Egy napsütötte augusztusi hajnalon Péntek Tizenharmadika, a Mitugrálsz Cirkusz egyedüli és megismételhetetlen hullámos papagája alatt egyszer csak leszakadt az ülőkéje. A történtekre a társulat bármely más tagja legyintett volna csupán, hiszen bármikor megeshet az emberrel vagy éppen az állattal, hogy valami véletlenül őalatta mondja fel a szolgálatot. Péntek Tizenharmadika azonban sajnos nem hitt a véletlenekben. A madár gazdája, Mitugrálsz József cirkuszigazgató ugyan merő szeretetből hívta legkedvesebb barátját és hű társát Péntek Tizenharmadikának, mivel éppen aznap vette magához a papagájt, ám ezzel sajnos örökre megbélyegezte a madarat. A papagájfiú ugyanis innentől kezdve mindent szerencsés vagy balszerencsés jelnek tekintett az életében.
– Véletlenek márpedig nincsenek – magyarázta előző nap is legjobb barátjának, Zabosnak, miután a zebra elmesélte neki születésnapi kalandját, mikor is egy véletlen baleset miatt az egész világ egyszerű lónak nézte őt, és cukrászdai kabalaállattól elkezdve konflishúzó patáson át egészen a lóbohócdoktori címig vitte.
Péntek Tizenharmadika váltig állította, hogy a zebrával az égvilágon semmi sem történt volna, ha nincs az a létra, amely alatt a kalandjai elején átballagott, ami aztán az egész napját balszerencsébe vonta. Zabos hiába érvelt, hogy neki igazából egészen kiváló napja volt, hiszen bezabálhatott a Lovas Cukrászdában, ráadásul kétszer is, és még a létrát is felrúgta egy kicsit, a papagáj egy határozott szárnyintéssel rövidre zárta a beszélgetést.
Másnap hajnalban tehát, ahogyan történetünk elején már említettük, a papagájülőke a madár súlya alatt leszakadt, amitől Péntek Tizenharmadika úgy megijedt, hogy az egész kalitkát kibillentette a helyéről, mire az a szekrény tetejéről a padlóra zuhant, és zuhantában még az ajtaja is kipattant. A papagáj ettől annyira kiborult, hogy vad ámokfutásba kezdett a lakóautóban. Csak úgy röpködtek a különféle egzotikumok, amiket Mitugrálsz József cirkuszigazgató hosszú élete során gyűjtött, beleértve egy Indiából kapott, aranyozott kézitükröt, amely sajnos azon nyomban ripityára törött.
Amint meghallotta a zajt, Zabos, aki a papagáj mellett lakott, és amúgy is az azonnali cselekvés híve volt, pikk-pakk átrágta magát a kötőfékén, hogy barátja segítségére siessen, de mire odaért, már csak a síri csendben maga elé meredő hullámospapagáj-fiút találta. Öröm az ürömben, hogy a lakóautó gazdája, Mitugrálsz József aznap nem aludt odahaza, így legalább ő nem volt szemtanúja a rombolásnak.
– Minden rendben? – kérdezte a zebra a láthatólag sokkos állapotban lévő madarat.
– Először leszakadt az ülőke, aztán meg eltörött a tükör – suttogta amaz, mire Zabos végigjáratta tekintetét a barátja okozta káoszon, és elismerően bólintott. – Hét év balszerencse… hét évig folyamatos balszerencsém lesz… – folytatta elhaló hangon a papagáj, majd bekúszott Mitugrálsz József kedvenc biedermeier szekrénye alá.
Ebből Zabos már tudta, hogy baj van, mert a papagáj akárhányszor úgy érezte, hogy elhagyta a szerencséje, mindig az antik bútordarab alá költözött, és egyszer egy teljes hétig nem tudták onnan kicsalogatni.
Egyszóval a biedermeier nem kecsegtetett semmi jóval, és ha Zabos nem akarta, hogy Péntek Tizenharmadika az elkövetkezendő hét évet vagy legalábbis hét napot ott töltse, sürgősen segítség után kellett néznie.
Zabos nyílegyenesen Mazsola Erika büfékocsiját vette célba, illetve a zabos pitéket, amiket az elővigyázatlan büféskisasszony épp a zebra elhaladta előtt rakott ki hűlni a büfékocsi előtti padra. Elég volt egy pillanatra elfordulnia, hogy megtörténjen a baj, azaz a fél tepsi pite az éhes zebra pofájába kerüljön. Természetesen nem ez volt az első alkalom, hogy Zabos kifosztotta a mit sem sejtő büféskisasszony készletét, de most egy igazán nemes cél érdekében tette, hiszen ez volt a leggyorsabb módja Teofil, a fekete kandúr előkerítésének. Mert mint azt a zebra nagyon is jól tudta, akárhányszor lába kelt a pitének, a hiszékeny büfés mindig a fekete kandúrt vádolta a lopással, mivel a szegény állat Zabos legelső süteménylopó akciója idején is ott téblábolt a tepsi környékén, és bár esze ágában sem volt elvenni belőle, Mazsola Erika egyedül a macskát érte a tett helyszínén. Így azóta egy a zebra számára különösen szórakoztató műsor részét képezte, hogy miután ő megette a pitét, a büfés némi macskatáppal magához édesgette a kandúrt, hogy aztán végigűzze a fél cirkuszon.
