Annak, hogy mostanában az Ibériai-félsziget tágabb környezetében egyre könnyebben kapnak lángra az erdők, két alapvető oka van. Az egyik a fokozódó nyári szárazság: Dél-Spanyolországban, Málaga környékén idén január és június között egyáltalán nem hullott csapadék.
Amikor a talaj és a levegő víztartalma egy bizonyos, pontosan még meg nem határozott szint alá süllyed, a fák a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából elnyelőből kibocsátóvá válnak, azaz ahelyett, hogy megkötnék az üvegházhatású gázokat a légkörből, a saját széntartalmukat is a környezetbe engedik. Ennek legegyszerűbb és leggyakoribb módja a tűz: az elszáradt lomb akár egy hajnali harmatcsepp vagy egy üvegcserép által összegyűjtött napsugarak révén is meg tud gyulladni, és a tűzveszély a szárazság növekedésével nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő. A másik fő ok egy invazív növény, az Ausztráliából betelepített, örökzöld eukaliptusz, amelynek folyamatosan hulló, magas gyantatartalmú kéreg- és ágdarabjai kedvező közeget képeznek a talajon a tüzek gyors terjedéséhez.
Így egyre közelebb jutunk ahhoz a ponthoz, ahol a növényzet „átbillen”, és ahelyett, hogy a klímaválság megoldását segítené, maga is a részévé válik.
A Dél-Koreát sújtó villámárvizek esetében a klímaváltozás is biztosan szerepet játszik. Az ország az északi féltekén, a szárazföldi és a szubtrópusi éghajlati övek találkozásánál fekszik, vagyis ilyenkor a meleg, száraz nyárnak lenne itt az ideje. Egy ideje azonban olyannyira gyakorivá váltak az idén is jelentkező özönvizek, hogy Szöulban tavaly biztonsági aggályok miatt az új építésű lakásoknál megtiltották a szuterének kialakítását, és 20 év alatt a meglévőeket is fel kell számolni. Az ország déli részén egyetlen nap alatt annyi csapadék hullott le, ami máskor egy negyedév mennyiségének felel meg. Ezt szintén a klímaváltozással lehet a legkönnyebben magyarázni: a globális felmelegedés hatásai közé tartozik a nagy tengeri és légköri áramlási rendszerek felborulása, ami alaposan meg tudja változtatni egy-egy földrajzi régió szokásos időjárását. Szintén a prognosztizált hatások közé tartozik az extrém időjárási események gyakoriságának növekedése, illetve a csapadékeloszlás egyenetlenebbé válása – utóbbi felelős elsősorban a villámárvizekért.
Szibériára az emberiség történetének eddigi legsúlyosabb, 40 fok feletti csúcshőmérsékletekkel járó hőhulláma csapott le júniusban, és a hatás még most is tart. Tegnap például közel 30 fok volt a dél-szibériai Bajevóban, miközben ott ilyenkor a 20-22 fok normális. Szibéria a Föld leggyorsabban melegedő régiója, ami a sarki jégtakaró visszahúzódásával, a sokkal korábbi és kiterjedtebb hó- és jégolvadással függ össze: korábban a fehér felszín 90% fölötti arányban visszaverte, most viszont nagyrészt elnyeli a Nap melegítő sugarait, így a tajga időjárása egyre inkább száraz kontinentálissá alakul. Szibéria is küzd egyébként az átbillenés problémájával, azaz a normál esetben rengeteg szén-dioxidot elnyelő fenyőerdők kibocsátóvá válásával – a régióban szintén menetrendszerűek az erdőtüzek.
A jégolvadás idén egészen szélsőséges méreteket öltött, ami olyan folyamatokat indíthat be, amelyek kontrollálhatatlanná tehetik a klímakrízist.
Extremitások hazánkban
De mi a helyzet Magyarországon, valóban sokkal jobban és többet kell szenvednünk extrém hőségektől, mint néhány évvel vagy még inkább évtizeddel ezelőtt?
„Ha azt kérdezi, hogy a mostani hőmérsékleti értékek rendkívülinek számítanak-e hazánkban, a válaszom az, hogy nem.
A rekordjaink az évnek ebben a szakaszában, július közepe táján 40 fok körül vannak. Lehet, hogy az emlékezetünk is rövid, nézzünk csak utána, tavaly ilyenkor sem volt jobb a helyzet. Pontosabban: tavaly volt egy nagy különbség, akkor ugyanis nagy szárazság is uralkodott, nem volt csapadék, kevés volt a nedvesség a légkörben, ezért a mostaninál sokkal frissítőbbek voltak az éjszakák.
