Az esztergomi Duna Múzeum ad helyet annak a tárlatnak, amely bemutatja azt a megfeszített munkát, amelynek eredményeképpen sikerült felszámolni a Duna egyik legsúlyosabb környezetkárosítását. A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág szigetszentmiklósi szakaszán 2020. december 12-én hatalmas mértékű olajszennyezés történ: ismeretlen tettes a település egyik csapadékvíz-csatornájába több ezer liter fáradt olajat öntött. A szennyezés felbecsülhetetlen károkat okozott: a védett úszóláp területéből csaknem 2000 négyzetméter megsemmisült, természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok pusztultak el. "Az ügyben a nyomozás még mindig tart a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Az eljárásnak egy gyanúsítottja van. A nyomravezetői díjat indokoltságának megszűnése miatt vontuk vissza" - tájékoztatta lapunkat a BRFK.
A kiállítás célja, hogy bemutassa a vízügyi és természetvédelmi szakemberek megfeszített munkáját, amellyel megakadályozták a szennyezés továbbterjedését, és elősegítették a terület mielőbbi rehabilitációját.
A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a bejelentést követően azonnal III. fokú vízminőségi kárelhárítási védekezést rendelt el, majd megkezdődött a küzdelem az olaj ellen, amely helyenként 15 centiméteres rétegben borította a láp felszínét. A vízügyesek úgynevezett merülőfallal kerítették körbe a területet, nehogy a szennyezés kijusson a Duna-ág nyílt vizébe, további károkat okozva. Napi 24 órás munkával, csaknem száz ember részvételével 11 nap alatt sikerült az elsődleges kárelhárítást elvégezni, amelynek keretében több mint 600 tonna veszélyes hulladékot és mintegy 50 ezer liter olajos vizet szállítottak el a helyszínről. Csak ezt követően kezdődhetett meg a további kármentesítés és terület rehabilitációja.
Az elmúlt évtizedekben egyedülállóan gazdag úszólápvilág alakult itt ki, a Rhone-delta után a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág Európa úszólápokban második leggazdagabb vidéke lett.
A felszínen úszó növényalakulatok fő részét a nád gyökérzete adja, ezen a lebegő aljzaton először mohák telepszenek meg, ez idővel annyira meg tud vastagodni, hogy később beerdősülhet, és a belőle növő fák gyökérzete a láprétegen áthatolva a szabad vízbe ér. A szigetszerű úszólápok vízminőségvédelmi szempontból is fontosak, egyúttal ritka, védett növény- és állatfajok élőhelyei is.
A rehabilitációs munkák célja a terület valamikori jellegének, növénytakarójának visszaállítása volt. Először tőzeges nádföldet helyeztek a mederbe, amely felgyorsítja a terület biológiai helyreállítását. A munkába a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai is bekapcsolódtak, akik meghatározták, melyek azok a növények és állatok, amelyeket vissza lehet telepíteni. Ezt követően helyezték ki a szakemberek a nádrizómákat, fűzfahajtásokat, a tőzegpáfrányt és a kúszó csalán egyedeit. A mintegy 400 millió forintot felemésztő munkálatoknak meglett az eredménye: a területet szép lassan ismét birtokba vették az őshonos állatok és növények, azonban a teljes biológiai helyreállás, a zárt, tőzeges aljú nádas kialakulása még több évtizedig tartó folyamat lesz.
