Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel – ezzel a Robert Capa-idézettel kezdődik a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása, mely június 13-án nyílt meg az idén tízéves budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, ötszáz négyzetméteres kiállítóterében.
A sajtóbejáráson Kőrösi Orsolya, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a Capa Központ 2013-ban részben azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa a magyar állam által 2008-ban megvásárolt Robert Capa-gyűjteményt, amelynek darabjait a fotográfus öccse, Cornell Capa és első monográfusa, Richard Whelan fotótörténész válogatott ki. Az igazgató kiemelte, hogy a 937 kópiából álló sorozatból mindössze három készült a kilencvenes években, így New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. A budapesti kiállítás a szériából száznegyven fotót mutat be, és vezeti végig a látogatót az életmű fontosabb állomásain, amelyek egy-egy országhoz vagy történelmi eseményhez kapcsolódnak.
A tárlaton haladva úgy érezhetjük magunkat, akár egy haditudósító, hiszen a szándékoltan kopottasra festett, eleinte földszinti, majd földalatti terek olyan érzést keltenek, mintha egy bunkerben haladnánk. Robert Capa felvételei pedig magukért beszélnek, mivel a kalandor lelkű fotós a huszadik század számos eseményét örökítette meg. A gazdag életművet időrendben szakaszolja a tárlat, a kisebb-nagyobb terek egy-egy tematikus egységet mutatnak be.
Az első folyosó Capa karrierjének kezdetére koncentrál, amikor 1931-ben még Friedmann Endre néven Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult, majd a Dephot (Deutscher Photodienst) fotóügynökségnél lett fotólaboráns-segéd, fényképésztanuló. 1932-ben már Lev Trockijt fotózta Koppenhágában, de Hitler 1933-as hatalomra kerülése után elhagyta Berlint, és Párizsba utazott. A francia fővárosban André Kertész adott neki munkát és pénzt, majd megismerte Gerta Pohorylle német fotográfust, akivel felvették művésznevüket: ők lettek Gerda Taro és Robert Capa.
Karrierjében az 1936-ban induló spanyol polgárháború hozott nagy változást – ekkor készült a hírneves A milicista halála című fotója is, mely Federico Borell köztársasági katona halálát örökítette meg. A tárlaton Capa második világháború során készített képei is külön szekciót kaptak, melyek közt láthatjuk az 1944-es normandiai partraszállás alatt készített A Káprázatos Tizenegy (The Magnificent Eleven) című sorozatát is.
A kiállítás emellett a fotográfus személyére is koncentrál, ezért a kiállítóterek mellett úgynevezett információs terekben további tényeket tudhatunk meg az életéről. Ezek a terek ráadásul jól elkülönülnek a tárlat fő csapásirányától, ami segíti a látogatót az eligazodásban. Az első ilyen részben Capa gyerek- és kamaszkorát, illetve a korabeli Budapestet ismerhetjük meg, míg az alsó szinten egy egész falat betöltő világtérképen követhetjük végig, mely helyeken fordult meg, miközben magánéleti adalékokat is megtudhatunk. Többek közt láthatunk egy részletet egy Ingrid Bergmanról szóló dokumentumfilmből, mely kitér a színész Capával való szerelmi történetére is, illetve megnézhetjük a Kísértés című 1946-os hollywoodi filmből azt a jelenetet, melyben a fotós mint Hamza, az egyiptomi szolga tűnik fel.
A tárlat Capa történetét a második világháború után 1947-ben a Szovjetunióban folytatja, ahová John Steinbeck amerikai íróval utazott, majd az 1948-as magyarországi és az 1948-1950 közötti izraeli fotósorozatából mutat képeket. Emellett személyes hangulatú fotóit is láthatjuk sztárokról, művészekről, például Ingrid Bergmanról, ahogy Alfred Hitchcock Forgószél című filmjében látható, Ernest Hemmingwayről, amint kutyájával Idaho államban vadászik, Henri Matisse-ról, ahogy Nizzában ágyban ülve ír a macskája társaságban, illetve Picassóról, amint a Côte d’Azur tengerpartján egy széles strandernyőt tart akkori élettársa, Françoise Gilot fölé.
A tárlat Ázsiában fejeződik be: a fotókon láthatjuk Capa 1954-ben Japánban készített életképeit, majd az első indokínai háború alatt készített sorozatát. Annak is utolsó, fekete-fehér képét, melyet 1954. május 25-én készített egy francia konvoj katonáiról és aknakeresőiről, mielőtt egy taposóaknára lépett.
Infó: Robert Capa, a tudósító. Kurátor: Csizek Gabriella. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (Budapest, VI. kerület, Nagymező utca 8.)
