szegénység;Magyarország;hiány;tárca;

- Juhász Zsuzsanna: Hiányérzet

Márpedig a kosztpénz ezentúl legyen szent és sérthetetlen. És télvíz idején ne legyünk zárt térben húsz fok alatt.
És ne legyünk büszkék, hogy lecsipegetünk erre-arra a kajapénzből. Ne csipegessünk le.
Különben olyanok leszünk, mint a függők. Drogosok és alkoholisták, akiknek egy idő után hiányozni kezd a szer. Ha nem jutnak hozzá.
Csakhogy mi észre se vesszük a hiányt. A vitaminét és a húsét. Csak kóbor, tétova ízéhségeink lesznek talán.
De ingerlékenyek leszünk, az biztos. És egy jót se tudunk majd aludni.
Mennénk mindig, hogy nyugtalanságunk csituljon. Futnánk el innen valami szép, ősi recept szerint. Kiabálva és hadonászva.
Hogy rokonokra, rokon lelkekre találjunk, akik segítenének biztosan veszett, nagy bajunkban.
Szaladnánk ki a világból társtalan.
Hajlék- és hazátlanul.

Majdhogynem krimi, kis híján családregény, valamennyire várostörténet, az azonban kétségtelen, hogy a tisztelet és a szeretet hangján szól, nem kevés humorral átszőve Jolsvai András legújabb regénye. A Két őszi nap Ujpesten kapcsán beszélgetve a szerzővel arra is fény derült, hová tűnt az ékezet a település nevéből.