Egy zenei előadó karrierjét könnyen átírhatja, ha botrányba keveredik. Ilyen helyzetbe került nemrég Till Lindemann, a Rammstein nevű német, hardrockot és indusztriális metált játszó együttes frontembere, akit szexuális visszaélések sorozatával vádolnak a német (regionális) közszolgálati NDR (Norddeutscher Rundfunk) és a Süddeutsche Zeitung oknyomozásai alapján. Szintén kínos helyzetbe került Roger Waters, a Pink Floyd zenekar egykori énekes-basszusgitárosa, aki május 17-én Berlinben a koncertjén hosszú fekete kabátot viselt piros karszalaggal, ami hasonlított egy SS-egyenruhára, a színpadon pedig náci jelképek jelentek meg, a német rendőrség emiatt indított nyomozást – írta meg a BBC. Waters ellen továbbá azt is felhozták, hogy a színpadon egy géppisztolynak látszó kelléket fogott a közönségre, az előadás során pedig a kivetítőn a nácik áldozatainak neve között szerepelt a koncentrációs táborban meghalt tizenéves zsidó lány, Anne Frank neve is.
Mindezek ellenére a Rammstein Budapesten július 11-én és 12-én fellép a Puskás Arénában, Waters pedig április 23-án zenélt a fővárosi MVM Dome-ban. A koncertek kapcsán megkerestük az eseményeket szervező Live Nation Magyarország nevű céget: nem zavarja-e őket Lindemann botránya, illetve hogy Németországban nyomozás folyik Waters ellen? Továbbá: együttműködnének-e még velük a jövőben? Választ nem kaptunk.
Mint ismeretes, a Rammstein egyik ír rajongója, Shelby Lynn korábban arról számolt be, hogy szexuális erőszak áldozata volt az együttes vilniusi koncertjén, amikor meghívták egy zártkörű eseményre, amelyen Lindemann is részt vett, és ahol az italába kábítószert keverhettek, mert az este nagy részére nem emlékszik, másnap pedig zúzódásokkal ébredt. Az esetét követően követően több nő is szexuális zaklatásról számolt be, illetve arról, hogy egy orosz hölgy keresett az Instagramon és a koncerteken lányokat Lindemann számára. Mindennek következményei lettek: az együttes müncheni koncertjén már nem létezett az úgynevezett „nulladik sor”, ahonnan a lányokat toborozták, illetve eltörölték az afterparty-t is. Lindemannal továbbá megszakította a kapcsolatot a verseit kiadó Kiepenheuer & Witsch is, a német boltok polcairól pedig levették a Sex, Pussy, Kokain elnevezésű Rammstein-parfümöket.
Júliusban még a Halloween Vampires nevű rockcsapat is fellép nálunk, amelynek tagjai között találjuk Alice Cooper mellett Johnny Deppet is, aki bár győztesen jött ki abból a rágalmazási perből, melyet a felesége, Amber Heard indított ellene, a tavalyi jogi csata rendesen megtépázta az imidzsét. A Halloween Vampire-koncertet szervező Eventim cégnek is írtunk, hogy mindezek után hogyan viszonyulnak a művészhez, együttműködnének-e még vele a jövőben, de kérdéseinkre nem kaptunk választ.
A zenetörténetben botrányokra még számos példát találhatunk: a Black Sabbath nevű együttest például többször ítélték el sátánizmusért, Jerry Lee Lewis saját tizenhárom éves unokahúgát vette el 1958-ban, Chuck Berry egy tizennégy évessel folytatott szexuális aktust, Ike Turner verte a feleségét, Tina Turnert, míg Michael Jacksonnak két gyermekmolesztálási ügye is volt – az első eset bíróságon kívüli megegyezéssel ért véget, a másodikban nem találták bűnösnek. – Amíg egy előadó ellen büntetőeljárás nem zajlik, addig jogilag semmi nem akadályozza meg abban, hogy szabadon elhagyja a lakhelyét, más országba utazzon és koncertet adjon. Az pedig már a koncertszervezőkön múlik, hogy elhívják-e fellépni vagy sem. Hogy ez morálisan vitatható-e, azt én nem minősíteném – mondta lapunknak Németh Róbert zenei újságíró, aki szerint Till Lindemann helyzete még képlékeny, hiszen akárcsak a 2017-es metoo-botrányok esetében, őt is szexuális erőszakkal vádolják, amiről csak idővel fog minden kétséget kizáróan kiderülni, hogy igaz volt-e vagy sem. – Johnny Depp és Amber Heard büntetőügye is jó példa volt arra, hogy mennyire nem lehet előre, vagy hamar ítélkezni. Az a két eltérő narratíva, amit az egyik és a másik fél állított, a per ideje alatt, hetente-naponta folyamatosan alakult – mondja Németh Róbert, hozzátéve: ezek a helyzetek megtanítják az embert arra, hogy az ítélkezéssel csínján bánjon.
