A kormány hangzatos békefohászait el lehet viselni. Minősíthetjük persze álszent pacifizmusnak, hiszen ha most hirtelen, isteni parancsra, vagy inkább orbáni óhajra kitörne a béke, az jelentős területi gyarapodást jelentene Oroszországnak. Ez a béke tehát a háború szentesítése lenne. Fogalmazhattak volna kicsit bátrabban. Például: Oroszország fejezze be az agressziót Ukrajna ellen! Vagy: Oroszország vonuljon ki Ukrajnából! De rendben, gondolhatja valaki, így a kormány is, hogy nem Oroszország felelős egyedül a háborúért. Erre is kiagyalható egy változat: Le az orosz agresszióval, le Ukrajna NATO-tagságával! Igaz, kicsit furcsán hangzik egy NATO-tagország részéről, de ha annyira békét akarunk, álljunk a sarkunkra!
Jó, a kormány nem akar keménykedni, mert kis országhoz méltóan gyáva, simliskedik. Nyomasztja a konfliktus, lihegi a békét. A polgárok többsége is így van vele. Jaj, csak vége lenne már ennek a háborúnak! – sóhajtozunk mély, humanista fájdalommal. Úgyhogy nincs ezzel az attitűddel semmi baj. Az viszont nehezen elfogadható, ha ugyanez a kormány, amelyet annyira felkavar minden csepp erőszak, hogy nem mer állást foglalni egyik háborús fél mellett vagy ellen sem, a lehető legagresszívebb módon háborúpártinak minősíti/bélyegzi ellenzékét és közvetve annak szavazótáborát. Mert szegény Oroszország és Ukrajna csak értelmetlenül háborúzik, de az igazi háborúpárti az Európai Unió (amelynek engedelmes tagjai vagyunk), a NATO (amelynek engedelmes tagjai vagyunk) és magyarországi szócsövei. Mert egy létező, véres fegyveres konfliktusban Ukrajna mellett állnak. Ami annyit jelent, hogy a magyar kormány(párt) a háborúból, százezrek halálából kampányfogást csinál. Ennyit jelent számára az egész. Hiszen hogyan is végződik a „háborúpártiakat” leleplező propagandavideója? „A baloldal háborúpárti! Emlékezzünk erre, amikor majd szavazunk!”
Persze minden politikai erő úgy kampányol, ahogy tud. A kérdés ezúttal is az, hogyan közvetíti ezt az ország közszolgálati televíziója, a magyar állampolgárok nemzeti médiája? Úgy, hogy a pártatlanság fideszes értelmezésének megfelelően a Fidesz és a kormány pártjára áll. Hírközlési feladatát teljesítve hírt ad a videóról. „Figyelemfelhívó kampányt indított a Fidesz…” És részekre bontva, az üzeneteket külön hangsúlyozva bemutatja a videót. Megerősítve a kontextusukból kiragadott ellenzéki megszólalástöredékek „háborúpárti” értelmezését. A vádolt fél megkérdezése nélkül. Két hét múlva azért beszámolnak az érintettek felháborodásáról, ily módon: „A dollárbaloldal és a dollármédia körében nagy felháborodást váltottak ki az elmúlt hetekben indult kampányok.” (Nincs hivatkozás, a köztévé maga minősít így csoportokat.) Érveikből semmit sem ismerhetünk meg, az M1 híradója azt érzi fontosnak, hogy reagáljon a morgásra. Idézik a miniszterelnököt, veszélyes ez a háború, országunknak nem érdeke, adatokat közölnek az áldozatok számáról, kiemelik a kormány békevágyát, majd tudósítanak a CÖF Háborúpártiak-plakátkampányáról, újra elismételve/bevágva a propagandavideóba került ellenzéki mondatokat. Végül Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője elmondhatja, hogy a baloldal és a kormányellenes sajtó igyekszik elkenni a „háborúpárti” jelzőt, amúgy retorikájukkal a külföldi támogatóiknak üzennek.
A köztévé azonban nem csak felkarolta ezt a kampányt, bizonyos értelemben szellemi előkészítőjének is mondhatja magát. A 48 perc május 25-i adása alaposan kivesézte Karácsony Gergely teátrálisan túlzó kijelentését, hogy valahol háborúban állunk Oroszországgal, amely később a kormányvideó egyik leleplező idézete lett. Undorító és egyben hátborzongató, amikor tanult emberek kulturált hangon, mély okfejtésekkel közvetítik a legdurvább, uszító kormánypropagandát. Ezúttal bölcs nyállal sikerült elnyalogatni a dolgot odáig, hogy a kijelentés nem egyszerűen Karácsony saját kiszólása, véleménye, a magyar ellenzék nagy része ahhoz a nyugati véleményklímához kapcsolódik, amely szerint Oroszországot mindenképpen meg kell állítani, egyre több fegyverszállítással – amit a kormánykritikus oldal díszletképviselője mond ki, miközben meggyőző ellenérvek után kapkod Orbán-párti vitapartnerei és a műsorvezető hármas egységével szemben.
Számomra elfogadhatatlanul és megbocsáthatatlanul aljas ez a propagandakampány. A köztévé pozíciója pedig különösen az. Részt vesz a nemzet megosztásának további fokozásában, békére vágyó embereket vádol háborúpártisággal. Tájékoztatást várok tőle, erre megrágalmaz, megbélyegez és kiközösít. Nem tréfadolog. Óriási kényelmesség a demokratikus oldal részéről, hogy nem szervez demonstrációt álláspontja, méltósága védelmében. Az ország tele van ragasztva gyűlöletplakátokkal. Semmi? Csend? A civilek részéről is? Beérjük megint pár cikkecskével, Facebook-bejegyzéssel, vloggal? Itt most tényleg legyen vége! Ezzel a bandával nem lehet együttműködni! A józan magyar baloldali és jobboldali polgárságnak kell egymás felé fordulnia, és megteremtenie egy normális közéletet.
