Ma már meglepő, de alapítása idején komolyan felvetődött, hogy az Egyesült Államok is legyen királyság. A függetlenségi háború alatt, 1782-ben egy Lewis Nicola nevű ezredes néhány tiszttársa nevében levelet intézett az amerikai csapatok élén a New York állambeli Newburghnál táborozó George Washingtonhoz, hogy fogadja el a királyi címet. Utóbbi egyértelműen visszautasította a felvetést – nem utolsósorban azért, mert a III. György király ellen felkelt gyarmatok lakosságának legfeljebb ha 15-20 százaléka maradt hű a koronához, s a monarchia más uralkodóval való bevezetése sem élvezett széles körű támogatást.
Volt más monarchista ötlet is. 1786-ban a Kontinentális Kongresszus elnöke, Nathaniel Gorham, feltehetően nem egyedül cselekedve, titokban felajánlotta a nem létező amerikai koronát a Hohenzollern-házból való Henrik hercegnek, Nagy Frigyes porosz király fivérének. A dologból azonban nem lett semmi. Henrik nem ambicionálta a kalandot, és közben összeült a philadelphiai alkotmányozó konvenció, ahol döntő többségben voltak a köztársaságpártiak.
Az alkotmány szövegezésekor az egyik legnagyobb hatású „alapító atya”, Alexander Hamilton amellett érvelt, hogy az elnök legyen egyfajta választott uralkodó, aki élete végéig – vagy a kongresszus által történő elmozdításáig, az impeachmentig – kormányozzon. A többség azonban elvetette a javaslatot, s helyette négyéves elnöki mandátumot szavazott meg. Az mellesleg megint csak Washingtonon múlott, hogy két terminus után önként visszavonult a birtokára, s ezzel precedenst teremtett, amit utódai csak egyszer szegtek meg, a II. világháborúra hivatkozva harmadszor, majd negyedszer is megválasztott Franklin D. Roosevelt esetében. (A példából okulva aztán gyorsan alkotmányba foglalták a legfeljebb két négyéves mandátumot.)
Megkoronázták III. KárolytA felmérések szerint az amerikaiaknak csak az 5-10 százaléka gondolja, hogy náluk is jobb lenne bevezetni az alkotmányos monarchiát. Mégis, amilyen büszke a többség a köztársaságra, pont annyira izgatja minden, ami a brit uralkodói családdal történik. Az elnökválasztások idején például visszatérő téma, hogy vajon a jelöltek rokonságban állnak-e a brit uralkodókkal. Joe Biden elnök biztosan nem – már csak azért sem, mert 5/8 részben ír felmenőkkel rendelkezik. Viszont az Egyesült Államok első három elnöke, Washington, John Adams és Thomas Jefferson egyaránt III. Edward angol király leszármazottja volt – akárcsak Donald Trump és még több más elnök. Az első és eddig egyetlen fekete elnök, Barack Obama ereiben is csörgedezik angol királyi vér: ő, akárcsak az idősebb és ifjabb George Bush, I. Edward leszármazottja. Az eddigi 46 amerikai elnökből nem kevesebb mint 24 családfájában akadnak angol vagy skót királyok.
Most pedig az amerikaiaknak végre igazi saját hercegük is van: az örökösödési sorrendben ötödik Harry, aki felesége, Meghan Markle színésznő kedvéért Kaliforniába költözött, s részben ezért is ellentétbe került apjával, III. Károllyal és bátyjával, Vilmos walesi herceggel. Az amerikai feleségek már más Windsorra is hoztak bajt. VIII. Edward 1936-ban nem egészen 11 hónapig volt az Egyesült Királyság királya és India császára, utána kénytelen volt lemondani a trónról, s inkább elvette a kétszeresen is elvált Wallis Simpsont. Akinek – csupa hollywoodi fordulat! – közben egy nős férfival is volt viszonya, amiért az USA londoni nagykövete, Joseph Kennedy és felesége, Rose, John F. Kennedy későbbi elnök szülei nem voltak hajlandók egy asztalhoz ülni vele.
