Gyógyszertári alkalmazottak a főszereplői A sírás (A sejtés ) című száz perces előadásnak, amelyet a Schauspielhaus Zürich hozott el Magyarországra, a Miskolci Nemzeti Színházba. A produkció rendezője Chritoph Marthaler, az európai színház meghatározó alakja. Különösen a berlini Volksbühnén és a hamburgi Schauspielhausban töltött színházi működése vált megkerülhetetlenné. Marthaler zenészként indult, és a mai napig központi szerep jut a zenének az előadásaiban, amelyek elsőre leginkább színházi blöffnek tűnnek, ám ha közelebbről és alaposabban szemléljük, olyanok, mint a rendkívül pontosan felépített zeneművek. Minden tudatosan adagolt, nemhiába vagyunk például a mostani vendégjátéknál egy gyógyszertárban.
Marthaler előadásainál nem kell várni konkrét történetet, mozaikokat, érzeteket, még inkább fricskákat, ironikus megfigyeléseket kapunk. Lassú, olykor elnyújtott, ismétlődő, olykor már kínosan sokszor újra játszott apró gesztusokat. A sírás című darab Dieter Roth szövegeit használja, ám ezek nem válnak összefüggő egésszé, etűdök, töredékek maradnak. Más szövegek is belekerülnek az előadásba, például egy-egy gyógyszer mellékhatásairól szóló leírás, vagy a gyógyszerészeskü, így kiragadva, igencsak maróan groteszk részlete. A gyógyszerészhölgyek közé néha besétál egy férfi is, aki rááll a mérlegre, de inkább bohócnak tűnik, mint valóságos figurának, vagy netán vevőnek. A hölgyek fel is nyalábolják és időnként eltávolítják, kiviszik a színről.
A színészek - Liliana Benini, Magne Håvard Brekke, Olivia Grigolli, Elisa Plüss, Nikola Weisse, Susanne-Marie Wrage – mintha egy jól begyakorolt koreográfiát adnának elő, tesznek-vesznek és élik a mindennapok rutinját. Olykor dalra is fakadnak, fokozva a melankóliát. Kórusuk egyfajta görbe tükre mai mítoszainknak, a fogyasztói társadalomnak, és annak, hogy mikben hiszünk. A zenék is néhol látványosan populárisak, már-már kommerszek. A végén aztán Jézus is megjelenik cipelve a keresztjét, amelyen gyógyszertári embléma virít. A patika polcairól jó hosszan ledobálják a dobozokat. Minden kiüresedik, csak a manipulált hitünk marad és maga a gyógyszer is már csak a vágyott illúzió. Marthaler színháza erősen provokatív, gyarlóságainkat, esendőségünket nagyítja ki. Mindezt azokkal az eszközökkel szemlélteti, ami nap mint nap körül vesz minket. A manipulációval szembesít, úgy, hogy közben maga is manipulál.
A testben élő kultúra
A Színházi Olimpia, annak részeként is a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) belül vendégeskedik Budapesten a japán rendező Susuki Tadashi. Pénteken és szombaton A trójai nők című drámát játszották a Nemzeti Színházban a színházi módszeréről is ismert alkotó társulatának az előadásában. Az előadást követő közönségtalálkozón megtudhattuk, hogy a rendezőnek a japán hegyvidéki faluban, Togában van egy színházi központja. A trójai nőket azért választotta Susuki, mert szerinte ez a görög tragédia korunkban is súlyos üzenetekkel bír a háborúról, az erőszakról és a vallásról. A darab szerinte arról is beszél, hogy miként lépjünk fel a saját hagyományaink azon elemeivel, amelyek már nem szolgálják a fejlődést. A színházban őt az ösztönös, az „állati” érdekli és nem hisz a digitalizáció vívmányaiban, az online színházat is elutasítja. Az alkotó Elektra című rendezése ma este látható a MITEM-en. Rövidesen magyarul is megjelenik és nálunk is kapható lesz A testben élő kultúra című kötete.
Infó
A sírás (A sejtés)
A Schauspielhaus Zürich produkciója
Rendező: Chritoph Marthaler
Színházi Olimpia
Miskolci Nemzeti Színház
