;

véradás;állatok;klinika;állatkertek;Fővárosi Állat- és Növénykert;állatorvos;kiselefánt;Állatorvostudományi Egyetem;

- Hősök négy lábon: állatok is adnak vért és mentenek életet

Az önkéntes segítségnyújtás egyik legnemesebb formája a véradás. Akinek a családjában előfordult már komolyabb műtét vagy vérképző-szervi betegség, végtelenül hálás azoknak, akik vállalják a procedúrát, hogy megmenthessék számukra ismeretlenek életét. A véradás Magyarországon is kiválóan szervezett keretek között zajlik – az emberek számára. De mi történik, ha egy kutyának, macskának, netán egy egzotikus vadállatnak van szüksége vérátömlesztésre?

Málna kezdi a sort. A hatéves ridgeback-keverék mondhatni rutinosan foglalja el a helyét a vizsgálóasztalon, az állatorvos lenyírja a szőrt a nyakán egy kis területen, és már folyik is a vér a kis műanyag tasakba, pont olyanba, amilyet az embereknél is használnak a véradások során.

Testvére, Eli és a hétéves Morf többé-kevésbé türelmesen várakozik a sorára. „Morf testvére, Scott babéziás volt néhány éve, az ő életét a vérátömlesztés mentette meg – meséli Pataky Viki, a kutyák gazdája. – Úgy gondoltam, ezzel tudom meghálálni a segítséget, hogy rendszeresen, évente 2-3 alkalommal elhozom a kutyáimat véradásra. Így ők más kutyák életét mentik meg.”

Életmentő donorok

A véradás az állatok esetében sok tekintetben hasonlít az emberekéhez, de természetesen vannak eltérések is. Az egyik legfontosabb különbség, hogy míg a humán folyamat államilag szervezett keretek között zajlik, az állatok esetében sajnos erre még nincs kialakult rendszer. „Az egyetem már szeretett volna vérbankot létesíteni, mert óriási a hiány – mondta Vajdovich Péter docens, az Állatorvostudományi Egyetem Kórélettani és Onkológiai Tanszékének vezetője. – Erre már csak azért is szükség lenne, mert ha a véradás szervezett keretek között zajlik, akkor a minőségbiztosítás is megfelelő. Ez egy kritikus pont, mivel a donorválasztás, a laboratóriumi vizsgálatok, a tárolás és a szállítás oldaláról is szabályozott módon kellene végrehajtani a véradást. Ha ugyanis bizonytalan forrásból származik a donorvér, akkor az állatok esetében is komoly fertőzésveszély áll fenn.”

Jelenleg az állatklinikákon és az állatorvosi rendelőkben igyekeznek megszervezni az önkéntes véradókat. A műtéteknél jellemzően nem használnak vért. Szükség ugyan lenne rá, de nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség, ahogy vérkészítmény sem. „Rengeteg olyan betegség van – autoimmun, daganatos és csontvelő-megbetegedések, mérgezések –, amikor szükséges lehet időt nyerni, hogy a gyógyszerek hatásáig stabilizálódjon a beteg kutya vagy cica állapota. Jellemzően ezekben az esetekben alkalmazzuk a transzfúziót” – avatott be Becker Zsolt, az egyetemi klinika intenzív osztályának vezetőhelyettese, az önkéntes véradói projekt vezetője. „Az a probléma, hogy az állatoknál a vérkészítmény gyógyszernek számít, az engedélyeztetésnek pedig megvan a folyamata. Mivel a vérkészítményeket nehéz standardizálni, hiszen nem minden esetben egyezik meg a fehér- és a vörösvérsejtek száma egy egységben, tulajdonképpen mindegyiket külön kellene engedélyeztetni. Saját felhasználásra természetesen tarthatunk vért, ez a belső rendszer jól működik.”

Az állati véradásnak nincs nagy eszközigénye, a humán transzfúziós zsákokat használják erre a célra a kutyáknál. Hétköznapi hűtőben, 4 Celsius-fokon három-öt hétig tárolható a levett vér. De külön is lehet választani a plazmát, ami mínusz 60-70 fokos mélyfagyasztással akár egy-két évig is tárolható. „Erre például véralvadási zavarok esetében van szükség – mondta a projektvezető. – Sőt, a kutatások alapján ilyen esetben nem is jó, ha a teljes vért megkapja az állat, mert túlterheli a szervezetét. A macskák esetében más a helyzet, mert a humán vérvételi zsákok félliteresek, tőlük pedig nem lehet ennyi vért levenni. Ezért a macskavért ahogy levesszük, jellemzően rögtön beadjuk. Mostanában jelentek meg a kisebb méretű zsákok, amelyekkel már ez is megoldódik.”

