A korábbi Közép-európai Művésztelep és Szabadiskola történelmi hagyományait újjáélesztő rezidenciahelyen az idén nyáron közel száznegyven alkotó váltja egymást hetente újabb csoportokban, hogy a hely szellemét átérezve és a közösség által inspirálva készítsék el munkáikat. A munka éjjel-nappal zajlik a műtermekben, különleges kollektív tudatállapot alakul ki a művészekben, akik a pacifizmus témájáról alkotnak, ám ennek módjában nincs semmi megkötés: aki szeretne, reflektálhat a világ aktuális történéseire, más inkább a belsőjében zajló lelki tusát festi ki a vászonra, terápiás céllal. Az itt készült alkotásokból gyűjteményt képeznek, az eseménynek otthont adó Oroszlános Borvendéglő szalonjában már most annyi műkincs látható, akár egy nívós kortárs művészeti múzeumban.
A Tokaj-Hegyalja borvidék a szőlőtőkékkel barázdált dombjaival, zöld lankáival könnyen magával ragadja a látogatót. Mi is így éreztünk fotós kollégámmal, amikor nekivágtunk, hogy Tállyára utazva megnézzük az ArtisTaille művésztelepet, ahová heti váltásban érkeznek az alkotók, május 18-tól szeptember 3-ig összesen csaknem száznegyvenen. A másfél ezer lelkes tokaji faluban minden adott az inspirációhoz, hisz a hely festői szépsége hamar felébreszti az alkotókedvet. Ahogy a jó tállyai bor is, melyet már XIV. Lajos király is nagy kedvteléssel fogyasztott, és persze mi is megkóstoltuk, amint este nyolc után beléptünk az esemény fő helyszínéül szolgáló Oroszlános Borvendéglőbe. Rögtön a kezünkbe adtak egy-egy pohár 2022-es évjáratú illatos-gyümölcsös sárgamuskotályt, majd meghívtak a borpincébe egy csendéletre kívánkozó juhútrós sztrapacskára és vörösboros szarvascombra. Nemsokára a művészekkel is találkoztunk: az Ivan Buharov néven alkotó Hevesi Nándor rendező és Vándor Csaba képzőművész éppen egy filmszalagot csévéltek fel, melyre a táborban analóg kisfilmet készítettek, az előhívásához pedig vörösbort használtak. A vendéglő falán aztán levetítették a filmet, melynek szépiába és tanninba borult képi világa a korabeli némafilmeket idézte, restaurálás előtti állapotukban.
Háború helyett békebor
A tállyai táborba minden héten újabb művészek érkeznek, így a szervezők sem tudhatják előre, milyen lesz a hangulat, és milyen művek kerülnek majd ki az alkotók keze közül. Megnéztük az itt készült munkákat a borvendéglő melletti vendégházban és egy távolabbi épületben, melynek tereit a művészek műteremmé alakították át: az asztalokon ott pihentek a festékes paletták, ecsetek és egyéb alkotóeszközök, míg a falakon a még készülő vagy már száradó alkotásokat lehetett megtekinteni. A tábor kurátora, Gulyás Gábor (a Műcsarnok korábbi igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum augusztus végéig látogatható Sam Havadtoy-kiállításának és a korábbi Yoko Ono-tárlatának kurátora – a szerk.) a művésztelep témájaként a pacifizmust jelölte meg, ilyen módon reagálva a jelenkor eseményeire.
Az alkotóknak a műveiken persze nem kellett konkrét történésekre vagy háborús eseményekre utalniuk, de a téma kapcsán kifejezhették a gondolataikat, érzéseiket. A korábban érkezett művészek közül Karácsonyi László például műanyag katonákból épített fészket, benne atombomba alakú tojással, amely mellé terepszínűre festett csiripelő madarat helyezett. Nagy Kriszta Tereskova a tábort szervező Berger Anna lányát vitte vászonra két alakban, köré vérző pipacsokat és egy karddá vált íriszt festett. Akadt, aki az irónia eszközével élt: drMáriás képén a katonaruhába bújt Yoda mestert győzte meg Ferenc pápa, hogy háborúzás helyett inkább igyon békebort Tállyán.
Helyben is visszaadnak a kultúrából
– A tábort a Tállyáért Egyesület finanszírozza, az alkotóknak a szállás és az étkezés mellett vásznakat biztosítunk, egy hét lejárta után pedig mindenkinek egy művet kell adnia a művésztelepnek, melyekből gyűjteményt építünk. Ezek darabjait Tokaj-hegyalján több helyen is szeretnénk kiállítani, hogy a régióban terjesszük a kultúrát – mondta Berger Anna, az ArtisTaille vezetője a borvendéglő szalonjában, melynek falait szintén az alkotók munkái díszítik.Az első tárlatot szeptember 8-án rendezik Tállyán Legyen vége már címmel, melynek témája szintén a háború és a béke lesz. A telepen készült alkotások mellett láthatjuk többek közt Bukta Imre, feLugossy László és Orosz István új műveit, a nagyszámú külföldi művész közül pedig Yoko Ono és az ukrán Victor Sydorenko nevét érdemes kiemelni, ők is küldenek egy-egy, a témába vágó alkotást a tárlatra.
