Kilenc hónapja volt az orosz hadseregnek, hogy kiépítsen a II. világháború óta nem látott erősségű védelmi vonalakat. A sorozatos ukrajnai kudarcok és megszégyenülés után az orosz hadsereg tábornokai bebizonyították, hogy míg a támadó műveletek tervezéséből megbuktak, a védelmi hadviselés minden elemében eddig jelesre vizsgáztak.
Nem, nem fordították meg a számukra drámaian kedvezőtlen folyamatokat.
A világ második legerősebbjének hazudott hadsereg a gyors hódítás helyett mostanra birodalmi léptékű emberáldozatok árán lelassította az ukrán haderő támadását.
Katonai szakértők bizonyítottnak látják, hogy a kahovkai vízlépcső felrobbantása orosz szempontból hihetetlenül hatékony védelmi lépésnek bizonyult. Moszkvának nem számított, hogy a gát felrobbantásával legalább öt évre tönkreteszik a megközelítően egy magyarországnyi terület mezőgazdaságát, öntőzőműveit kiszárítják, az élő környezetben ma még felfoghatatlanul drámai pusztítást végeznek, de még a Krím-félszigetet is megfosztják az édesvízellátás 80 százalékától. Mindez nem számított! Az egyetlen, ami fontos volt, az a tavaszra tervezett ukrán hadművelet ellehetetlenítése a front herszoni szakaszán.
A jelek arra utalnak, hogy az oroszok pontosan tudták, hogy mikor tervezi megindítani csapatait Valerij Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök. De ezen felül még arról is rendelkezhettek hírszerzési adatokkal, hogy Herszonnál, a Don folyón átkelve akarják meglepni ellenfelüket az ukránok. A megfelelő pillanatban megindítva a tíz balatonnyi víztömeget, áthúzták a terveket és a művelet újragondolására kényszerítették Zaluzsnijt. Így utólag bevallhatjuk, nem feltételeztük, hogy a háború menetére ennyire nagy hatással lesz a duzzasztó felrobbantása.
Vlagyimir Putyin már nem bízik bennük, egymás után tartóztatják le a tábornokokat OroszországbanDe nem csak ebben tévedtünk, amikor az új helyzetet elemezve igyekeztünk feltérképezni a támadó hadműveletek várható sikerességét. Akár a Kijev környéki, vagy később a Harkivhoz közel eső frontszakaszon az áttörés nagy területek rövid idő alatti visszafoglalásával járt. Akkor az ukránok viszonylag kis létszámú, könnyű páncélosokkal megerősített ostrombrigádokkal hajtottak végre az oroszokat meglepni képes hadműveleteket. Ezt akadályozták meg ezúttal Herszonnál, és terelték át az események menetét a tengermellék keletibb szakaszára. A zaporozsjei háromszoros védelmi vonalak és a példátlan kiterjedésű aknamezők viszont az eddigiektől teljesen eltérő taktikát kényszerítenek a támadókra. Ezúttal az ukránoknak kellett tanulniuk a saját hibáikból. El is fogadták azt, hogy a hosszabb tüzérségi és műszaki előkészítés ellenére is csak lassabb haladással tudnak eredményt elérni.
A másik fő szabály is igazolódni látszik, ami a támadó műveletek légi támogatására vonatkozik. E szerint kiépített védelmi vonalak ellen tüzérségi paritás és a légtér uralása nélkül fokozottan kockázatos támadást intézni.
Bizonyos korszerű haditechnikai eszközök alkalmazásával, és lokális előnyök kihasználásával meg lehet próbálkozni az ellenség felőrlésével. Erre vállalkoztak az ukrán csapatok, amikor a nyár beálltával 500-1500 métereket haladva szó szerint bedarálják az orosz alakulatokat.
A közel kilenc hónapos időszakot alapos felkészüléssel töltötték a szemben álló haderők. A híradásokban leginkább Bahmut szerepelt. A romhalmazzá lőtt település környékén zajló ádáz harc az ukránok szerint lekötötte az orosz fő erőket, így lehetővé tette a kijevi vezetésnek, hogy a hátországban felépítse, felfegyverezze a támadó műveletekhez nemzetközi segítséggel felálló dandárokat. Csak hogy közben az oroszok sem tétlenkedtek, így mostanra a korábbiakhoz képest két jelentősen megerősített hadsereg feszül egymásnak.
