- Árnyékugrás

Ha a jövő évi önkormányzati választáson nem sikerül megtartani az ellenzéki településeket, sőt újakat gyűjteni hozzájuk, akkor az Orbán-kormány elleni erőknek elindulni se lesz érdemes a következő országgyűlési voksoláson – véli Csőzik László, Érd polgármestere. Nem állítja, hogy egyszerű lesz. Táncról ugyanis már régen nincs szó, gúzsba kötve a plafonról fejjel lefelé lógatva kell előadni a bűvésztrükköt: úgy üzemeltetni és fejleszteni az adott várost, falut, kerületet, hogy közben a kormány visz mindent, amit lát, a többit szétosztja az egyháznak vagy a NER valamely csókosának, ami munkát meg otthagy, arra nem ad pénzt. S közben begyűjti tőlük a dézsmát, a kilencedet, adót bármilyen jogcímen. Azt is lefölözi, amit az önkormányzatokat illetné, lásd gépjármű- vagy iparűzési adó. Ok mindig van: járvány, válság, háború.

A Fidesz meghökkentően kreatív a rekvirálásban. Ráadásul mindig legalább egy lépéssel előrébb jár. Törvényt hoz, kormányrendeletet alkot, végrehajtási utasítást ír, s mire észbe kapnak az önkormányzatok, már vitték az iskolát, ingatlant, cégeket, kórházakat, már csőbe kerültek a vízi közművek, a szakrendelők és a közvilágítás. Bányát nyitnak, akkumulátorgyárat építenek, vasutat vezetnek a kerteken át, viszik a szemetet, hasra ütésre bemondott áron adják az energiát, nem kérdeznek senkit. Lassan tényleg csak az ünnepi beszédekre, meg a muskátli öntözésre kellenek a polgármesterek.

Ebből a helyzetből kell kihozni valami értékelhetőt. Amiből a helybelinek olyan érzése támad, hogy megérte a váltás, mert az ellenzéki polgármester képes az irányváltásra. Még akkor is, ha annyira szűk már a mezsgye, hogy szinte ketté kell törni magát a forduláshoz. A kormánypárti településvezető is kínlódik persze, neki is vicsorba torzul a mosolya, ha be kell zárni a nyugdíjas klubot, az uszodát és tűrnie kell a kiemelt beruházást a földjén, miközben az onnan szedett adóból nem kap egy kanyit se.

A bizonyítás kényszere azonban az ellenzékiként megválasztott vezetőkre nehezedik. És ne tévedjünk, a választót nem érdeklik a frappáns Facebook-posztok, harsány közlemények, harcias sajtótájékoztatók és a helyi önkormányzati média ömlengése, se a pártbéli hittételek. A panaszkodás senkit se érdekel, mindenkinek megvan a saját nyomora. Cselekvést várnak. De mit lehet pénz nélkül csinálni? Meglepően sokat. Vissza lehet szorítani a parkolóautók árját, ahogy Józsefvárosban tették, melegedőt nyitni a fázóknak, ahogy a II. kerületben történt, energiaközösségeket szervezni erzsébetvárosi mintára, kiváló bérlakás-politikát alakítani Terézvárost követve vagy csendes professzionalizmussal irányítani egy kerületet lassan három évtizede, lásd Angyalföld.

Az ellenzéki polgármesterek egymás után jelentik be újraindulásukat. Ki párttal, ki anélkül. Lesz kampány, stratégia, alkudozás. A végén persze kiderülhet – egy anderseni fordulattal –, hogy a zsák krumpli ígéretét semmi se írhatja felül. Vagy mégis, de ahhoz a polgármesterek többségének a saját árnyékuk árnyékán is túl kell lépni.