– A Rammstein esetében nem árt leszögezni, hogy ők már a karrierjük kezdete óta nem árultak zsákbamacskát. Elég csak megnézni a klipjeiket, a fellépéseiket, belehallgatni a számaikba, esetleg tudni, milyen néven árultak parfümöket – mondja az újságíró, kiemelve, minden popkulturális produkció nyújt, „árul” egyfajta életérzést, melyet a fogyasztó többnyire kódolni tud. A popkultúra a kezdetektől fogva határsértő művészet volt, hosszan lehetne sorolni az olyan előadókat, együtteseket, melyek átlépték a társadalmilag aktuálisan elfogadható viselkedés kereteit, sok esetben a büntetőjog határait is.
Németh szerint szintén bonyolítja a helyzetet, hogy a popkultúrában nem mindig egyértelmű, hogy az adott alkotás – legyen az zene, film vagy videóklip – mennyire gondolja komolyan azt, amit mutat, vagy csupán ironikusan, groteszken ábrázol valamit. – Sok esetben nehéz is megítélni, hogy a művész görbe tükröt mutat-e valaminek, hogy csupán eljátszik-e szélsőségesen ábrázolt helyzetekkel, vagy maga is az ábrázolt világ része – mondja az újságíró, hozzátéve: nehezen tudja elképzelni, hogy például Quentin Tarantino filmrendező töltött fegyverekkel és kokainnal a zsebében járkál az utcán.
Átértékelni a művészt
Ha egy zenei előadó botrányba keveredik, az nemcsak a saját személyére, de akár a rajongói identitására is kihathat. Ennek kapcsán beszélgettünk Kőváry Zoltán pszichológussal, a The Trousers nevű rockegyüttes énekes-gitárosával.
Ha egy énekesről vagy zenészről kiderül, hogy botrányba keveredett, az milyen hatással lehet a karrierjére?
Ez attól függ, hogy a közvélemény hogyan ítéli meg az előadó határátlépését. Vannak például olyan esetek, melyeket a közönség nem bocsát meg. Ez történt 2013-ban a Lostprophets zenekar egykori énekese, Ian Watkins esetében is, akit pedofília vádjával letartóztattak, majd börtönbe csuktak. Közismert az is, amikor 1972-ben a Led Zeppelin gitárosa, Jimmy Page, huszonnyolc évesen megszöktetett egy tizenhárom éves groupie-t, majd egy hotelszobában fogva tartotta, aztán a lány a barátnője lett. Ebből az ügyből viszont nem lett semmi. Egy alkotó életműve és a személyisége közti kapcsolat mindig komplikált. Ha egy botrány valósnak bizonyul, akkor mindig jön a kérdés, hogy az életmű mehet-e a kukába vagy sem. Látunk példát erre is, arra is.
Olykor viszont csak később derül ki, hogy valakit belerángattak egy rossz helyzetbe.
Igen, ilyen volt tavaly Johnny Depp esete, aki végül megnyerte a pert, amit a felesége, Amber Heard indított ellene. Depp karrierje tehát túlélte a helyzetet, de az alkohol- és drogproblémáival már korábban is sokat tett azért, hogy egy züllött alak hírébe keveredjen. Persze sokan azt gondolhatják, hogy az illető ettől lesz önazonos meg rock ’n’ roll. Egyes rajongók szemében az önpusztító és az öngyilkos sztárok sokszor népszerűek is maradnak. Lásd Kurt Cobain esetét.
Ön amellett, hogy zenél, pszichológusként is dolgozik. Lélektani szempontból mi zajlik le egy rajongóban, ha megtudja, hogy a kedvence botrányba keveredett?
Ilyen esetben a rajongó könnyen kiábrándulhat és elfordulhat az idoljától. Sőt, minél inkább szerette őt, és minél inkább az élete részévé vált, annál inkább megrázó lehet a lesújtó hírt fogadni. Ez főleg tizenévesen nehéz, hiszen ekkor szokott meghatározó lenni a rajongás, az ember ekkor építi ki az identitását. Ha pedig valakit ilyenkor ér egy nagyobb csalódás, utána depresszióba zuhanhat. A szociálpszichológiában kognitív disszonanciának nevezik azt, amikor az ember tudatában összeegyeztethetetlen tartalmak ütköznek egymással, mondjuk egy számára fontos emberrel kapcsolatban, amire több módon is reagálhat. Vagy leértékeli a hírforrás megbízhatóságát, vagy mentséget keres az előadónak, például hogy bántalmazhatták gyerekkorában. Persze, ha kiderül, hogy a művész tényleg bűnös, akkor a rajongó teljesen átértékelheti a róla alkotott képet. Ez fájdalmas gyászfolyamatot is beindíthat, amit sokan megpróbálnak megúszni azáltal, hogy más tárgyat keresnek a rajongásuknak.
