Bánki Éva: Petőfi-vírus
Az Esőváros, az Aranyhímzés és a Fordított idő-trilógia szerzőjének első ifjúsági regénye abszolút mai történet, mégis egymásra csúsztatott idősíkokból szól az olvasóhoz. Egy új gyerek érkezik az osztályba, furcsán ugyan, de magyarul beszél. Alacsony termetű, nagy fülű kisfiú. Látszik rajta, hogy csóró, még egy rendes mobiltelefonja sincs. Bár a társai nem értik, hogy adhatták neki a szülei a Petőfi Sándor nevet, Sanyi büszke rá. Azt mondja, a költő a példaképe. „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…”– szavalja átéléssel. Előadást tart Petőfiből: szerinte a forradalom lélekállapot, olyan, mint a zene vagy a szerelem. A legtöbb ötlete diliházba való: keressünk egy másik világot, lázadjunk éjjel-nappal. Osztályfőnöki órán bejelenti, hogy forradalmár szeretne lenni – meg is fertőzi az osztályt elképesztő eszméivel és történeteivel. Például, hogy az iskola pincéjéből titkos átjáró vezet egy barlangrendszerbe, amelynek időtlenségében egykori forradalmak túlélői rejtőznek. Aztán egy szeptemberi délután nyoma vész a teljes osztálynak. A barlang pedig megélénkül. (Kolibri, 2023, 163 o.)
Így él Petőfi - Petőfi Sándor válogatott versei Lackfi János kommentjeivel
A friss szemmel válogatott versgyűjtemény lelépteti az iskolai piedesztálról a költőt: megmutatja emberi vonásait, azt, ahogyan kamaszos-ifjonti hévvel és lázadással végigrohant az életen, s közben egy 200 év múlva is élő, ható és aktuális életművet teremtett! A versek és Lackfi János hozzájuk írt kommentjei kíméletlenül szembesítenek vele, mennyire kortársa lehetne Petőfi Sándor mindannyiunknak ma is. A laza, olykor szabad szájú, ugyanakkor mindig elgondolkodtató kommentek mellett Lackfi el is szaval egy-egy Petőfi-költeményt – ezeket a kötetben lévő QR-kód beolvasásával hallgathatjuk meg. A könyv végére néhány vicces átirat is került, afféle Petőfi-parafrázisok à la Lackfi János, melyek a kétszáz éve született költő életére és költészetére reflektálnak, kortárs szemmel. „Verseit rögtön énekelni kezdte az utca népe, / minden kocsma falára kikerült Petőfi Sándor képe. / Nincs az országban olyan falu, hol ne lenne Petőfi utca, / óvatosan nyisd a kötetét, robbanékony a cucca.” (Cerkabella, 2023, 175 o.)
Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár
A divatlapokra emlékeztető rajongói kézikönyv sajátos, XXI. századi nézőpontból követi végig a forradalom költőjének rövid, ám annál kalandosabb életét. Miklya Luzsányi Mónika alapos kutatómunkával tárta fel az ismert és kevéssé tudott részleteket, ám azokat nem merev, szakirodalom-szagú keretbe rendezte, hanem korabeli sztárt csinált Petőfiből. Infografikák, képregényes elemek, magazinokra jellemző panelek mesélnek gyerekkoráról, kedvenc kajáiról, médiavisszhangjáról, forradalmi posztjairól… stb. Mindezekből egy ezerarcú fiatalember képe rajzolódik ki: lánglelkű költő, Isten küldötte, romantikus és botrányhős, a nép egyszerű gyermeke egy személyben. Színészi karrierjének kezdetéről „post it”-ek tájékoztatnak – abból az időből valók, amikor Petőfi még színészszolgaként tevékenykedett, mégis nagyon mainak érezzük őket. „Rónai! (ez volt akkoriban a művészneve) – firkantotta cetlire 1838-ban Bajza József, a Pesti Magyar Színház akkori igazgatója. – Az esti Peleskei nótárius-előadáshoz vidd színpadra a székeket, pamlagokat, gyújtsd meg a kandelábereket!” (Móra, 2023, 80 o.)
