női kvóta;egyenlőség;dj;zeneszerzők;

- Milyen zenéket hallgathanánk, ha több női zenei producer dolgozna a slágergyárban?

Új fejezetet nyitna a zeneiparban a project first.wave, egy hazai gyökerű, az Európai Unió által támogatott projekt, melynek célja növelni a nők számát a produceri szakmában úgy, hogy az a kiadóknak, zenei megrendelőknek, és persze a közönségnek is jó legyen. Sok esetben a producer dönti el, ki írjon egy dalt, ki hangszerelje és adja elő, ha ebben a pozícióban több nő lenne, az láncreakciót indíthatna el, ők is egyre több nőtársuknak adnának lehetőséget. Szemléletformálásra is szükség van, hogy a nőket ne csak papíron fogadják el egyenrangúnak, hanem valóban annak is érezhessék magukat, mikor hangszeren tanulnak, komponálnak vagy digitálisan zenét készítenek. Balogh Szonja projektvezetővel és Kozma Kata zenei producerrel Bálint Orsolya beszélgetett. 

A popzenében dolgozó producereknek csupán 2,8 százaléka nő – az Egyesült Államokban, nálunk még kevesebben vannak. A férfiak által dominált szakmába nehéz bejutni, utána pedig szerződéskötéskor is hátrányból indulnak és rendre kevesebbet keresnek a nők. Balogh Szonja (felső kép) számos multinacionális cégnél dolgozott felső vezetőként, tudta, hogy az üzleti életben kőkemény szerződések köttetnek, de még őt is sokkolta a brutális kizsákmányolás, amivel a zeneiparban találkozott.

A jogi helyzet lesújtó, érdekvédelem nincs – mindenütt hasonló a szcéna, példaként Taylor Swiftet említi, aki most újra kiadja a saját dalait, miután kiadója egy életre megfosztotta őt a korai felvételek jogaitól. Noha ilyen csak Amerikában történhet meg, Európában is a nagy kiadók és zenei platformok diktálnak, bár a kisebbeket sem kell félteni, ha keménykedni kell a tápláléklánc végén álló zenei tartalomgyártókkal.

A producer hatalma

Mivel Szonja hobbiszinten dobol, személyes motivációja is volt, hogy létrehozzon egy projektet, ami a zeneiparban alulreprezentált nőket segítené. Melléállt a művészet és a kultúra területén a kisebbségek bevonását támogató Karton Alapítvány, megtalálták a közös hangot abban is, hogy kézzelfogható eredményt akartak, nem csupán beszélgetni a témáról.

– Több régi kollégámmal, zenészekkel és Barna Emília genderkutatóval közösen próbáltuk megtalálni a neuralgikus pontot, amit meg kell nyomkodni, hogy változzon a helyzet. Arra jutottunk, hogy a legnagyobb hatalommal a producer bír, mert sokszor ő választja ki a csapattagokat. Kutatásokból tudtuk azt is, hogy egy nő nagyobb eséllyel választ női kollégát, mint egy férfi. Tehát ha a női producerek számát megnöveljük, összességében emelkedni fog a nők száma a zeneiparban – magyarázza a projektvezető. – A genderkvóták viszont általában azért nem működnek, mert a cégek érdekeit nem veszik figyelembe, ezért azt kerestük, hogyan tudnánk ezt úgy érvényesíteni, hogy az üzletnek is jó legyen.

Balogh Szonja

Ehhez kapóra jött a tavaly novemberben elfogadott, 2024-től hatályba lépő vállalati fenntarthatósági irányelv (CSDR), amelynek részeként (egyelőre a mikrovállalkozásokat kivéve) minden uniós vállalkozásnak, beleértve a külföldi cégek itteni leányvállalatait is, rendszeresen számot kell adni arról, hogyan kezelik a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kihívásokat, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésétől az egyenlő bérek és a nemek közötti egyensúly biztosításáig.

– A nagy multik ezt könnyedén bevezetik, noha nekik súlyos teher, de a zenei vállalatok jó része még nem tudja, mitévő legyen, pedig ha nem teljesítenek, idővel megbüntethetik őket azért is, ha nem alkalmaznak több nőt. Ezért indítunk egy edukációs programot, ingyenes online kurzusokkal, a dalszerzéstől a hangtechnikán és -keverésen át az üzleti menedzsmentig, és fiatalokból elkezdjük feltölteni a talent poolt, amelyből a cégek válogathatnak. Közben megkeressük a nagy kiadókat, film- és játékgyártókat, reklámcégeket, mindenkit, aki nagy tételben vásárol zenét, és próbáljuk meggyőzni őket, hogy alkalmazzanak nőket is, illetve olyan zenét szerezzenek be, amit nemileg kiegyensúlyozott csapatok készítenek. Amire eddig még nem volt példa, hogy mi bemegyünk hozzájuk, segítünk megtervezni és kivitelezni az uniós elvárásokat, velük együtt, de ezt a projekt finanszírozza, és a saját tempójukban haladhatnak.

