Bár azt ígértem, hogy ebben a rovatban korábbi olvasmányélményeimről fogok írni, s nem lesz szó újonnan megjelent könyvekről, most mégis kivételt teszek. Ennek csak egyik oka, hogy a szóban forgó kötet írásainak jó része a Népszava két mellékletében, a Szép Szóban, illetve a Nyitott Mondatban jelent meg, a másik, fontosabb az, hogy Köves József könyvét olvasva teljesen belefeledkeztem a múlt század magyar irodalomtörténetébe. A Szemenszedett irodalomtörténet – Elolvasókönyv (K. u. K. Kiadó, 2022) tizennyolc rövid, egy napilap mellékletében is közölhető hosszúságú, valamely nagy írónk/költőnk valóságos életéből merítő, ám mégis fiktív történetet tartalmaz; ahogy néhány írás alcíme jelzi: „Akár meg is történhetett volna”.
Akár meg is történhetett volna például, hogy Karinthy Frigyes (második) felesége, Böhm Aranka, feldühödve férje arankairtásról (a gyomnövény kipusztításáról) szóló tréfáján, Karinthy nyomába ered, s a Hadik kávéházban rá is talál. Szóváltásuk után Böhm Aranka felkeres egy ismert pesti jósnőt, akitől megtudja, hogy ura ápolásra szorul majd egy külföldi, nagy műtét után, ő pedig „kizuhan valahonnan”, s felsejlik a vég is: „Valami rabruha, És háború…” Közben szóba kerülnek Böhm Aranka vélt vagy valós szeretői: Ady, Déry Tibor és Németh Andor. A vendégszövegekkel (idézetekkel) megspékelt pár oldalas történetből többet tudunk meg Karinthy és felesége életéről, mint egy komplett lexikon-szócikkből: Karinthy stockholmi agyműtétje, Böhm Aranka öngyilkossági kísérlete, s tragikus auschwitzi halála adják a hátteret az ironikus elbeszéléshez.
Köves írásai lektűrök, könnyed szórakoztató olvasmányok. De a kifejezéshez tapadó irodalmi igénytelenségnek nyoma sincs, sokkal inkább a szó eredeti értelmében vett lektűrökről (lectura/lecture=olvasmány, előadás, „tanítás”) van szó – amire a házi feladatot, tanulságot jelentő lecke (lectio) szavunk is utal. Ezért is történhetett, hogy a másfél-két órát igénylő kötet olvasása közben/után szükségét éreztem, hogy belemerüljek nagy íróink/költőink életrajzába, fellapozzam a magyar irodalomtörténet idevágó oldalait. Hogy megtudjam, találkozhatott-e mondjuk a semmeringi öngyilkossági kísérletét követően Bródy Sándor Sigmund Freuddal, hogy valóban szövődött-e szerelem Szabó Dezső és Kaffka Margit között, s hogy miről beszélgethetett Herczeg Ferenc az első transzszexuális magyar íróval, a Vay Saroltának született Vay Sándorral.
A gyakran frivol, döntően íróink/költőink szerelmi életéről szóló történetek kiválóan alkalmasak arra, hogy felkeltsék az érdeklődést – főleg az iskolás korosztályokban – a magyar irodalom iránt.
Ez a szándék talán a szerzőtől sem idegen, ami a kötet alcímén kívül abban is tetten érhető, hogy az egyik elbeszélést, Ady és Csinszka párbeszédét a mai korba helyezi: „Nagyon jó a dumcsid, Bandi. na mit írtál? Muti!”
Egyszóval, a Török Tivadar rajzaival illusztrált, Vajda Jánossal kezdődő és Zelk Zoltánnal záruló könyv életre kelti a magyar irodalom sokszor száraznak tűnő alakjait.