A látszat ellenére ez nem egy új sci-fi címe, hanem Orbán Viktor víziója Magyarországról. Annak a Konzervatív Politikai Akció Konferenciának (CPAC) az összejövetelén hangzott el 2022-ben Dallasban, amely a szélsőjobboldaliak és a kőkonzervatívok önlelkesítő szervezete, és amelyet május 4-étől már második alkalommal láttunk vendégül CPAC Hungary néven. Persze egy adófizetői pénzek milliárdjaival kistafírozott szervezet, az Alapjogokért Központ szervezésében.
Annak, hogy ez a lidérces vízió – amelynek alapja a sokáig önálló és Mexikóval harcoló Texas hagyománya - ismét reflektorfénybe került, az az oka, hogy az USA-beli Chris Farrell az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványnak a rendezvényt „bemelegítő” kerekasztal-beszélgetésén alig titkolt irigységgel felidézte. Az irigység nagyon is érthető. Ha áttekintjük ugyanis, mi történt ebben az országban 2010 óta, akkor megállapíthatjuk, hogy ez egyetlen más polgári demokráciában sem lett volna lehetséges.
Csak a leglényegesebbek, jelzésszerűen.
Alapjaiban átalakították a választási rendszert, persze a hatalom érdekeinek megfelelően (egyfordulós választás, győzteskompenzáció, a pártlisták indulásának végletes korlátozása, a regnáló rendszerhez hű határon túliaknak adott, visszaélésekre lehetőséget nyújtó szavazati jogok, a külföldre távozott, de őshonos magyar állampolgárok választási részvételének aránytalan megnehezítése, stb.).
Új, „gránitszilárdságú” Alaptörvény, amelynek eddigi létére átlagban évi több mint egy módosítás jutott. Az immár tartós és visszaélésszerű rendeleti kormányzás a parlamentáris út helyett/mellett. Az állam vagyonának szétosztogatása „baráti” kezekbe, egész üzletágak (pl. trafikok, reklámpiac) állami beavatkozással történő allokációja, egyes iparágak (pl. építőipar) de facto elfoglalása, a nyugdíjcélú megtakarítások (magánnyugdíjpénztárak) államosítása, és még sokáig lehetne sorolni.
A fenti felsorolásból hiányzik a média leuralása. Ez ugyanis külön fejezetet érdemel, mert ez az elmúlt tizenhárom év alfája és ómegája. Ugyancsak Orbán Viktor adta elő 2022-ben a CPAC Hungaryn azt a „tizenkét pontot”, amelyben a jobboldal hatalomra kerülésének és hatalommegtartásának forgatókönyvét vázolta fel. Talán nem véletlenül került ebben a leglényegesebb feltétel az első helyett a negyedik helyre. Az, amelyik így szólt: „Legyen médiánk”. Neki lett, és ennek az úthengerhez hasonló működése világos magyarázata az elsőt követő további három kétharmados győzelemnek.
A rendszer működését már egy korábbi cikkemben (Racionális újraelosztás, Népszava, 2021. március 11.) az „Orbán-féle körfolyamattal” jellemeztem – termodinamikai hasonlattal élve. Ennek stációi világosak. Az első politikai győzelmet felhasználták arra, hogy a „baráti” vállalkozásoknál a túlárazott, közpénzből finanszírozott megbízásokból olyan extraprofit képződjön, amelynek egy részéből ugyanezek a „barátok” (a nevek felsorolása már unalomba fulladna) felvásárolták a média elsöprő többségét, az összes vidéki lapot, a plakáthelyeket, stb. Ezeket aztán egy mennyei sugallatra egyszerre, ingyen felajánlották a KESMA nevű média-gólemnek, amely elkezdte fertőzni az erre fogékony lakosság agyát.
Kis kitérő: itt kell jönnie annak a fideszes lózungnak, hogy „sértegetem a választópolgárokat”. Ezt a luxust örömmel vállalom, mert én megengedhetem magamnak, nem lévén politikus, közéleti szereplő, és nincs is ilyen szándékom. Ebben a folyamatban a választópolgárok csupán számadatok; a rendszernek egy dolog számít csak: melyik csoport a nagyobb létszámú. Nem vitás, hogy az a mintegy hárommillió, zömmel vidéken, kis településeken élő ember, akiket az ő táboruknak tudhatnak. Hogy a „sértegetésnek” eleget tegyek: nem az „alacsony iskolázottságú”, „alacsony státusú”, „tanulatlan”, még csak nem is a „vidéki” a legjellemzőbb csoportképző, amellyel azonosíthatók.
Viszont ők azok, akiknek agyában a vakhit megelőzi a tudást, akik nem vonják kétségbe a legnyilvánvalóbb hazugságokat sem, akik nem néznek utána, hogy valójában soha nem volt és most sincs EU-szankció a gázra, bármit sulykoljon is a média-gólem. Ők nem teszik fel a kérdést, hogy ha ugyanezen gólem szerint „száguld a gazdaság”, akkor miért nálunk toronymagasan a legmagasabb az EU-ban az infláció annak ellenére, hogy mi a gonosz szankciók nagy része alól - Orbán Viktor sok nyert csatájának hála - még mentesülünk is. Sőt valószínűleg azt sem tudják, ki kezdte és hogyan az orosz-ukrán háborút (a Hírtv reggeli adásait nézve nem is csoda).
Ők a garanciái az újabb és újabb kétharmadnak. És mivel az agyuk erre szolgáló rétegeiben már kitöltötte a helyet a fertőzés, szinte lehetetlen azt visszafordítani, nota bene áthangolni. Persze számosan vannak, akik pontosan tisztában vannak a valósággal, csakhogy van az a pénz… Így pedig a körfolyamat önfenntartóan működik tovább, újabb kétharmad, újabb lopás, még több média, még több agymosás… Ha jól belegondolunk, a rendszer alapját – az első kétharmadtól eltekintve – a lopás képezi. Talán a „munka-alapú társadalom” jelszavában is annak kellene szerepelnie? Hiú ábránd, hogy ezen bármiféle EU-beavatkozás változtathat.
Mondhatják – és joggal –, hogy az első kétharmad előtt még nem működött a körfolyamat. Ezért is tölt el aggodalommal az, hogy a folyamat megakasztására gyülekező hadakat az a politikus szándékozik vezetni, akinek a politikai hibái nem kis részben okozói voltak annak a mindent eldöntő első kétharmadnak.
A CPAC Hungary azért is fontos, mert ott Orbán Viktor külföldről is megkapja azt a feltétlen rajongást és elismerést, amelyben egyébként csak sajátjai körében van része. Sőt még irigykednek is a sikereire, amelyek tényleg utánozhatatlanok. Ne is reméljék, hogy a nyomdokaiba léphetnek, még akkor sem, ha netán 2024-ben Trump győzne. Van, amit nem lehet utánozni, mert csak a „magányos csillagállam” társadalma érte el a fejlettség ezen fokát…
Az idei Orbán-beszédből megtudhattuk, hogy hazánk egy inkubátor, amelyben a jövendő konzervatív politikáját kísérletezik ki. A baj az, hogy a kísérleti alanyok mi vagyunk.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.