Orbán Viktor miniszterelnök-isten azon kesergett pénteki rádióinterjújában, hogy nem tud igazán pezsgő politikai élet kialakulni az országban, nem lehet nagyokat küzdeni. Érthető, ha a demokrácia, a nyílt politikai versengés nagy hívét ez zavarja. Talán már azzal is lehetne segíteni, ha ellenzéki kollégái is hetente egyszer szabadon monologizálhatnának a közmédiában, de egy nagy ember nem szereti az ilyen kicsinyes megoldásokat. Szerinte a probléma másban van. Abban, hogy a baloldal, a liberálisok provinciálissá váltak. „Úgy látom, nem olvasnak, nem követik az eseményeket (…) nem fogadnak be új dolgokat.”
Rémes. Mert ugyan könnyű így hatalomban maradni, de az országot magasabb szintre emelni, nemzetközi tekintélyt szerezni annál nehezebb. Olyan kudarcoknak van kitéve kormánya, mint a Fradi. Amit csak úgy tud elkerülni, ha kétszer-háromszor annyit olvas, éjjel-nappal repülőn ül, templomba meg kevesebbet jár, hogy be tudja fogadni az új dolgokat.
Úgyhogy, kedves nem igazán kormánypárti polgártársaim, kezdjünk el olvasni (amihez bizonyára orosz és török nyelvtudás is kell majd), és nagy, egyetemes összefüggésekben gondolkozni. Így majd nem a balatoni sütődésre nézünk ferde szemmel, hogy 1300 forintért ad egy lángost, s megértjük, hogy az ár mögött az élelmiszerlánc multik árspekulációja és a brüsszeli bürokratákkal való összefonódása áll. Felfogjuk végre, hogy a tanárok béremeléséhez szükséges pénzt az Európai Unió tartja vissza, majd kis kombináció, hát persze, új oktatási reform is biztos ezért nincs. A háborúval kapcsolatban pedig hirtelen világossá válik, hogy Ukrajna nem szuverén állam, a fegyvereket a gazdag USA és az elszegényedő Európa ropogtatja, hát persze hogy infláció van. Ideje hát eljutnunk a globális provincializmustól a nemzetvédő demagógiáig!