„Felhívom a tisztelt Nagykövet Asszonyok és Urak figyelmét, hogy ők itt nem helytartók, és Magyarország nem gyarmat”, üzente Menczer Tamás, külügyi államtitkár annak a 38 ország budapesti nagykövetének, akik közös nyilatkozatban fejezték ki aggodalmukat a magyar LMBTQI+-közösségek megbélyegzése miatt. A magyar diplomácia egyik, épp a nemzetközi megjelenítésért felelős vezető tisztségviselője minősíthetetlen hangnemben olvassa a nagykövetek fejére hazáik „demokráciadeficitjét”.
Az arrogancia tizenkét éve a magyar kormányzati kommunikáció alapjellemzője, ám azt nem lehet nem észrevenni, hogy egyre több öngólt rúg az illiberális rezsim. A minden irányból bírálatok kereszttüzébe került magyar kormányzatban kezd elszakadni a cérna, olyan vagdalkozásba kezdtek, amihez foghatót Európában csak Moszkvától vagy Ankarától láthatunk. Míg régebben a vagdalkozás inkább csak a kormányfő és Szijjártó Péter kiváltsága volt, mára kiszélesedett a kötelező mantrát szolgalelkűen – és egyre több tárgyi tévedéssel – felmondók tábora. Esetünkben az államtitkárnak mintha fogalma sem lenne arról, milyen is egy demokrácia, ha annak deficitjeként értelmez például egy olyan kormányválság-sorozatot, amelyet az indított el, hogy a miniszterelnök visszaélt hatalmával, megkerülte a parlamentet, ezért távoznia kellett a bársonyszékből. Sorolhatnánk az összes említett állam „demokráciadeficitjét”, hiszen ugyanolyan abszurdak, mint a szlovák példa, de talán nem is ez a lényeg.
Az államtitkár azt kéri számon a nagykövetektől, miért szólnak bele a magyar belpolitikába, holott a „magyar külpolitikától az ilyen viselkedés teljesen idegen. Szijjártó miniszter úr utasítása szerint a magyar misszióvezetők mindig tisztelettel viszonyulnak a fogadó országhoz, és sohasem kommentálják a belügyeket”. Csakhogy az alapvető emberi jogok kérdése nem belügy. A jogtiprás ellen tiltakozó országok olyan egyetemes emberi értékek mellett állnak ki, mint az emberi méltóság és egyenlőség. A tiltakozó országok – Lengyelország kivételével minden uniós, Szerbia kivételével minden szomszédos állam – kormányai tudják, „vétkesek között cinkos, aki néma”, és ők nem kívánnak a budapesti zsarnok cinkosai lenni, ami aligha mondható el a külföldi jogtiprások fölött „tisztelettel” szemet hunyó magyar misszióvezetőkről.
A tiltakozó 38-ak azt is tudják: Magyarország igenis gyarmat. A fogalom klasszikusan állami és gazdasági önállósággal nem rendelkező országot jelent, amelyet katonai megszállással tartanak függésben, de a gyarmati függőséghez ma nem kell konkrét katonai megszállás. Magyarország ezt ékesen bizonyította az ukrajnai háború másfél évével vagy a svéd NATO-csatlakozás Erdogan akaratának való alárendelésével. A gyarmat a köztudatban megszállt, erőforrásaitól megfosztott terület, és nekünk ehhez nem is kellett külső hatalom, megtette ezt egy maroknyi kiváltságos családtag és haver. Ha ez ellen tiltakoztak volna a nagykövetek, akkor talán beleszólnak a magyar belügyekbe, ez valóban a magyar választók feladata lenne. Ők az emberi jogok védelmében álltak ki egy jogtipró zsarnoki rezsim túlkapásaira figyelmeztetve.