Nem tudom, futballcsapatnak nevezett magyar együttes lézengett-e valaha is ennyire reménytelenül, ahogyan az FTC flangált a BL-előselejtező visszavágójának első félidejében. Magunk közt szólva, arról pláne nincs fogalmam, feröeri gárda szerzett-e háromgólos előnyt háromnegyed óra alatt bárhol a Föld kerekén, de nem lennék meglepve, ha kategorikus nem volna a válasz.
Kubatov Gábor pártigazgató-klubelnöknek az angolok fölött aratott wolverhamptoni 4-0 után az tudott az eszébe jutni, hogy a valóban csodálatos eredmény valóságos csapás a politikai baloldalra. Az ő fejével tehát ez a „feröeri” megaláztatás súlyos megrázkódtatás a jobboldalra nézve.
Kész szerencse, hogy a futballban nem lehet kiiktatni a bal oldalt, ahogyan a jobbot sem: mindkettőre vitán felül szükség van.
Az FTC-nek szerdán se bal, se jobb oldala, egyáltalán: semmije nem volt. Szerintem átmenetileg megszakad a mosoly albumának ferencvárosi sorozata, melynek képein Orosz Pál vezérigazgató mosolyog valamely újonnan szerződtetett ismeretlen légióssal. Hogy mi kerül a vidám felvételek helyére, az kérdés, de ez a végtelenül szomorú Üllői úti produkció arra a tévéműsorra hasonlított, amelynél messzemenően érdekfeszítőbb a monoszkóp.
Feröeren állítólag kemény volt a labda, kicsi a pálya, és műfüvön kellett (volna) játszani. Most a zsugával nem akadhatott gond, bár a puhább is kétségkívül kellemetlenül pattant, a pálya méretével és talajával szintén nem lehetett probléma. Hanem a sprőd ferencvárosi lábakkal...
Azok bizony korántsem aranyból vannak.
Bár hőség volt, 18 187 néző dermedten szemlélte, mi zajlik az ártalmatlan ferencvárosi katlanban. Állami milliárdokkal kitömött zöld-fehér amatőrök futkároztak feröeri ács és műszerész között, amit pedig 0-2-nél Dibusz kapus művelt, az olyan bemondóra emlékeztetett, akihez logopédust kell hívni.
Az FTC kerete állítólag hússzor annyit kóstál, mint a boszorkányosnak nem mondható Klaksvíkar Ítróttarfelagé, igazából azonban két fillért nem ér. S tényleg, mennyivel jelent többet nemzetközileg Gojak, Civic vagy Marquinhos (nem a párizsi brazil) Forrennál, Hanssonnál, Kronbergnél?
Az örökös etetés és bornírt propaganda súlyos napja volt tegnap. Csakúgy, mint a szerdán újra helyére tett hazai labdarúgásé. Ekkora égésben az eredeti magyar futball utáni keserves évtizedekben is ritkán volt részünk, ha volt egyáltalán.
Úgy látszik, néhány száz milliárdot még bele kellene tolni ebbe a borzasztó, a ferencvárosi tábor minősítése szerint „k.rva gyenge” pótfutballba. Mert ennyi dohánnyal ott tartunk, hogy két meccsen egyet se sikerült begyötörni Feröer büszke bajnokának. Az Orosz, Hajnal kettősnek talán a szigeteken kellene körülnéznie új igazolásokért. Hátha az ottani köztisztaságnál talál egy jó söprögetőt...
A metsző 0-3-mal a ferencvárosi BL- és Európa-liga-remények elszálltak, s még jó, hogy csak hármat kaptak az alacsonyan szálló zöld cinegék.
A lényeget a kilencedik kerületi közönség fogalmazta meg: „Auf Wiedersehen”.
Ez Orosznak, orosznak, magyarnak, hottentottának alighanem egyszerre szólt.
Jó volt szerdán feröerinek lenni.
Ferencváros – KÍ Klaksvík 0-3 (0-3)
Groupama Aréna, Jv.: David Smajc (szlovén)
Ferencváros: Dibusz – Botka, S. Mmaee, Knoester, Civic (Marquinhos, 74.) – Baráth (Romdhane, 46.), Gojak (Makreckis, 46.) – Traoré (Owosu, 57.), Zachariassen (Lisztes, 57.), Abu Fani – Varga B.
KÍ: Johansson – Forren, Faero, B. Petersen – R. Joensen (Da Silva, 73.), Andreasen, Pavlovic (Hansson, 46.), Danielsen – Frederiksberg (Mikkelsen, 56.), Kassi (Gussias, 73.), Kronberg (Latif, 94.).
Gólszerzők: Frederiksberg (8. - tizenegyesből, 32.), Kassi (45+1.)
