Igen nehezen indult az olasz és a francia kormány kapcsolata azt követően, hogy tavaly ősszel Giorgia Melonit választották meg olasz miniszterelnöknek. Párizsban eleve nehezen fogadták a kormányváltást, hiszen Mario Draghi vezetése alatt egészen kiváló volt a két ország viszonya, aminek koronája a barátsági szerződés volt. Meloni azonban más külpolitikát képviselt, s elmérgesedett a viszony azután, hogy az új római kabinet novemberben a francia partok felé irányított egy menekülthajót, miután megtagadta a kikötést az SOS Méditerranée civil szervezet humanitárius hajója számára. Ezt végül Franciaország fogadta be, Toulonban több mint 200 menedékkérő lépett a szárazföldre. Párizs európai találkozót hívott össze annak érdekében, hogy ez a forgatókönyv ne ismétlődhessen meg.
Később úgy látszott, Meloni és Emmanuel Macron francia elnök elásták a csatabárdot. Ám azóta a Tunézia és Olaszország közötti új tengeri folyosó kialakításával ismét nőtt a menekülthullám: az olasz belügyminisztérium adatai szerint idén több mint 42 ezren érkeztek Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül, szemben a 2022-es év azonos időszakának 11 ezer menekültjével. Az Alpokon is egyre többen kelnek át, hogy a szárazföldön érjék el Franciaországot – mondta el Didier Leschi, a francia bevándorlási és integrációs hivatal (OFII) főigazgatója a France Infónak. Főleg elefántcsontparti, guineai vagy mali állampolgárságú, francia ajkú menekültekről van szó: az Olaszországba érkezett menekültek mintegy fele franciául beszél. Élisabeth Borne francia miniszterelnök április végén bejelentette 150 további rendőr és csendőr mozgósítását az „olasz határon tapasztalható megnövekedett migrációs nyomás” kezelésére, valamint egy "határvédelmi erő" létrehozásáról is döntött.
Ennek kapcsán Gérald Darmanin belügyminiszter szokatlanul élesen támadta Meloni kabinetjét, azzal vádolva, képtelen kezelni a bevándorlást. Az RMC rádióban úgy fogalmazott, Róma felelős a „migránsok és különösen a kiskorúak beáramlásáért" Dél-Franciaországba.
Válaszul Antonio Tajani, az olasz diplomácia vezetője, az Európai Parlament volt elnöke lemondta párizsi látogatását: "Ez egy baráti országot ért indokolatlan és vulgáris sértés" - fogalmazott, egyúttal bocsánatkérést követelt. Ezután a francia külügyminisztérium igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, és a tárca reményét fejezte ki, hogy Tajani látogatásának gyorsan sikerül új időpontot találni.
Darmanin valójában nem csak Melonit, hanem Marine Le Pent, a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetőjét is támadta, s az első számú célpont inkább ő lehetett. Mint a belügyminiszter fogalmazott, ezek a „hasonszőrű politikusok”, a hatalomban csak „rosszabbak” lesznek. Darmanin egy másik megnyilatkozásában a RN-t, "a lustaság pártjának" nevezte, és Le Pent "kis politikusnak” minősítette.
A francia kormány keményebb fellépése összefüggésbe hozható a népszerűtlen nyugdíjreformmal. Heteken át tiltakoztak Franciaországban a nyugdíjkorhatár 62 évről 64-re történt felemelése ellen, de hiába: az Alkotmánytanács Macron elnöknek adott igazat. A közvélemény-kutatások szerint azonban nagyot zuhant az elnök és pártja népszerűsége, miközben megerősödött a Nemzeti Tömörülés. Az Ifop-Paris Match április 5-i felmérése szerint a megkérdezettek 52 százaléka tartja Le Pent „kompetens” személynek az ország irányítására, ez két hónap alatt hat százalékos emelkedés.
Bár Élisabeth Borne kormányfő is igyekezett elvenni Darmanin kijelentéseinek élét, a kabinet tagjai kiálltak a belügyminiszter mellett. Nathalie Loiseau kormánypárti képviselő azt mondta, Gérald Darmanin "arra tapintott rá, ami fáj”, és a szélsőjobboldal bevándorlással kapcsolatos ígéretei csak "csaléteknek" nevezhetőek. "A szélsőjobb hazudik a választóinak, amikor azt ígéri, hogy ha rájuk szavaznak, a probléma megoldódik" – hangoztatta. Clément Beaune közlekedési miniszter "politikailag" egyetértett Gérald Darmaninnal.
A francia sajtó szerint a Marine Le Pen és Giorgia Meloni közötti párhuzam túlzó, előbbi korábban el is határolódott az olasz miniszterelnöktől. Tavaly ősszel például úgy fogalmazott, Meloni közelebb áll a szélsőjobboldali Éric Zemmourhoz. "Ő nem az ikertestvérem" - mondta április elején a La Repubblicának adott interjúban.
Az RN a maga részéről elítélte Gérald Darmanin megjegyzéseit, és kiállt Olaszország mellett. "Darmanin belügyminiszterrel Franciaország minden bevándorlási rekordot megdönt, ezért nincs joga ezen kérdésekben leckéket adni – hangoztatta a párt.
