Magyarország akarva-akaratlanul a nemzetközi figyelem és a nagyhatalmi civódás középpontjába került a napokban, mikor is az amerikai nagykövet bejelentette a részben magyar tulajdonú orosz kémbank (vezetői) ellen hozott szankciókat, azt is jelezve, hogy
a magyar–amerikai külkapcsolatok a béka segge alatt vannak, vesd össze: medve már írja a halállistát.
Szintén a nyomatékosabb hangnemre váltás jegyében indult a nagykövetség által szponzorált „Ruszkik, haza!” plakátkampány, emlékeztetve a magyar közvéleményt arra is, hogy ez egykor a mi szlogenünk volt.
Itt a bejelentés az Orbán-kormány miatt hozott amerikai szankciókról, megszólalt a nagykövetGulyás Gergely szerint háborúpárti kampány kiplakátolni, hogy „Ruszkik, haza!”Gulyás Gergely azóta már el is mondta a „háborúpárti” ráolvasást (noha a plakátok épp az orosz csapatok kivonását sürgetik Ukrajnából), és hogy micsoda dolog ez, kérem,
már nem is az ellenzék plakátolgat minálunk amerikai pénzből (tőlük mást se várnánk), hanem maguk az amerikaiak,
akikre szövetségesként és barátként tekintünk, és mi bezzeg nem járunk át hozzájuk kampányolni – áh, csak a CPAC-dzsemborikra tódulnak Novák Katalinostul (mert a demokráciacsúcsra meg nem hívják őket), és ki nem hagynának egy alkalmat se, hogy Trumpot tutujgassák a véget nem érő elnöki ámokfutásában. (Pressman nagykövet úgy egy hete erről meg is jegyezte, Szijjártót idézve, hogy na, akkor ki is az, aki nem avatkozik bele más országok belpolitikájába?)
A barátságkártyának jócskán ellentmond, hogy már napokkal korábban felbukkantunk a húsvéti nyuszi által kiszivárogtatott Pentagon-jelentésekben, melyek feljegyezték, hogy Orbán Viktor februárban a füredi frakcióülésen azt mondta, az EU-t szerinte teljes mértékben Joe Biden irányítja, az USA tehát a Fidesz–KDNP ellenfele (ilyen finoman fogalmazott), akárcsak a dollárbaloldal és a háborún nyerészkedő nemzetközi spekulánsok, élükön Soros Györggyel. Nincs a mondataiban semmi újdonság, amin akár a CIA, akár a világ Orbánt ismerő kisebbik része meglepődhetne. Hogy mégis miért volt fontos feljegyezni és továbbítani ezt az amerikai felsőbb vezetés felé, inkább azt jelzi, Orbánnal és társaival teli a puttony, „mindennek van határa, a büdös kutyafing elviselhetőségének is” (idézet Sigrídur Hagalín Björnsdóttir A sziget című regényéből, a kortárs izlandi irodalom remeke már az ábrázolt politikai disztópia okán is passzol).
Orbán Viktor ellenfélnek nevezte az Egyesült Államokat, a CIA jelentést írt róla„…Ó béke! béke! // legyen béke már! // Legyen vége már!” – osztotta meg sonka és főtt tojás mellé Babits sorait a Facebookon Magyarország Kormánya, Európa s a transzatlanti világ egyetlen, béketáncot járó sámánegylete, kiknek minden cselekedetét a „békesség néktek” krisztusi parancsolat irányítja. Orbán Viktor és a Megafon a feltámadást meg sem várva begyújtotta az agresszív „békepárti” szőnyegbombázást,
a „háborúpárti baloldal” az új mantra, jöhet újabb békemenet, esetleg nemzeti konzultáció arról, hogy békét akarunk-e, nem nehéz megsaccolni a „97 százalékos” választ.
Az a politikus, aki ma nem mondja el napjában legalább hússzor, hogy legyen béke, le is mondhat a mandátumáról. Aki nem követel azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat (bármi áron), az a háború elhúzódását és az áldozatok számának növekedését támogatja – ahogy a miniszterelnök leszögezte a parlamentben az ún. békepárti határozat szavazásra bocsátása előtt. Azért a tökösség sem tart örökké (csak Bayer Zsolt tolja még a szokásos „kussoltatást”, spongyát rá), lapzártánk előtt nem sokkal engedtek az amerikai nyomásnak, ahogy írtuk: a tegnapi bejelentés fényében a kormány áttekintette az IIB helyzetét, és arra jutott, hogy a bankban való részvétel „értelmetlenné vált”, ezért visszahívja ebből kormányzati delegáltjait.
Bayer Zsolt üzent az amerikai nagykövetnek és a kormányának: „Kuss! Remélem, ez világos…”Ennyivel még nem ússzuk meg, mert a nagyhatalmi prés másik felén ott van Oroszország; március végén a budapesti orosz nagykövet (egy hónapon belül másodszor) szintén hangot adott neheztelésének, közölve, hivatalosan is felvették hazánkat a barátságtalan országok listájára, hiszen a brüsszeli szankciókat egytől egyig aláírta és be is tartatja kormányfőnk – legjobb meggyőződése ellenére, tesszük hozzá. Persze lehet ez elterelés, nehogy oroszbarátsággal vádolhassák a kabinetet, esztelen ragaszkodásuk alapja csakis az oroszbarátságtalanság, afféle fura Stockholm-szindróma, már ezért sem engedjük a svédeket a NATO-ba, Erdogan köpönyege mögé bújva. Eszünkbe juthat a Kém a csapatban című, igaz történet alapján készült HBO-sorozat, melyben egy brit kettős ügynök lebukik és Moszkvába dezertál, majd az orosz szolgálatok kínvallatják, végül eldobják, akár a taknyos zsepit, hiába dolgozott nekik évtizedeken át.
Mert aki egyszer kettős ügynök volt, abban senki sem bízik többé, még egykori gazdái sem, joggal.
Ami még bizarrabb (bornírtabb), hogy az orosz nagykövet az amerikaiak által bejelentett szankciók hírére az ’56-os magyar szabadságharcosokat idézte fel, akiknek leszármazottai határozottan elutasítanak minden külső nyomást, és ezt egész történelmük során jól bizonyították, ahogy most sem hódolnak be az amerikai diktátumnak (ami közben kissé okafogyottá vált).
És végül az ember, aki a présben áll: Szijjártó Péter alig ért haza Moszkvából, ahová hirtelen elszólították, itthon már Minszkkel kellett tárgyaljon (mindkettővel sokadszorra). Belarusz kollégájával együtt papoltak a békepártiságról, miközben Putyin épp taktikai atomfegyvereket küld Lukasenkának, és innen vonulnak át Ukrajnába az orosz csapatok.
Hibátlan békepártiság.
S hogy mi várhat ezek után hazánkra? Paks 2 alatt már rezeghet a léc, de egyelőre – amíg a NATO és az EU tagjai vagyunk, és maradjunk is – pattoghatunk, mint a nikkelbolha, míg az egyik elefánt kissé ránk nem lép, megnyekkenünk, de még túléljük. A büszkeségüknél többet egyelőre aligha veszíthetünk, a pocsék üzleteik árát, köztük a drága orosz gázt meg majd úgyis kifizettetik a néppel. Azt azért nem ártana eldönteni, hogy ne legyen ennél sose rosszabb, és esetleg rákérdezni, hogy ki lehetne-e húzni minket a halállistáról.