Örökbefogadó gazdik

Az állatklinikák és állatorvosi rendelők között működik a kapcsolattartás, szükség esetén kisegítik egymást. Azonban arra is láthatunk példát, hogy a kétségbeesett gazdik a közösségi médiában keresnek donort életveszélyben lévő kedvencüknek. „Hivatalos forgalomba nem kerülhet sem vér, sem vérkészítmény Magyarországon. Egyelőre nincs megoldás arra, hogy valaki megkapja az ellenértékét annak, amennyibe neki került a vér levétele” – tette hozzá Vajdovich Péter.

A véradás az állatoknál is térítésmentes és „önkéntes”, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy kizárólag gazdával rendelkező egyedtől lehet vért venni transzfúziós célra. Menhelyeken élő kutyák, macskák nem lehetnek donorok. A segítő kutyások három fő csoportba sorolhatók. „Az egyik legnagyobb bázis az egyetemi hallgatóké, főleg a külföldieké, akik gyakran fogadnak örökbe az egyetemi tanulmányaik idején. Mások felhívást látnak egy közösségi oldalon, náluk gyakran a gazdi is véradó. A harmadik csoport pedig azoké, akiknek a kutyája korábban kapott vért, és így akarják meghálálni” – világított rá a motivációkra Becker Zsolt.

A véradás után az állatoknak is jár jutalom a segítségükért, persze ők nem sört és virslit kapnak. „Korábban tápot adtunk, de az egyre speciálisabb igények miatt ezt gyakran nem tudták felhasználni. Most olyan ingyenes szolgáltatásokat adunk, amelyekre szükségük van. Minden véradáskor végzünk laborvizsgálatokat, így folyamatosan kontrolláljuk az egészségi állapotukat, emellett az oltásokat szoktuk állni nekik. Ezek elég drágák, így ez nagy segítség a gazdiknak” – tette hozzá az állatorvos.

A népszerű kórházsorozatoknak köszönhetően már nagyjából mindenki tisztában van a vércsoportok jelentőségével az embereknél: az AB0 és az Rh faktorokat kell figyelembe venni átömlesztésnél, hogy ne lépjenek fel komplikációk. A kutyáknál egyszerűbb a helyzet, mert ugyan 11-féle vércsoport van, de csak egynek van jelentősége, a DEA-val jelzettnek. Ez hasonló az emberi Rh-hoz, pozitív vagy negatív. Az utóbbi egyszer gond nélkül kaphat pozitív vért, ekkor még nem alakulnak ki ellenanyagok. A pozitív természetesen kaphat negatív és pozitív vért egyaránt, ezért az első transzfúziónál tulajdonképpen mindegy, milyen vércsoportú a kutya. „Szeretjük, ha vércsoportazonos a donor, de ha a beteg még nem kapott transzfúziót, és életmentésről van szó, akkor fontosabb a tűzoltás” – tette hozzá az állatorvos. A macskáknál pedig ugyan A, B és AB-s vércsoport létezik, de a magyarországi populáció 97-98 százaléka A-s, ugyanis az európai rövid szőrű fajtára ez a jellemző. Amióta megjelentek az egzotikus fajták, cifrább a kép, ugyanis ezek általában B-sek.

Nagybeteg kiselefánt

Az egyetemi klinikán legtöbbször kutyák és cicák részesülnek vérátömlesztésben. A legegzotikusabb transzfúziós páciensük egy vadászgörény volt. A Fővárosi Állat- és Növénykertben azonban egy szó szerint óriási kihívással kellett szembenézniük az állatorvosoknak és a gondozóknak idén januárban. „A legkisebb elefántunk, Samu, aki ebben a hónapban lesz kétéves, elefánt herpeszvírusos megbetegedésben szenvedett – mesélte Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője. – Ez a vírus valószínűleg minden elefántban ott lappang – hasonlóan az emberi herpeszhez –, de néha elhatalmasodik a szervezetben, és vérzéses megbetegedést okoz. Ez a vadonban és az állatkertekben egyaránt nagy probléma, az ázsiai elefántoknál az 1-9 év közötti korosztály veszélyeztetett. Kezelés nélkül ez a rettegett betegség halálos, kezeléssel nagyjából 50 százalékos az esély a gyógyulásra. Ebben a korosztályban az elefántoknál ez a legfőbb halálok az állatkertekben.”