Ősszel további programok várhatók: szeptember 21-én nyílik Budapesten a Hold utca 21.-ben a Tokaj Art Wine galéria, mely a táborban részt vevő művészeknek biztosít lehetőséget, hogy kiállítsanak. – Emellett október 14-én megrendezzük a tállyai Mailloth-kastélyban az első Tokaji Jótékonysági Kortárs Aukciót, az alkotóink műveinek eladásából befolyt összegből pedig autista gyerekeket fogunk támogatni – mondta Berger Anna.
Európa mértani közepe
Míg a táborban a művészeket lefoglalta az alkotás, mi elindultunk sétálni a környéken. Először a közeli Rákóczi-kúriát látogattuk meg, melynek területét I. Rákóczi György kapta meg adományul III. Ferdinánd királytól. Azt nem tudni, hogy az impozáns barokk épület mióta áll, egy 1688-as összeírás azonban már tartalmazza a kúriát, míg a legendák szerint II. Rákóczi Ferenc is bujdosott az alatta húzódó pincerendszerben.
Tállya takaros, rendezett falu, a házak fölé magasodó templomok közül az evangélikus történelmi szempontból is kiemelkedik, mivel itt keresztelték meg a gyermek Kossuth Lajost. Emellett a községben található Európa mértani középpontja, melyet a főutcán egy fából faragott, négy méter magas főnixmadár, az ukrán Volodimir Scsurnak, a tállyai Közép-európai Művésztelep és Szabadiskola rendszeres résztvevőjének 2000-ben felállított alkotása jelképez.
A korábbi művésztelep hagyományainak nyomdokán újjáindított táborban pedig egy másik látványosság is készül: a Kolozsvárról érkezett Betüker István a borvendéglő falára hónapokon át egy szekkót (száraz vakolatra festett képet) készít, melyen öt, Tállya múltjához köthető történelmi személyt látunk. Az egyik oldalon balról az első IV. Pius pápa, aki a vatikáni iratok tanúsága szerint a tállyai bort nagyon dicsérte, a második a csupán hatéves, kisgyermek Kossuth Lajos, aki egy faágon üldögél, míg a harmadik Károli Gáspár, aki a faluban kezdte el az első magyar nyelvű Biblia fordítását. A másik oldalon Zrínyi Ilona és fia, II. Rákóczi Ferenc lesz látható, amint egy pincelépcsőn sétálnak le. S a különleges mindannyiuk ábrázolásában, hogy a művész mesterséges intelligencia segítségével tervezte meg, hogyan is nézhettek ki ők a maguk idejében.
Éjjel-nappal alkotnak
Egy művésztábor azért is hasznos, mert a résztvevők is inspirálják egymást, főleg, ha folyamatosan serényen dolgoznak. Mi is ezt tapasztaltuk, hiszen bármikor tértünk be a műtermekbe, azokban valaki mindig alkotott. Ez még a vacsora utáni órákban is jellemző volt, ami remekül bizonyítja, hogy a művészeket akár éjszaka is megszállhatja az ihlet.A műtermekben más-más hangulatú világokat ismerhettünk meg.
A huszonkét éves Sarfenstein Ditta (címlapképünkön) például támadásokat ábrázoló fotókon takarta ki vasalós gyöngyökkel a tragédiákat: egyik képén egy vadászrepülőt, egy másikon a robbanás füstjét, míg egy harmadikon az eldobott kézigránátot.
Más művészeknél a belső világ ábrázolása kapott fontos szerepet. Tóth Annamária Rita termének falain például erős zöldekkel és pasztellszínekkel festett vásznak lógtak, melyek üresen hagyott, fehér felületei szinte hívogatták a látogatót, hogy elvesszen azokban.
– A munkáimban egyszerre keresem az időtlenséget, az állandó változást és a természetben való létezést – mondta a festő, akit új képeinek készítésekor nagyban inspiráltak a Tállyán tett sétái, melyek során vázlatokat készített a falu egyes fáiról. Művésztársa, Juhász Kinga dühös, stresszes vagy melankolikus önarcképeket festett, mellyel az a célja, hogy felmutassa a nézőnek, mennyi lelki tusával kell ma egy embernek szembenézni a mindennapokban.
– Az új képeim azt mutatják be, hogy milyen érzés, amikor dühösek vagyunk magunkra, vagy amikor olyat teszünk, ami miatt bűntudatunk van, és nem tudunk azon túllépni – mondta a művész, hozzátéve: akkor leszünk képesek másokkal tisztelettel bánni, ha magunkkal is rendben vagyunk.
Szintén az önismeret képezi a témáját Hermann Zsófia képeinek, akinek terápiás célból is születnek munkái. A táborban egy fekete vízfestékkel festett önarcképét láttuk, melyen a kezében egy emberi szívet tart.
– Én gyerekként egy burokban, egy varázsvilágban nőttem fel, aztán felnőttként rá kellett döbbennem, hogy szembe kell néznem a hétköznapok nehézségeivel. Ekkor vettem észre magamon, hogy nehezebben élem meg a problémákat, és hogy sebezhetőbb is vagyok. A mostani festményemen viszont felajánlom másoknak a szívemet, és vágyom arra, hogy az emberek jóindulattal forduljanak felém.