Ebben az új helyzetben mindkét fél igyekszik a maga javára fordítani a belföldi és nemzetközi közhangulatot. Putyin minden lépésével azt sugallja, hogy ura a helyzetnek, hogy az ukrán támadás lefulladt, és hogy bele fogja kényszeríteni az ukránokat a „területeket a békéért” fájdalmas tárgyalásokba. Az orosz elnök teljesen a rabjává vált annak a gondolatnak, hogy mindenről egyedül az Egyesült Államok dönt, és Ukrajna önálló akarat nélküli szereplőként csak végrehajt.
Az orosz elnöknek a jelek szerint teljesen értelmezhetetlen az a helyzet, hogy Ukrajna kiszolgáltatottsága ellenére is döntő szóval bír a nyugati támogatóival folytatott együttműködésben. Ennek oka az, hogy egyáltalán nem csak a függetlenségükért, a létezésükért küzdő ukránok iránti szimpátia motiválja az Európai Unió és a NATO tagállamait,
valamint a velük szövetséges fejlett államokat. Oroszország azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, kihívást intézett a fennálló nemzetközi berendezkedés, az ENSZ által rögzített jogrend ellen. Nem csak ráutaló magatartással, hanem világosan, félreérthetetlenül. Putyin megkérdőjelezte annak a gazdasági és katonai szövetségi rendszernek a létjogosultságát melynek tagjai az európai államok, köztük hazánk, Magyarország is. Így bármennyire fájdalmas számára, de minden erőfeszítése ellenére legutóbb Vilniusban ismételten megerősítette az Ukrajna melletti elkötelezettségét a NATO tagállamok közössége.
Putyinnak igazából nincs is más választása. Erőt és határozottságot kell mutatnia. Ha nincs akkor is! Ennek részeként a Prigozsin féle Wagner-zendülés keltette riadalmon túllépve végrehajtott egy nem nagyon feltűnő tisztogatást a hadvezetés felsőbb csoportjaiban. A Wagner megalkuvásra nem hajló alakulatait pedig úgy „adta kölcsön” Lukasenkának, hogy szükség esetén bármikor visszavezényelhetik azokat Fehéroroszországból.
Még mindig a belföldi erőfitogtatás részeként távolította el a sakktábláról Igor Girkint, az úgynevezett ultrapatrióták emblematikus figuráját. Demokratikus ellenzék híján, Putyinra már csak az ilyen szélsőséges, nagybirodalmi nacionalisták jelenthetnek bárminemű veszélyt. Ez a nemzetközi körözés alatt álló, a Hágai Nemzetközi Bíróság által életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt közismert bűnöző, 2014-ben a legfőbb orosz titkosszolgálat, az FSZB tisztjeként megjelent az ukrajnai Donyeckben. Sztrelkov álnéven az emberei élén megszervezte az ukrajnai oroszok elszakadáspárti helyi milíciáit, és elindította a kijevi központi államhatalom elleni fegyveres lázadást. Azt, amire hivatkozva Moszkva megindította háborúját. Most ez a Girkin-Sztrelkov vált kényelmetlenné az elnököt gyengeséggel, puhasággal vádoló kritikája miatt és került előzetes letartóztatásba szeptemberig.
Vlagyimir Putyin még visszavág, de már ő sem érinthetetlenErős nemzetközi jelzésnek szánja Putyin a fekete-tengeri gabona megállapodásból való kilépést is. Ennek részeként az ENSZ megrendelésére török hajókon Ukrajna gabonát juttathatott el biztonságosan a világpiacra, és Oroszország is mentesülhetett a szankciók alól a gabonájával és műtrágyájával, valamint a folyamatban közreműködő egyik mezőgazdasági bankjával. A lépéssel egyidőben Oroszország bejelentette, hogy katonai célpontnak tekint minden, ukrajnai kikötőbe igyekvő szállítmányt, függetlenül attól, hogy mely ország zászlaja alatt hajózik. Magyarán, Putyin most megpróbálja újra egyoldalúan kiterjeszteni az ellenőrzését a fekete-tengeri hajózásra. És ha ennyi nemzetközi jogsértés nem lenne elegendő, akkor Moszkva még tovább emelte a tétet egy kiadós háborús bűncselekménnyel. A rendelkezésére álló teljes rakétaarzenállal több hullámban csapást mért az odesszai és két további kikötő gabonadepójára. Ezzel a világ legnagyobb gabonaexportőreként Oroszország hosszú időre kiiktathatja a világpiac második legnagyobb szállítóját, Ukrajnát. Ha a fronton nem megy, akkor legalább itt megpróbálja.