Becker Zsolt

Samu megmentése óriási munka volt. A terápia részeként a rengeteg gyógyszer mellett vér- és vérplazma-átömlesztést is kapott. A koppenhágai állatkert tapasztalatai is nagy segítségükre voltak a kezelésben, ott ugyanis két kiselefánt is megfertőződött a közelmúltban, és az egyiküket sikerült megmenteni. „Ahol elefántokkal foglalkoznak, ott általában több állat él, már csak azért is, mert így érzik jól magukat, a természetben is csoportosan élnek – tette hozzá a szóvivő. – Így van ez nálunk is. Az elefántcsalád minden tagja alkalmas volt donornak, az anyaállattól többször is vettünk vért, emellett Samu nagy testvérétől, sőt, még az apaállattól, Assamtól, az 5600 kilós bikától is. A vérvétel bódított állapotban történt, ami szakmailag hatalmas kihívást jelentett. Úgy kellett belőni az altatószer dózisát, hogy az állat már eléggé kába legyen, de ne dőljön el. Januárban 16 alkalommal végeztek lábon altatást az állatorvosok, máskor tíz év alatt történik ennyi.”

Happy end: Samu azóta meggyó-gyult, és az állatkert nemrégiben videót is közzétett a heroikus küzdelemről, amelyet a termetes csöppség megmentéséért folytattak.

Elájulni nem szoktak, de megérzik az aggódást

A véradáshoz a kutyáknál legalább 25 kilogrammos testtömeget kell elérni, mert általában egy egységet szoktak levenni, ami 450-500 milliliter. Testsúly-kilogrammonként 10-20-at lehet levenni mind a kutyák, mind a macskák esetében. Becker Zsolt mesélt olyan agilityző kutyáról, akitől levettek 500 millilitert, és már aznap gond nélkül teljesített a pályán. A kutyák elájulni sem szoktak a vérvételnél, bár a gazditól át tudják venni az aggódást. Fiatal, egészséges, oltott, féreghajtott felnőtt állat adhat vért, jellemzően egy-nyolc év közötti, és további feltétel, hogy nem ellett, és nem kapott vért – pont a sokféle vércsoport miatt, hogy még véletlenül se legyen ellenanyag a szervezetében. Egy kutya három-négy havonta adhat vért. Cicáknál hasonlóak a követelmények, itt a súlyhatár 4 kilogramm.

A klinikán hetente két-három állatnak van szüksége életmentő transzfúzióra, de további három-négyen segíthetne, ha kaphatna vért. A betegek 80 százalékának elegendő egyszeri transzfúzió, de csontvelőbetegségnél vagy autoimmun kórképeknél két-három vérátömlesztésre is szükség lehet. „A vérvétel akár öt perc alatt megvan, ha nyugodt a kutya, tisztán lehet dolgozni, és az egész folyamat mindennel együtt negyedóra alatt lezajlik” – fejtette ki Becker Zsolt.

Egyesek szerint ez a legmagasztosabb zeneművészet, másokat a gondolatától is kirázza a hideg. Pedig lehet, hogy csak a komolynak kikiáltott klasszikus zene elnevezésével van baj. A könnyűzenét például mindenki szereti, ahhoz mindenki ért. De mitől komoly a zene? Szerzőjétől? Tartalmától? Előadásmódjától? Az idén 100 éves jubileumát ünneplő – és a Művészetek Palotájában Lawrence Foster amerikai maestróval Enescut és Csajkovszkijt próbáló – Nemzeti Filharmonikus Zenekar két szólamvezetőjével, a több évtizede harmonikus házasságban élő Pap Eszter oboaművésszel és Koó Tamás csellóművésszel hangolódtunk rá a kérdésre: mi a komolyzene-szeretet titka?