Magával Ukrajnával a 42 oldalas dokumentum nem foglalkozik, ehelyett a Nyugatot kifejezetten destabilizáló erőként festi le, azt állítva, hogy az USA és csatlósai az Oroszország által „létfontosságú ukrajnai érdekei védelmében hozott intézkedéseket” ürügyként használták fel régóta tartó oroszellenes politikájuk súlyosbítására, és a hibrid hadviselés új típusát szabadították el. Az előterjesztő Szergej Lavrov szerint mindez „egzisztenciális fenyegetést” jelent az ország biztonságára és fejlődésére nézve.
Az orosz biztonsági tanács pénteki ülésén a külügyminiszter a geopolitikai realitások megváltozásáról, s „a külső körülményeknek a különleges katonai művelet által felgyorsított, forradalmi elmozdulásairól” beszélt. Ezeket – mint mondta – Oroszország legfontosabb külpolitikai dokumentumának is tükröznie kell. A Vedomosztyi moszkvai napilap szerint a szöveg talán legfontosabb pontja az, amely szerint Oroszország fenntartja magának a jogot, hogy fegyveres erőit a szövetségesei ellen irányuló fegyveres támadás visszaverésére is bevesse.
Az orosz diplomácia kézikönyvének tekintett irat új változata hemzseg azoktól az orosz birodalmi gőg diktálta állításoktól, amelyeket Putyin az elmúlt években folyamatosan hangoztatott, de amelyek hitelét aláásták Ukrajna ellen indított háborújának kudarcai és az otthoni elnyomás fokozódása. "Önmeghatározása szerint Oroszország sajátos ország-civilizáció, hatalmas eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalom, az orosz világ bástyája, a világ fejlődésének egyik szuverén központja, amely egyedülálló szerepet játszik a globális erőegyensúly fenntartásában és az emberiség békés, progresszív fejlődésének biztosításában" - írják.
A koncepció – miközben az amerikai kurzust nevezi meg a nemzetközi békét fenyegető kockázatok fő forrásának – azt állítja, hogy az orosz diplomácia "békés egymás mellett élésre" és "érdekegyensúlyra" törekszik Washingtonnal, de "elvárja, hogy az felismerje a vele szembeni konfrontáció hiábavalóságát, fogadja el a többpólusú valóságot, s térjen vissza a szuverén egyenlőség és az érdekek tiszteletben tartásának elvein alapuló kapcsolatokhoz.”
Ennek érdekében „Oroszország prioritásként fogja kezelni, hogy felszámolják az USA és más barátságtalan államok világügyekben való dominanciájának maradványait, növelni fogja a fejlődő államok részvételét a globális gazdaság kormányzásában, egyúttal fontosnak tartja a baráti "globális hatalmi központokkal" - Kínával és Indiával - való kapcsolatok elmélyítését, valamint a Latin-Amerikával való, ideológiamentes együttműködést.
Putyin nemrég a kínai elnökkel tartott március 20-22-i moszkvai megbeszéléseit használta fel arra, hogy retorikailag fokozza a világ többi részének a Nyugat elleni összefogására irányuló kísérleteit, és az új dokumentum is minden jel szerint ezt a törekvését hivatott alátámasztani. Nyugati megfigyelők szerint azonban Hszi Csin-ping elutasította, hogy Kína csatlakozzon egy Nyugattal szembeni geopolitikai konfliktushoz.
Oroszország csökkenő gazdasági ereje és ukrajnai háborújának kudarcai az amerikai Háború Kutató Intézet (ISW) elemzése szerint nem ösztönzik a megszólított országokat arra, hogy komoly érdeklődést tanúsítsanak Putyin javaslata iránt. A Kreml valószínűleg ezért döntött úgy, hogy az új külpolitikai koncepciót az ENSZ Biztonsági Tanács soros elnöki tisztségének átvétele előtt hozza nyilvánosságra - írták.
Oroszország külpolitikai koncepcióját először 1993-ban fogadták el, és azóta többször frissítették. A legutóbbi, 2016-os változatban egyebek mellett az szerepelt, hogy Oroszország fokozza az együttműködést a nemzetközi és nem kormányzati emberi jogi szervezetekkel, valamint vízummentességre törekszik az EU-val. Emellett a koncepció korábbi változata kimondta, hogy Oroszország érdekelt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tekintélyének és szerepének megerősítésében, valamint kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítésében az Egyesült Államokkal.
Néhány különbség az előző változathoz képest
A Meduza orosz ellenzéki hírportál összevetette Moszkva új külpolitikai koncepcióját, az előző változattal, megállapítva, hogy bár azt Putyin 2016 novemberében, már a Krím annektálása, a donbásszi háború kitörése és az első nyugati szankciók után hagyta jóvá, mégis jóval mérsékeltebb volt a mostaninál.
Az új változatból kikerült, hogy Oroszország „érdekelt Ukrajnával a kölcsönös tisztelet alapján” kiépíteni kapcsolatait, tiszteletben tartva annak nemzeti érdekeit. Nincs benne, hogy érdekelt lenne a Grúziához fűződő viszony normalizálásában, ahogy az sem, hogy az Európai Unióval a vízumrendszer fokozatos eltörlésére törekedne, megerősítendő együttműködésüket. Nem került bele az sem, hogy Moszkva fontosnak tartja a stratégiai támadófegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról szóló, 2010. április-i orosz-amerikai szerződés végrehajtását. (Putyin február 21-én jelentette be, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét a START szerződésben.)
Az emigrációban működő Meduza rámutat, hogy először jelent meg az orosz külpolitikai koncepcióban egy sor, az elmúlt évben gyakran használt propagandaklisé, így az orosz világ, a nyugati hegemónia, a neokolonializmus, a Kollektív Nyugat, a hagyományos értékek, a többpólusú világ és persze a ruszofóbia kifejezés. Ugyanakkor furcsa, hogy mindössze három helyen említik a "neonácizmust", amellyel az orosz hatóságok az Ukrajna elleni támadást indokolták.
Figyelemre méltónak nevezik, hogy Moszkva prioritásként kívánja kezelni a ruszofóbia elleni harcot, továbbá az orosz kultúra, a sport és az orosz ortodox egyház védelmét a diszkriminációtól. De az új koncepció messze legmeggyőzőbb pontjának (maró gúnnyal) ezt tartják: "24. (...) A nemzetközi béke és biztonság fenntartása és megerősítése érdekében az Orosz Föderáció kiemelt figyelmet kíván fordítani: 1) a békés eszközök, elsősorban a diplomácia, a tárgyalások, a konzultációk, a közvetítés és a jószolgálati tevékenység alkalmazására a nemzetközi viták és konfliktusok rendezésében..."