Például az első évben vállalják, hogy egy nőt alkalmaznak, a következőben már ötöt, és mondjuk 2040-re kitűzik, hogy fele-fele legyen a cégnél a nők és a férfiak aránya. 

A személyes tapasztalatom is az, hogy a vegyes csapatok minden munkahelyen hatékonyabban működnek, innovatívabbak, kreatívabbak, jobb a hangulat – állítja Szonja. – Emellett megalapítjuk az Európai Zenei Producerek Szövetségét, ami a zenekészítés egész területére fókuszálva segíti a szakembereket. Brüsszeli székhelyet választottunk, hogy politikafüggetlenül működhessen, ebbe várjuk az alkotók mellett a kiadókat, szerzőijog-kezelőket is.

Zenei játszótér

Hogy mivel foglalkozik egy zenei producer, arról Kozma Kata mesél, akit az A House Divided című amerikai filmsorozat zenei producereként háromszor Emmy-díjra jelöltek, ma Los Angelesben, Budapesten és a világ számos pontján dolgozik.

– A zenei producert valahol a DJ és digitális hangszerelő között kell elképzelni; nagyrészt a számítógépem segítségével, virtuális hangszerekkel készítek zenei alapokat. Egy zenei szoftverbe akár több ezer hangszínt, hangszert fel tudok tölteni egy midikontrollerrel, szintetizátorral, ma már a laptopom billentyűzetével is, és megnyílik egy óriási univerzum, amiből bármit elő tudok állítani, bármilyen stílusban. Ez egy zenei kódolás, avagy zenei játszótér. A zeneszerző munkájával is összefolyik, a kompozíciót is én találom ki, és digitálisan is én hangszerelem – világítja meg a producer, aki a projekt több fázisában vesz részt. – Hihetetlen nagy harc előtt állunk, mert a zenei szakmában van egy hierarchikus, tekintélyelvű berendezkedés. Ma már nem úgy megy, hogy James Taylor elkezd dúdolgatni valamit, létrehoz egy zenei ágyat, és köré hangszerelnek egy számot.

A mainstream zeneiparban a producer diktálja, milyen stílus lesz a cool, melyik az ütős beat, és a dalszerzők ezekre írják rá a dallamot és a szöveget – vagyis a topline-t –, így készülnek a slágerek, amiket aztán a rádióban hallasz. 

Én egyszerre legyártok ötszáz beatet, azokat kiküldöm, ilyen tempóban készül ma a zene, ami már tarthatatlan lenne úgy, hogy leülök a zongorához, várok az ihletre, aztán kitalálok egy dalt, aminek a gerince a zongora- vagy a gitárszólam, és jön rá még egy énekdallam és egy szöveg.

Kata női producerként azt tapasztalja, hogy sokszor nem akarják neki kifizetni azt a munkadíjat, amit egy férfinak szerinte alkudozás nélkül megadnának, emellett a mai napig rácsodálkoznak, hogy „nőként ilyet is tud”. – A nők elismerésének hiánya globális probléma. Mariah Carey, korunk egyik legsikeresebb előadója hiába mondja el minden interjúban, hogy egyébként ő írja és társ­hangszereli az összes dalát, ezt már lekeverik. Amikor kollaborációban dolgozom, például egy nemzetközi dalszerző táborban, általában harminc producerből én vagyok az egyetlen nő. Sokszor előre meg szoktam mutatni a zenéimet, hogy ez alapján ítéljenek meg, különben nem mindig lesz oldott az alkotás sem.

Első hullámban

Két éve startolt itthon állami támogatásból a Petőfi Nagylemez Program, hogy induló előadók készíthessenek albumot elismert producerek segítségével. Mikor először meghirdették, egy nő sem volt köztük. Kata ezt nyílt levélben szóvá tette, és megemlítette, hogy itthon több női producer is van, akit jó lenne látni a listán, majd idén bekerült ő is, egyelőre egyedüli nőként. – Azért is csináljuk Szonjával ennyire elszántan a project first.wave-et, hogy megmutassuk, igenis vannak nők, rajtam kívül még sokan, akik iszonyat jó producerek, és vezetőként is helytállnak. A missziónk, hogy láthatóvá tegyük őket, ezért létrehoztunk egy adatbázist is, amibe a világ minden pontjáról bármely női producer, hangmérnök, dalszerző bekerülhet, és ezentúl itt meg lehet őket találni.

