Mindössze néhány napja tűnt el Suhajda Szilárd a Mount Everesten, de máris újabb magyar hegymászó készül csúcsot hódítani. A világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsára, a 8125 méter magas Nanga Parbatra indult tegnap Varga Csaba Nagyváradon élő hegymászó, építész. Célja, hogy oxigénpalack és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül megmássza a pakisztáni Himalája hegycsoportban fekvő hegycsúcsot. Ez az a magasság, ahol még jól tud működni az emberi szervezet - mondta a hegymászó az M1 műsorában. Már van tapasztalata ilyen magasságokkal, hiszen több mint tíz magashegyi expedíció áll a háta mögött. A tervek szerint június 9-én három-négy napos túra keretében éri el a 4200 méteren fekvő Nanga Parbat Diamir alaptáborát, ott megkezdi az akklimatizációt, majd körülbelül egy hónap áll rendelkezésére a csúcs megmászásához. Varga Csaba a legtöbb, 8000 méternél magasabb hegycsúcsot elért, ma élő magyar hegymászó, eddig öt ilyen hegycsúcsot mászott meg oxigénpalack és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül.
Mint ismert, hétfő reggelre virradóra serpák találták meg Suhajda Szilárd dzsekijét és sátrát a Mount Everesten, 6500 méter magasan. A Blikk információi szerint a sátor több nappal a hegymászó eltűnése után is stabilan állt. A lapnak interjút adott Elia Saikaly hegymászó, aki utoljára látta élve őt. „Suhajda Szilárdnak nem volt hátizsákja, és úgy tűnt, nincs semmilyen vészterve. Nem akarok érzéketlen lenni, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon kicsi az esélye arra, hogy ezt túlélje. Ő azonban elszánt volt, csak ment tovább. Próbáltam beszélni hozzá, de nem válaszolt" – mondta Elia Saikaly. „Tragikus, ami történt. Véleményem szerint a rekordok hajszolása és a mászás nem éri meg, hogy kockáztassuk az életünket.”
„Érdekes, hogy épp a hegymászás mennyire meg tudja ragadni az embert” – vetette fel lapunknak Zacher Gábor toxikológus. „Gyerekkoromban olvastam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy Csavargás az Alpokban. Egy testvérpárról szólt, akik hegymászókká váltak. Az embert egy ilyen történet nagyon be tudja rántani. De nemcsak ez, hanem nagyon sokféle tevékenység tud függőséget okozni, amitől az illető szinte beszűkül, és csak ezt látja fontosnak. Ez lehet akár egy olyan veszélytelen hobbi is, mint például a bélyeggyűjtés, amikor valaki folyamatosan az internetet bújja, hogy mikor adnak ki új bélyeget, és már hajnalban sorba áll, hogy hozzájusson. Az pedig, hogy valaki meghódítsa az összes 8000-es csúcsot, egy hihetetlenül nagy kihívás. Ezzel egy olyan elit klub tagja lesz, amelyben nagyon kevesen vannak a világon. Persze ezt is lehet racionálisan csinálni.” Az orvos szerint pontosan tudjuk, hogy egy 8000 méteres csúcsra felmenni oxigénpalack nélkül óriási kockázatokat rejt magában. Hiszen a levegő oxigéntartalma nagyon alacsony, a magaslati betegséget pontosan ismerjük, és a hegymászó hiába próbál magának szteroidot beadni, egy idő után már ez sem segít – és akkor meghal. „Számomra ez azért megdöbbentő, mert már sokan meghaltak a hegyeken, és nem abban, hogy megfagytak, vagy elsodorta őket a lavina, hanem a magaslati betegségben. Egy ilyenbe így beleugrani finoman fogalmazva is felelőtlenség.”
A függőség természetének megértésében segít a Letudokszokni.hu írása. A függőségek, legyenek bármilyen típusúak, mindenféleképpen valamilyen szélsőséges igényre, megnyilvánulásra utalnak. A portál szerint az adrenalinfüggők is betegek, még akkor is, ha közülük sokan nagy népszerűségnek örvendenek, társadalmunk vagy a saját közösségük elismert tagjai. Az adrenalinfüggők ugyanis nem ismerik a félelmet, és a veszélyt kihívásnak értelmezik. Életük jelentős része kockázatkeresésből áll, amelynek során sokszor lephetik meg környezetüket bátorságukkal, sőt nemes tettel is. Valami olyannal, amire senki más nem lenne képes.
A veszély, sokszor a konkrét életveszély hatására a mellékvese adrenalint, egy speciális hormont kezd el termelni. Az adrenalinszint megemelkedése közben az agyműködés felfokozódik, az elme élessé válik, az idegrendszer éberré és hiperérzékennyé. Olyan belső energia és szellemi források nyílnak meg, amelyek létezéséről nem sokat tudunk. A szervezet felkészül a veszélyre, és turbó üzemmódra kapcsolva lázasan azon dolgozik, hogy életben maradjon. Mindeközben az ember az adrenalin mellé bónuszként érkező endorfin miatt hihetetlen eufóriát él át. Minden pillanatát élvezi létezésének és tevékenységének, nem érzékeli a fájdalmat, a hideget vagy a forróságot. Nem érez éhséget vagy szomjúságot, félelmet. Extra adrenalin-endorfin-löket hatására a személy akár halhatatlannak is érezheti magát. Örömmel, mámorral teli perceket, órákat élhet át, ám a függés éppen azért veszélyes, mert a szervezet képes hozzászokni a megemelkedett adrenalinszinthez, és legközelebb már ugyanaz a tevékenység nem hozza az elvárt boldogságot. Egyre nagyobb és veszélyesebb kihívásokra van szükség ahhoz, hogy a várva várt mámor bekövetkezzen.
35 tonna szemét, két halott
A nepáli hadsereg vezette csapatok 35 708 kilogramm szemetet gyűjtöttek be az Everestről és a himalájai ország három másik hegycsúcsáról – közölte hétfőn Krisna Praszad Bandari katonai szóvivő. A szemétszedési kampány március 28-án indult, és a környezetvédelmi világnapon (június 5-én) ért véget. A csapatokkal tartó két serpa hegyi vezető vesztette életét, és a nepáli hadsereg négy katonája sebesült meg a művelet közben.
