsoportja. Krah-t, aki az AfD legradikálisabb szárnya vezetőjének, Björn Höckének a támoatását élvezi, tavaly ideiglenesen ki is zárták az ID-ből, mert a franciaországi kampányban Le Pen helyett az ultraradikális Éric Zemmour mellett állt ki, február óta pedig csalás gyanúja miatt folyik ellene vizsgálat. Az ügy egy közbeszerzési pályázat lehetséges manipulálásával kapcsolatos.
A populista pártok között tehát egyre nagyobb szakadék keletkezik, ami nyilvánvalóan a jövő évi európai parlamenti választásra, illetve az azt követő időszakra is kihat. Meloni persze az Európai Konzervatívok és Reformerek elnökeként már egy ideje eltávolodott az Identitás és Demokráciától, célja ugyanis egy új szövetség kiépítése volt Brüsszelben és szélsőjobboldali projektjének Unió-szintű kiterjesztése. S a nagy terv megvalósításának fontos mérföldköve volt a július 23-án megrendezett spanyol parlamenti választás.
"Eljött a hazafiak ideje Európában" - hirdette Meloni videokapcsolaton keresztül, tökéletes spanyolsággal a Vox július 13-i kampánygyűlésén. Bármit is ért "hazafiak" alatt, a nagy terv megvalósulására még várni kell. Spanyolország volt az első állomása annak az elképzelésnek, amelyet Olaszországban hónapok óta gondosan kidolgoztak, és amelynek szeptemberben kellene formát öltenie. Madrid közvetítésével építette volna ki új brüsszeli szövetségét az olasz miniszterelnök. A terv ugyanaz volt, mint amit Olaszországban neki is sikerült megvalósítania: tavaly ősszel pártja a Liga mellett a néhai Silvio Berlusconi pártjával, a Forza Italiával kötött koalíciót, tehát egy olyan párttal, amely az Európai Parlamentben az Európai Néppárt pártcsaládjához tartozik. Az előrejelzések alapján arra lehetett következtetni, hogy ugyanez a frigy Madridban is létrejön a Vox és Alberto Núnez Feijóo pártja, az EPP frakciójához tartozó Néppárt (PP) között, a két alakulat azonban együttesen messze elmaradt az abszolút többségtől. Ráadásul Feijóonak rosszabbak az esélyei az új koalíció életre hívására Pedro Sánchez miniszterelnöknél, mert a regionális pártok hallani sem akarnak egy olyan koalíció támogatásáról, amelynek a régiók jogainak megnyirbálását szorgalmazó Vox is tagja. A szélsőjobb párt a voksolás nagy vesztese volt, miután 19 képviselői helyet veszített. Így a Rómában elképzelt Meloni-modell európai útjának első jelentős állomásán máris kisiklott az elképzelés.
Sáncheznak a vártnál sokkal jobb eredménye viszont az európai baloldalnál is reményt keltett. Rá is fért az európai szociáldemokratákra a jó hír, hiszen tavaly óta sok fontos pozíciót vesztettek Európában. Az olasz választások után kiszorultak a hatalomból Rómában, majd Stockholmban és Helsinkiben is. Így Sánchez volt az utolsó reménységük az európai szociáldemokratáknak arra, hogy sikerül megállítani a szocdemek mélyrepülését, ami a nagyon kedvezőtlen előjelek ellenére sikerült is a spanyol kormányfőnek. Az olasz balközép Demokrata Párt vezetője, Elly Schlein még a spanyol választások estéjén gratulált Sáncheznek.
A spanyol eredmény több szempontból is nagyon fontos volt. Választ kellett adnia arra a kérdésre, hogy folytatódik-e az erős jobbra tolódás tendenciája Európában, ugyanakkor arra is, hogy folytatódik-e az a folyamat, amely szerint az ECR-csoportot alkotó szélsőjobb pártok egyre elfogadottabbakká válnak Európában kormányzati szerepvállalásukkal. A Vox áttörése azért jelentett volna új szintet az európai politikában, mert a spanyol alakulat szélsőségesebb több más európai formációnál.
A Meloni-paktum fő támogatói az olasz kormányfő mellett Antonio Tajani, a Forza Italia koordinátora és az Európai Néppárt alelnöke, valamint Manfred Weber, az EPP vezetője. A német Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa tavaly az olasz választás során áldását is adta a mérsékelt és a szélsőjobb frigyére. Számára csak két vörös vonal létezik: az Európai Néppárthoz tartozó formációk nem működhetnek együtt olyan szélsőjobb pártokkal, amelyek euroszkeptikusak, illetve Oroszországot támogatják a háborúban.
A paktum lényege az, hogy a 2024. júniusi EP-választás után az új szövetséggel kiszorítsák a hatalomból a szociáldemokratákat. Amíg ugyanis a baloldali pártcsalád is a brüsszeli ügymenet fontos irányítója, érvényben marad a „cordon sanitaire”, vagyis nem engedik, hogy bármilyen szélsőséges párt, illetve politikus pozíciót töltsön be az európai intézményrendszerben.
Meloni nem nyilatkozott a spanyol választásokról. De az eredmény nagy csalódás számára. Függetlenül attól, hogyan alakul a terv, a projekt nyilvánvalóan késedelmet szenved, ráadásul az olasz kormányfő elveszítheti legfőbb spanyolországi szövetségesét. Matteo Salvini viszont mosolyog: ő éppen abban érdekelt, hogy a rivális uniós szélsőjobb frakciónak, az ECR-nek ne legyen túl nagy súlya Európában. Ez is azt mutatja: igen nagyok a törésvonalak az európai szélsőjobb térképén.
