További érdekessége, hogy nem kell kiválasztani a bő kínálatból, nem kell félni, hogy nem figyelünk fel rá. Magától jelentkezik. Váratlanul, mint egy isteni sugallat, kikerülhetetlen. Hiába dönt úgy valaki, hogy valamilyen tudományos előadást szeretne megnézni a YouTube-on, egyszer csak becsap a villám. A Gyurcsány Show.
Nincs menekülés. Legalábbis ingyen. De még ha fizetünk is, hogy megszabaduljunk a hirdetésektől, nem biztos, hogy ez a produkció nem bukkan fel máshol. Tik Tok-os tömör agresszivitása ott köröz felettünk. Talán az lehetne a megoldás, hogy lemondunk a demokráciáról, a szabad választásokról. Amelyek nálunk 13 éve a kormánypárt garantált győzelmét hozzák, de mégis, ezeket a választásokat meg kell nyerni. Addig pedig lesznek kampányok, és alighanem Gyurcsány Show-k is.
Gondolhattuk, messze vannak még az önkormányzati választások, van még időnk egy kis nyugodt kalandozásra a YouTube-on. Hát nincs. A kormánypropaganda biztosra megy. Újra dübörög a Gyurcsány Show. Minden változás nélkül. Akik kedvelik, nem fognak csalódni, bólogathatnak vígan az elhangzó állításoknak, kinevethetik a meggyűlöltetett politikusokat. Akiket pedig felháborít, mérgelődhetnek újra, kidühönghetik magukat családjukkal, barátaikkal, a hozzájuk hasonlóan gondolkodókkal. Esetleg írhatnak róla epés publicisztikát.
„Minden évben ilyenkor a kisgyerekek Mikulás érkezésére készülnek. De idén egyes különleges felnőttek is kihelyezik a csizmát egy kis ajándék reményében. Ők azok a baloldali politikusok, akik Soros apót várják. Egész évben viselkedtek. Keltették a háborús hangulatot, lelkesen támogatták a szankciókat, és szidták hazánkat Brüsszelben. Ezért az ő csizmájukban biztos kiköt majd majd egy pár köteg dollár. Mondjuk 3 milliárd forintnyi. Hát ilyen ez a Soros apó! Mindenki megjutalmaz, aki őt szolgálja.”
Tessék. Megint itt van. Már egy cikket sem lehet nyugodtan végigírni tőle. Bár végül is csak néhány másodpercről van szó. Rövidebb az egész, mint egy reklámfilm. És ennek legalább variációi vannak, halad az idővel, az újabb és újabb választásokkal. Hogy megalázó tréfálkozással, interjúkból, szónoklatokból önkényesen összegereblyézett, szövegösszefüggésükből kiforgatott mondatokkal üzenje, üzenje és üzenje, hogy Gyurcsány Ferenc az ellenzéket irányító veszedelem. Bár eléggé bénácska idiótának tűnik bábjaival együtt.
„Indul a Gyurcsány Show új évada…” Ne induljál! Elég volt! Lecsaplak, mint egy legyet! A francba, már megint mellé... „Feri már a legelső új részben befenyítette Gerit, csak akkor lehet főpolgármester-jelölt, ha nekimegy a kormánynak. »Rá kell ébreszteni a főpolgármester urat, hogy rossz úton jár. Nekimegyünk a kormánynak, ezerrel!« És Geri (a balfék haver) egyből ugrik is. »Perre megyek a kormánnyal, és megvívom ezt a csatát.« Feri ennek nagyon örül. Minden a tervei szerint alakul. Újra dübörög a Gyurcsány Show! Ne adjunk ennek a rémes párosnak még egy esélyt!”
Nincs mit tenni. Meg kell várni, míg kitombolja magát, míg úgy érzi, rászolgált valamennyire abból a sok pénzből, amennyit esetleg az állam, esetleg a költségvetésből beleölt. De miért zümmög? Mire jó ez az egész? Az ellenzéki szavazókat nem győzi meg, csak a dühüket fokozza, a kormánypártiakat pedig nem kell már semmiről meggyőzni. De mégis dübörgetik, elmondatják vele milliomodszor, hogy a demokratikus ellenzékben mindenki ügynök: Gyurcsány és Soros ügynöke. Minek? Csakhogy ez a propaganda nem a kényelmes demokrata észjárás szerint működik. A műsort nem szabad abbahagyni, mert gyorsan elfelejthetik. Márpedig egy pillanatra sem szabad kételkedni abban, hogy ez a műsor. És harcolni kell, azaz el kell menni szavazni. A kormánypártra. El is mennek a hívek. Nem vonják meg a vállukat, hogy ez uncsi, ostoba, talán nem is igaz, találjatok ki valami jobbat.
Mi pedig a másik oldalon csak nézzük. Megvetően, olykor dühöngve. De nem teszünk semmit. Mondván, ez nem a mi színvonalunk. Nem ereszkedhetünk le idáig. Nem keresünk jogi eszközöket, nem tüntetünk a médiahatóságnál. Nem tesszük egyszer s mindenkorra tisztába ezt az egész Gyurcsány-dolgot: miért felelős ez a politikus és miért nem. Hagyjuk lebegni titokzatos megosztó erőként a politikai árok felett. Amit ő is egész jól visel. Az pedig végképp reménytelen, hogy mi is készítsünk efféle csipkelődő agitkákat. Pedig akár az igazságra is épülhetnének. Elviccelődni azon, hogy Orbán egy tökfej. Egy Moszkvából támogatott lufi. Az emberei pedig senkiházi balfékek. De bocsánat, nem, nem, ez nem a mi stílusunk, lehet, hogy nem is így van. Mindent csak szépen, tárgyilagosan, és főleg önkritikusan. Hátha sikerül elérni még kevesebb szavazatot.