Noha nappal magasabb volt a hőmérséklet a mostaninál, de a szárazabb levegőben gyorsabban és alacsonyabb hőmérsékletűre tudott hűlni a levegő, nem úgy, mint a mostani időjárási körülmények között: amikor több a nedvesség a légkörben, fülledtebb a levegő, emiatt kevésbé tud az éjszakai órákban lehűlni, végső soron felfrissülni a levegő. Az ugyanolyan hőmérsékletű, ám magasabb nedvességtartalmú levegőt sokkal nehezebben viseli az emberi szervezet” – kezdte válaszát Gaál Áron meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat Időjárás-előrejelző Osztályának vezetője.
Tavaly az év első 7-8 hónapja extrém volt, elsősorban amiatt, mert alig esett eső. Magyarországon a sokéves átlag, azaz az 1991 és 2020 közötti 30 éves átlag szerint a legcsapadékosabb három hónap a május, június és a július. Tehát az, hogy most záporok, zivatarok alakulnak ki, abban semmi rendkívüli sincs, de a tavalyi (és az azt megelőző) év tükrében ez most annak tűnhet. Tavaly számos melegrekord is született, a hőhullámok extrémnek számítottak. Az idei nyár felénél tartunk, hőhullámok szempontjából eddig egész jól megúsztuk, főleg 2022-höz viszonyítva. Persze a nyár fele még hátravan, és azért augusztusban is tud nagyon meleg lenni, de akkor az egyre hosszabb éjszakákon már jobban felfrissülhet a levegő.
„Minden év időjárása más az előző évhez viszonyítva, de azért egy dolgot rögzítsünk: amikor Közép-Európa, illetve a Kárpát-medence térségében kialakul egy tartós délnyugati áramlás, amelyben szubtrópusi légtömegek érkeznek, akkor mindenképpen meleg lesz, teljesen függetlenül attól, hogy El Nino- vagy La Nina-év van. Mi, meteorológusok gyakran hivatkozunk a sokévi átlag szerinti időjárásra, de az időjárás elég sokszor nem felel meg az átlagosnak. A klimatológus kollégák szerint a szélsőségek gyakorisága, intenzitása növekedni fog az éghajlatváltozás miatt. Már csak azért is, mert ha a globális hőmérséklet átlagban magasabb, az nagyobb potenciális energiát jelent, ami ha átalakul mozgási energiává, akkor az erősebb áramlásokat, nyáron hevesebb zivatarokat jelent” – összegzett Gaál Áron.
Globális hatások
„Vannak melegebb időszakok ebben az évben is, ez a mostani már a második, volt már egy június végén is, a mostani várhatóan 10-12 napos lesz, bár ebben történt egy kis visszaesés, de ezek nem kiugróan melegek, és jelenleg nincs kilátás arra, hogy a közeljövőben forró, száraz időszak jöjjön. Európának a déli, délkeleti részén jellemző a forró száraz időjárás, Észak-Európában most hűvösebb van, nagy eltérések tapasztalhatók a kontinensen belül. Gyakoribbak valóban az olyan, 40 fok feletti hőmérsékletek délen, mint most, hazánkban is több a forró napok száma, mint a hetvenes-nyolcvanas években, amikor kifejezetten hűvös nyarakat élhettünk meg. Viszont
mostanában nemcsak az átlagok, hanem a szélső értékek is magasabbak, mint például negyven-ötven évvel ezelőtt.
A globálisan alakuló hőmérséklet-változások nálunk is érzékelhetők, de az El Ninónak vagy a La Ninának csak közvetetten lehet hatása Magyarország időjárására” – vélte Szentes Olivér, az OMSZ éghajlati szakértője is. „A mostani hőhullám nem terjed annyira északra, mint a tavalyiak, ahol most tehát hűvösebb van. A hidegfrontok ugyan most még csak érintik térségünket, nem hoznak egyelőre jelentős lehűlést, de annyi hatásuk van, hogy kialakulhassanak záporok, zivatarok. A csapadék többéves eloszlása igen nagy szórást mutat, tehát nem szokatlan a tavalyi szárazság után az idei többnyire csapadékosabb időjárás” – magyarázta az éghajlatszakértő.
