A Csendes-Óceáni Szigetek Fóruma, amely az óceánok szintemelkedése miatt veszélyeztetett szigetek túlnyomó részét képviseli, nemzetközi jogi szakértőket kért fel arra, hogy megvitassák a kérdést, hogy mi lesz az országokkal, ha eltűnnek a víz alatt. Egyúttal diplomáciai kampányba kezdett annak érdekében, hogy államiságukat megőrizhessék. A következő évtizedekben a szigetországok elveszíthetik korallzátonyaikat, amelyek meghatározzák nemzeti határaikat, és körülbelül száz év múlva – ha nem hamarabb – egész államok válhatnak lakhatatlanná, ami kétségeket ébreszt afelől, hogy mi lesz polgáraikkal, kormányaikkal és erőforrásaikkal.
Egy, a Fiji-szigeteken tartott konferencián Mark Brown a Cook-szigetek miniszterelnöke kérdések sorát tette fel: – Mi lesz a szuverenitásunkkal, az országunkkal, a címeinkkel, az otthonainkkal? Mi lesz azokkal az alapvető jogainkkal, amelyeket az alkotmányaink és az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata garantálnak? Hogyan feleljünk meg annak a felelősségnek, amellyel az állampolgárainknak tartozunk, ha az otthonuk és a megélhetésük elveszik?
A Világbank szerint ezekre a kérdésekre vonatkozó jelenlegi szabályozások még egy olyan korszakban születtek, amikor a klíma stabil volt, de a felmelegedés miatt ezeket újra kell értékelni, figyelembe véve a nemzetközi jog szempontjából példátlan helyzetet.
Simon Kofe, Tuvalu külügyminisztere azt hangsúlyozta: “A tengerszint emelkedése és az erózió nem puszta hipotézis, hanem nagyon is valóság, amivel szembe kell néznünk. Nem csak a jogi eszközökről és politikáról kell beszélnünk, hanem az emberek és a nemzetek túlélésről is”.cAz államiságnak a montevideói nemzetközi egyezmény szerint négy kritériuma van: fizikai terület, népesség, kormány és képesség más államokkal való kapcsolat létesítésére. – Ha ezt a meghatározást alkalmaznánk, Tuvalu elveszítheti állam státuszát, ha elveszítjük fizikai területünket. Ha ez bekövetkezik, azt szeretnénk, hogy a világ akkor is elismerje folyamatos államiságukat – mondta Kofe. Mindeddig hét állam tett hasonló kijelentést.
Az, hogy a kis, alacsonyan fekvő szigeteket milyen ütemben fogja elárasztani a víz, még nem teljesen tisztázott kérdés, ez függ az üvegházhatású gázok kibocsátásától, és attól a sebességtől, ahogyan a déli-sarki és grönlandi jégtakaró olvad. Robert E. Kopp, a Kormányközi Klímatestület (IPCC) jelentésének egyik szerzője szerint
az olyan szigetek, mint Tuvalu - ahol a szintemelkedés már átlagosan két méternél tart - eltűnése, nem várható a XXII. század előtt.
Az antarktiszi Thwaites-gleccser elolvadása ehhez még további 1,5 métert tehet hozzá, de ez még évtizedekig tart majd. Szerinte nem annyira a lassú emelkedés a veszélyes, hanem az évente többször előforduló, hirtelen bekövetkező áradások, amelyek a viharok következményei. A partokat ezektől meg kell védeni, ezért Tuvalun és több más szigeten el is kezdték a betongátak építését, de ezek csak részleges védelmet nyújtanak, idővel eltűnnek, a cunamik és a feltörő talajvíz miatt sebezhetők.
Ezzel párhuzamosan Tuvalu digitalizálja a kormányzati tevékenységet, hogy megkönnyítse az áttelepülést, miközben jogi szakértők vizsgálják, továbbvihető-e az államiság, ha az ország egy másik helyre/országba költözik. Ilyesmire eddig háborúk esetén volt példa, ideiglenesen, miközben maga az ország fizikailag tovább is létezett. Ha egy állam, amely az éghajlati nyomás miatt evakuálódik, nehezebben tudja bizonyítani hosszú távú életképességét, ha földje egyre több víz alá kerül. A termőföld és más gazdasági erőforrások elvesztése megnehezítheti az állampolgárok vagyonának védelmét, és nem lehet bizonyos nemzetközi kötelezettségeket sem teljesíteni. További kihívás, hogyan őrizheti meg a szétszóródott népesség törvényes jogait és kulturális egységét. A nemzetközi jognak nincs külön jogi kategóriája a klímamenekültekre vagy a tengerszint emelkedése által érintett emberekre vonatkozóan, ezért szükséges a meglévő emberi jogi és menekültügyi egyezményekre hagyatkozni. Bonyodalmak adódhatnak, ha az emberek egy másik nemzetbe menekülnek, amely nem engedélyezi a kettős állampolgárságot vagy a külföldi állampolgárok születési anyakönyvezését.
A Világbank szerint az egyik lehetőség, hogy két ország egyesül, mint 1964-ben Zanzibár és Tanganyika Tanzánia néven. De a legjobb megoldás, ha a klímaváltozás elleni harc sikeres lesz. – Annak biztosítása, hogy a hőmérséklet emelkedés 1,5 Celsius fok alatt maradjon, az elsőrendű fontosságú kérdés számunkra – jelentette ki Henry Puna, a Fiji-i Csendes-Óceáni Szigetek Fóruma főtitkára a konferencián.
Harminckét hónapunk maradt, hogy megmentsük a Föld nevű bolygótHatvanöt százalékkal gyorsabban olvadnak a Himalája gleccserei mint egy évtizede