– Magyarországon ez még inkább gyerekcipőben jár, mint sok más európai országban. Erre is büszkék vagyunk, hogy a projekt úgy kapott uniós támogatást, hogy innen indult – teszi hozzá Szonja. – A skandiná­voknál régóta nagyon magas a nők aránya a zeneiparban, a svédek az ABBA felbukkanása óta ott vannak a globális popzene élvonalában, ők gyártották Britney Spears, a Spice Girls és a Backstreet Boys számait is.

– Nagy előnyük, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélnek angolul, nincs akcentusuk, ami szintén számít, pedig nem kellene, hogy valakinek a munkáját ez alapján méricskéljék. Dolgoztam Svédországban, ott a nők nem csak teljesen egyenértékűen vannak kezelve, annak is érzik magukat. Amerikában, ahol nagy törekvés van a genderbalanszra, érdekes módon nem érzem ezt – mondja Kata.

Az új generáció

Ha már sikerült a nők számát növelni, a következő célpont az üvegplafon lenne: kapjon mindenki egyenlő bért. Ebben is az egyensúlyra törekednének, fiúk, lányok, nembinárisak és más kultúrából jövők is kaphatnak tőlük támogatást. Persze már a hírnév is befolyásolja az ázsiót, de ha csak a ­Forbes magazin júniusi listáját nézzük a zeneipar legsikeresebb alakjairól, döbbenetes különbség van a nemek közt. A legjobban kereső férfi Jay-Z 2,5 milliárd dollárra becsült vagyonnal, míg Beyoncé – Rihanna dollárban 1,4 milliárdos és Taylor Swift 740 milliós vagyona mögött – a harmadik legjobban fizetett nőként 540 millió dollárt tudott eddig megkeresni, vagyis a férje vagyonának az egyötödét.

Balogh SzonjaBalogh Szonja

– A legtöbb zenei producert még névről se ismerjük, hacsak nem előadó maga is, mint Charlie Puth vagy a nagy kedvencünk, Lizzo. A többek közt Ariana Grande, Katy Perry és Taylor Swift slágereit készítő svéd Max Martin neve már legfeljebb a szakmán belül cseng ismerősen – mondja Kata. – Az új hullám, a Z-generáció már egészen mást képvisel, magát képezi és menedzseli, a TikTokon is jelen vannak, ha elkapja őket az algoritmus gépszíja, ki tud lőni az ismertségük. Aztán 15-16 évesen olyan előadók hívják meg őket a világturnéjukra, mint Olivia Rodrigo, aki Disney-sorozatszereplőből lett világsztár, vagy Harry Styles, aki most nyert az év albumáért Grammyt, és már csakis nőkből álló zenekarral lép fel.

– Rosszkor lettem dobos – jegyzi meg ironikusan Szonja. – Fontos szerepe van a képletben a szülőknek is. Nemrég egy anyuka mesélte nekem, hogy két kislánya van, és az egyik basszusgitározni szeretne, a másik dobolni. Szinte hallottam a hangjában a kétségbeesést, hogy „ezek nem női hangszerek”. Kis koromban nekem is ezt mondták, hogy nem dobolhatok, mert lány vagyok. Azt feleltem neki, a legjobb dolog, amit tehetsz, ha beíratod a lányod dobórára, mert jót tesz az idegrendszerének, fejleszti a gondolkodási és a tanulási képességeket, és most már vannak halk dobok is: anyukám hogy örült volna ennek! A basszusgitár ugyanez.

– A szülők mellett számítanak a tanárok és a kulturális közeg is, mert van, ahol a vallás tiltja, hogy a nők zenéljenek, és a nőket a stúdióban is rengeteg bullying érheti – fűzi hozzá Kata. – Az új generációban már látok reményt arra, hogy bármit elérhetünk, nincsenek határaink. Ha mi, nők együtt csináljuk, akár együtt is megyünk tárgyalni, jó a hangulat, az erős alap. Ezt mindenki látja, és másképp állnak hozzánk, nem dühös feministákat látnak bennünk. Ha ehhez mindenki csatlakozik, a férfiak is, sokkal kiegyensúlyozottabb a diskurzus. Mindezek kombinációja hatványozódik, és együtt létre tudunk hozni valami nagyon jót, amiben mindenki megtalálhatja magát. Mi ebben hiszünk, ezért dolgozunk.

„A Balaton erőssége az, hogy a hírekkel ellentétben olcsóbb, mint az Adria. Június közepén voltam a horvát tengerparton két napot ünnepelni, tehát konkrétan is tudom, mástól is tudom.” Ezt meséli a neve mellőzését kérve M., egy fonyódi szállásadó, aki a család balatonfenyvesi apartmanját adja ki nyáron. Szerinte vannak turisták szép számmal, de az sem baj, ha csökken a számuk, és a kereslet a minőségi szállásokat tartja meg a rozogák helyett.