Nem verték félre a harangokat, a forgalom se állt le egy néma percre, lobogóból se lobogott több, mint máskor: öntudatlan siklottunk át a kortárs történelmi esemény évfordulóján. Tizenkét évvel ezelőtt írta alá a köztársasági elnök, nyilván hosszú vívódás után a Fidesz alaptörvényét. Aminek a minőségén nem ront, nem javít, hogy Schmitt Pál később megszégyenült egy plágiumban, és az alapjogi fundamentum szerzője, Szájer József is lecsúszott, úgy emberileg, mint vertikálisan. Kezük és kurzusuk munkája ettől még lehetne tiszteletre méltó. Lángra gyújthatná szívünkben a hazafiságot, amiként a Himnusz se néz párthovatartozást, nemi identitást, vallásosságot számegyenesen, amikor váratlanul könnyeket csal minden magyar szemébe.
Viszont az alaptörvény soha nem akart minden magyar alapjoga lenni. Az ebül szerzett hatalom megtartásának fegyvere lett. Mert bizton állíthatjuk, szociáldemokrata-liberális (olykor konzervatív elhajlású) megfigyelőként nem azért szavaztunk a Fideszre 2010-ben, hogy a következő tizenkét évben a világon mindent szétbarmoljon, ami fontos volt nekünk (a szavak tisztességétől a politikától sem idegen közjó iránti odaadásig). Hanem hogy a szertelen sodródásból legyen végre elindulás. És mert nem gondoljuk pillanatig sem, hogy csak a nekünk tetsző kormányzóknak van helyük a Nap alatt. Dehogy! Ha a mieink bénáznak, gyertek ki, hiszen közös a cél. Ha a történelem tanított valamit, hát azt bevéste: bárminő ideológia (és/vagy pénzsóvárság) teremhet államférfiakat és államnőket, amiként semmirekellőket is. Jelentem, ezt elk@rtuk, ahogy a rendszerváltók is benézték, amikor nem rögzítették, hogy az alkotmányozáshoz ne legyen elég egy kétharmad, egy labilis államfő, meg egy képmutató iPades. Jó hír, hogy a prototípussal együtt járnak a konstrukciós hibák is. Ha Magyarország olyan, mint egy ékszeres doboz, amit kiraboltak (Bödőcs nélkül nincs új alkotmány), akkor az utókor majd megtanul diktátor- és strómanállót építeni. Az amerikaiak több mint kétszáz éve próbálják, de az alapítók atyák a Twitterről és Trumpról nem tehetnek. Az irány elromolhat, a kormány a helyén. És minő szerencse, forgatható.