Egyre fantáziátlanabb a Fidesz néphülyítési főosztálya. Két friss adóemelést is egy kaptafára intéztek el. Az egyik az újrahasznosítható anyagok gyártóira kivetett, EPR nevű sarc, a másik pedig az üzemanyagok jövedéki adójának jövő évi emelése. Ezek egyaránt brutális terhet rónak a társadalomra. Tény: eredendően mindkettő uniós kötelezettség. Nagyszerű, meg is vagyunk, lehet megint ezerrel brüsszelezni. De mit is mond pontosan „Brüsszel”? Az EU valójában csak bizonyos minimumfeltételeket szab meg. Ezt aztán a tagállamoknak kell egyedi tartalommal megtölteni. És Orbánék aztán igazán szeretnek mindent egyedi tartalommal meg-, sőt túltölteni.
A visszaforgatható anyagokkal kapcsolatban az EU annyit kötött ki, hogy a későbbi újrahasznosítás költségeit előre fizettessék meg a gyártókkal. A sarc konkrét mértékének meghatározását viszont már a kormányokra bízzák. Így a néhány hazai szakértőnek a július 1-i bevezetés előtt pár héttel közzétett hazai tarifák láttán leesett az álla. Az uniós átlagot meghaladó díjak ugyanis az osztrák szinteknek például a többszörösére rúgnak. Magyarázat persze van: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a megmondhatója, hogy ez tényleg, nagyon és komolyan ennyi; ennél kevesebbel egyszerűen lehetetlenség megvágni a magyarokat. De azt sem mondta az EU – sőt -, hogy ezt a bevételt egyetlen magáncégnek utalják át, amely egyszersmind lábon megkapja a hazai hulladékipar szinte egészét is. Ez a Mol hulladékügyekre alapított, Mohu nevű leányvállalata. Szakmai becslések szerint csak eme, túlzott, évi körülbelül 250 milliárdot kitevő EPR-díjak vagy 5 százalékponttal dobják meg az idei inflációt.
Hasonlóképp adják el az üzemanyagok jövedéki adójának srófolását is. „Brüsszel miatt kell emelni” – biggyeszti el ajkát Orbán és utána az egész stáb. Nos, ez is erős csúsztatás. Brüsszel 2003 – dízel esetén 2010 – óta egyetlen eurócenttel sem változtatott az üzemanyagok jövedéki adójának alsó szintjén. Mivel ugyanakkor Magyarország mindig is ennek közelében húzta meg – forintban - a sarcot, a hazai fizetőeszköz gyengülése miatt négy éve az euróban meghatározott uniós határszint alá csúsztunk. Brüsszel csak eme minimumérték visszaállítását kéri. Ami mai árfolyamon literenként bruttó 15-17 forintot jelentene. (Erre sem lenne szükség, ha Orbánék nem gyengítik a forintot.) A kormány viszont, jövő év eleji hatállyal, bruttó 41 forintos emelésről döntött. Arra a kérdésre, hogy miért növelik az uniós előírás többszörösével az adót, annyi a válasz, hogy Brüsszel, valamint Brüsszel, illetve Brüsszel. Kétségkívül „kitűnő” együttállás: Brüsszelre mutogatva lehet számolgatni a beömlő többletsuskát. A kormányban és a Molnál is, amelyek bizonyos szögből nézve egyre inkább összemosódnak.
Ne legyenek illúzióink: ennek a vircsaftnak az árát is mi, fogyasztók fizetjük meg. Mert persze Orbán csak akkor akarja az inflációt „nyakon ragadni”, „letörni” és „legyalulni”, ha nem a saját zsebéről van szó.