„Támogatjuk a kormány munkáját” – ezzel a felütéssel kezdődik az interjú a kormánypárti Magyar Nemzetben. Aki a mondatot megfogalmazta Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője. Miért, egyébként lenne más lehetősége? – vetődik fel a szavai jelentésében kritikusabban elmélyedő olvasóban. A Tisztelt Ház 199 széke közül 116-ot a Fidesz képviselői foglalnak el, 19-et a kereszténydemoktraták. A párt támogatottságát nehéz lenne megítélni, hiszen nem csupán a nevük, de a döntéseik is szimbiózisban élnek a „nagy testvérrel”, boldogan sodródnak vele tova, mint kagyló a teknős páncélján. Simicskó büszkén szól arról, hogy ahhoz az időszakhoz képest, amikor ő volt a miniszter, most ötször annyi pénze, kétezermilliárd forintja van a védelmi tárcának. Az interjú során felmondja a kötelező fideszes szólamokat: dollárbaloldal, brüsszeli elit, guruló dollár, háborús költségvetés. Bővítik, mondja, a családtámogatások keretét, és örülnének a pedagógusok méltó megbecsülésének. Szép törekvések, felelhetnénk, de a valóság mást mutat.
A családi pótlék összege emberemlékezet óta 12200 forint egy gyerek után, a csok-ról kiderült, erővel nem lehet beavatkozni a társadalmi és piaci folyamatokba, a tanártüntetések hangja meg ezek szerint nem hallatszott be a Parlament folyosóira.
„Fontos, hogy a gyermekeinket megóvjuk” – ránt kardot a frakcióvezető. Az őszi törvényhozási munka egyik kiemelkedő feladata lesz a gyermekvédelmi törvény szigorítása. Nem sejtjük, mit ért ez alatt. Netán könyveken kívül egyebeket is szeretnének becsomagolni? A most hatályos törvények jó részével nem lenne gond, ha azokat valóban betartanák, hallottuk többször szakmabeliektől. Tőlük kellene megkérdezni, hol vannak a befoltozandó lyukak, másnap már mehetne a szöveg a közlönybe. Hátha akkor nem halna éhen ismét egy kisgyerek, nem lenne kötelező bántalmazó szülőhöz küldeni őt, nem kellene szerfüggő felnőttek mellett szenvednie.
Nagyon hosszúak lesznek a napok őszig...