Hiába a kétszámjegyű béremelések, brutálisan lecsökkent a keresetek reálértéke: a fizetések az év elején már 7,6 százalékkal kevesebbet értek, mint egy évvel korábban – derül ki a KSH kedden közölt januári kereseti adataiból. Utoljára a 2008-2009-es világgazdasági válság időszakában volt ekkora visszaesés.
Az előzetes jelzésnek megfelelően a KSH az idei kereseti statisztika „fókuszába” már a teljes munkáltatói kört állította, nem csupán az 5 fősnél nagyobb munkahelyeket, mint eddig. A módszertani változtatásnak köszönhetően a korábbiaknál alacsonyabb bruttó átlagbéradatot közöltek: tavaly decemberre még bruttó 581 900 forintos, az idén januárra már csak 528 ezer forintos átlagkeresetet mért a KSH. Ennek azonban csak egyik oka, hogy most már a kisebb munkahelyeken dolgozók jellemzően alacsonyabb fizetését is beleszámították az átlagba.
Az összehasonlíthatóság kedvéért közölték az 5 fősnél nagyobb munkahelyekre vonatkozó adatot is: ez januárban bruttó 543 600 forint volt. Ez is bő 38 ezer forinttal alacsonyabb tehát a tavaly decemberi, azonos körben mért átlagnál, hiszen azt az év végén kiosztott prémiumok és jutalmak jelentősen megdobták (a pluszjuttatások nélkül számolt bruttó átlag csak 495 700 forint volt tavaly decemberben).
A fentiekből is látszik, hogy nagyon nem mindegy, melyik számítás alapján kalkulált átlagbért tekintik „hivatalosnak”. Bár – ahogyan arra a KSH is felhívta figyelmünket - a KSH által számolt összes adat hivatalos adatnak számít, vannak ezek között olyanok, amelyek további juttatások vagy adókedvezmények alapját képezik. Eddig ilyen adat volt a legalább 5 fős munkahelyeken teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak keresete alapján kiszámolt havi bruttó átlagbér. A KSH a Magyar Közlöny mellékletében, a Hivatalos Értesítőben minden év februárjában közzétette az ily módon a megelőző évre kiszámolt havi átlagbért, valamint a megelőző év júliusi bruttó átlagkeresetet is.
Az alacsonyabb bér lehet a hivatalos Magyarországon, de még így sem teljes a képEzek a most „fókuszba került”, a teljes munkáltatói körre számolt átlagbérnél jellemzően 2,6-3,5 százalékkal, vagyis 10-19 ezer forinttal magasabb összegek szolgáltak eddig ugyanis alapjául például az országgyűlési képviselők, a házelnök, a miniszterelnök vagy éppen a jegybankelnök tiszteletdíjának, illetve a 25 év alattiak személyi jövedelemadó kedvezményének.
Hogy a továbbiakban melyik, a teljes munkáltatói körre vagy csak a legalább 5 fős munkahelyekre kalkulált átlagbért teszik közzé a Hivatalos Értesítőben, arról hiába kérdeztük a KSH-t, kitérő választ kaptunk. Azt írták, „az átlagbér függvényében megállapított juttatások és kedvezmények összegének meghatározását a mindenkor hatályos vonatkozó jogszabályok tartalmazzák, melyek rendelkeznek arról, hogy milyen esetben milyen statisztikai adatot szükséges figyelembe venni."
Az Országgyűlésről szóló törvény azonban nem nevezi meg a kereseti adat számítási alapját, csak annyit ír: „A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra megállapított képviselői tiszteletdíj havonta a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset háromszorosának megfelelő összeg.” A személyi jövedelemadóról szóló törvény vonatkozó passzusában is csupán az szerepel, hogy a 25 éven aluliak adókedvezménye az összevont adóalapba tartozó bér vagy jövedelem, „de adóévenként legfeljebb a jogosultsági hónapok számának és a teljes munkaidőben alkalmazásban állók Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző év július hónapjára vonatkozó nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetének szorzata” lehet.
Mindebből tehát nem derül ki, a magasabb vagy az alacsonyabb átlagbér alapján számítják majd jövőre a képviselői fizetéseket illetve a fiatalok adókedvezményét.
Akármelyik adat is lesz a „hivatalos”, az meglehetősen távol áll majd a valós kereseti viszonyoktól. Az átlagot ugyanis egy-egy magasabb bér jelentősen megemelheti, miközben a többség nem keres annyit. A KSH viszont - kiegészítő adatként - kiszámolja a teljes munkáltatói körre vonatkozó mediánbért is: ez bruttó 422 400 forint volt januárban, ami kevesebb, mint nettó 281 ezer forint (a KSH az adókedvezményekkel számolt nettó mediánbért közölte, ami 294 500 forint, ám adókedvezményt nem mindenki kaphat). Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavállalók fele 281 ezer forintot vagy annál is kevesebbet vihetett csak haza januárban, miközben a nettó átlagbér 351 100 forint volt.
Bár a bruttó mediánkereset 17,1, a bruttó átlagbér pedig 16,1 százalékkal magasabb volt, mint egy éve, a januárban immár 25,7 százalékra ugrott inflációt a bérnövekedés üteme nem tudta utolérni, így a keresetek reálértéke 7,6 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy immár ötödik hónapja folyamatosan veszítenek értékükből a keresetek.
Az adatok azt jelzik, hogy elsősorban az alacsonyabb keresetűek fizetését korrigálták a vállalatok a magas infláció fényében. A költségvetési szférában viszont átlag alatti, csupán 13,6 százalékos bérnövekedést mért a KSH – kommentálta az adatokat Virovácz Péter. Az ING Bank vezető makrogazdasági elemzője rámutatott: a januári bérdinamika gyakran meghatározza az egész évre vonatkozó növekedési ütemet is. Ez alapján az idén 16 százalék környékén alakulhat a béremelkedés mértéke. Miután pedig az ING 18,5-19 százalék körülire várja az idei inflációs mutatót, ez egyúttal azt is jelenti, hogy továbbra is a vásárlóerő csökkenésével számolnak.
Tartósan magasan ragadhat az infláció
Az idei év második felében a bérnövekedés üteme újra meghaladja majd az infláció mértékét, a gazdaság a kilábalás időszakában lesz, a vállalatok munkaerő iránti kereslete újra felerősödhet. Egy ilyen helyzetben a vállalatok ismét hamarabb nyúlhatnak az átárazási politikához, látva a javuló gazdasági kilátásokat és az erősödő vásárlőerőt – figyelmeztet Virovácz Péter. Az elemző emiatt úgy gondolja: a nagy feladat a jegybank számára nem az lesz, hogy lemenjen az infláció a jelenlegi extrém szintekről egyszámjegyűre, hanem az, hogy jövőre egy ilyen inflációt gerjesztő munkaerőpiaci környezetben elérhetővé váljon a 3 százalékos inflációs cél. A fentiek fényében az elemző továbbra is úgy látja: érdemi a kockázata annak, hogy tartósan magasan ragadjon az infláció.
