Sem Dominic Raab miniszterelnök-helyettes, sem Rishi Sunak kormányfő nem jött ki igazán jól abból a vizsgálatból, amelyet Adam Tolley ügyvéd folytatott le négy hónap alatt, hatvan tanú meghallgatásával. A parlamentbe 2010-ben beválasztott 49 éves Raab volt Brexit-ügyi, külügy-, majd igazságügyi miniszter ellen korábbi kormányzati tisztségei idejéről érkeztek bejelentések az évek során általa elkövetett "bullyzásról", azaz beosztottai rendszeres verbális zaklatásáról, megfélemlítéséről.
A múlt év októberében hatalomra került Sunaknak már akkor tudnia kellett a gyanúkról és vádaskodásokról, amikor az apai ágon csehszlovákiai zsidó gyökerekkel rendelkező honatyát kinevezte. Dominic Raab ellen számos bizonyítékot hoztak fel köztisztviselők, akik ismételten megalázva, lelki nyomás alá helyezve érezték magukat a csoportos, kormányzati megbeszélések során. A beosztottak által említett módszerek közé tartozott, hogy a miniszter félreérthetetlen gesztusokkal fojtotta kollégái szájába a szót, felemelte a hangját, csapkodta az asztalt. Többek szerint "kiszámíthatatlan és következetlen" volt, egyben "vindiktív", aki nem felejtett, mindig megtorolta sérelmeit. Munkatársai már a találkozások előtt feszültek voltak, utána pedig gyakran sírva fakadtak.
Adam Tolley jelentésének elkészültét a nagy tét miatt felfokozott várakozás előzte meg. Dominic Raab már hónapokkal ezelőtt ünnepélyesen közölte: ha a vizsgálat elmarasztalja, lemond kettős tisztségéről. A Downing Street 10. pedig azt sugallta, hogy ha a jelentés egyértelműen vétkesnek találja Raabot, Sunak gyorsan kiteszi a szűrét. Ezzel szemben 24 óra telt el, amíg a kormány második embere, ahogy a sajtó fogalmaz, "magától ugrott, mielőtt lökték volna". Nem hagyta viszont szó nélkül a "kafkai sagát", a "bizonyítékok kezelésének és a szabályok betartásának fogyatékosságait". Hosszú búcsúlevelében Esher és Walton képviselője technikai részletek kifogásolása után leszögezi, hogy bár 2018 óta Brexit-, kül- és igazságügy-miniszterként "több ezer köztisztviselő és több száz főhivatalnok tartozott alá", összesen 15 panasz érkezett be ellene és csak kettő bizonyult "perdöntőnek".
Hannah Write, az Institute for Government igazgatója részletes elemzést tett közzé, melyben mind Raabon, mind Sunakon elveri a port. Előbbin számon kéri, hogy a legcsekélyebb megbánást sem tanúsítja, sőt azt állítja, a vizsgálat "veszélyes precedenst teremtve bátoríthatja a minisztériumi munkatársakat, hogy kétes, megalapozatlan panaszokat emeljenek főnökeik ellen, megbénítva a kormány tagjait a köztisztviselői kar irányításában és a legmagasabb teljesítmény kikövetelésében. A tekintélyes agytröszt szerint Rishi Sunak válasza "csak rontott a helyzeten", mert Raab lemondásának elfogadásából nem derül ki, hogy szoros szövetségesének viselkedése megfelelt-e az ő morális elvárásainak. Sunak elmulasztotta a lehetőséget, hogy igazolja a megválasztása alkalmából tett fogadalmát, miszerint kormánya a "tisztesség, szakmai tudás és elszámoltathatóság" elveire épül.
A The Sunday Times információi szerint a kormányfő legbefolyásosabb tanácsadói igyekeztek megoldást találni Raab megmentésére, de ezt saját ígérete lehetetlenné tette. Más hírek azt sugallják, hogy több konzervatív képviselő is "woke boszorkányüldözésnek" tekinti Raab kicsinálását, miközben a jelentés maga is leszögezi, hogy a politikus viselkedése "nyers, goromba" volt, "de nem abuzív vagy fizikailag, lelkileg jogtalanul bántalmazó".
Érdekes egyébként, hogy a politikus nem akkor bukott meg, amikor Brexit-felelősként bevallotta, hogy "nem fogta fel, milyen fontos a kereskedelemben a Dover-Calais közötti átkelés", vagy amikor külügyérként krétai nyaraláson, egy hullámlovas deszkáról irányította a brit választ Kabul tálibok általi bevételére.
