Ezen eljövendő napokban “szoros és folyamatos” lészen a levélezés az fényes Portával. Midőn változék Konstantinápol eszejárása, azonmód ígérésünket, hogy nem késelteténk egyetlenegy királságot sem az NATO-tagságában, bé fogjuk tartani - emígyen felele egy krónikásnak Szijjártó Péter atyafi, ki vala felelős udvari tanácsnok anakronizmusért és birodalmon belüli kapcsolattartásért. Helénvaló, hogy Orbán Viktor, az Budai vilajet engedelmes pasája az bölcs Recep Tayyip Erdogan ozmán szultánhoz igazítá népünk útját.
A magyar nemesség támogatá az Svéd Királyság NATO-kapcsolását. Hálásak nékik az fürge Gripen paripáinkért, melyekkel vitézink földjinket védék. Mégis neheztelének is rájok, amiért szülőföldünk és jobbágyink szidalmazák vala. Álnok svéd hercegek aszt sugallanák, nem érdömeljük meg az Német-Római Birodalom pínzit, mert a bírák és fiskusok a törvény bötűje helyött az főurak parancsit követék, s a pasa kegyencei elrabolák közös jussunkat.
Halljuk az idegen követek zúgolódását, ám Erdogan alázatos pribékje, Orbán effendi is megmondá: senki emberfia sietésre nem hajthatá az magyar bárókat és grófokat az svéd NATO-tagság jóvahagyásiban - eszt csak a magasságos szultán teheté. Mihelen hatalmas Ozmán birodalmunk ura úgy határozá, engedé Svédország fölvételét, mi is mindön sérölminket elfeledénk.
Ha Magyarhon felett nem ozmán szultán uralkodna Urunk kegyelméből, hanem valamiféle atyafi kit a nép választana vala, azonmód Szíjjártó mondása csuda bolondság volna, fölérne egy böismeréssel. Hisz semmi oka nem lőne az Országgyűlésnek a terek Porta kedvének megfelelvén halasztani az svéd NATO-tagság ratifikációját. Sőt, szégyent hozna büszke magyar nemzetünkre, ha Orbán pasánk egyik nap népünk sérölmit emlegeté, majd másik nap semmibe vönné.