– Tíz évvel ezelőttig piacra termeltem. Nyár közepéig ment a dolog, utána volt olyan, hogy a helypénzt sem tudtam kifizetni. Biztosabb megoldást kerestem. A dobozrendszeren belül a részesrendszert csinálom. Ez azt jelenti, hogy ami terem a kertben, azt osztjuk szét a tagok között. Ezért is van az, hogy csak egy bizonyos létszámot lehet felvenni, hiszen érzi az ember, hogy hány vásárlót lehet ellátni az adott földterülettel és munkával. A tagokkal egy évre leszerződünk, ők havonta fizetnek egy előre kialkudott összeget. A szezon áprilistól áprilisig tart, összesen 36-szor szállítunk – árulja el a kulisszatitkokat Héjjas Szilvia arról, miért nyergelt át a közösségi mezőgazdálkodásra.
Ez hazánkban még kevéssé ismert termelési mód. Ilyenkor egy gazdálkodó és a vásárlói közösséget alkotnak, írásban elköteleződnek egymás mellett. Cserébe a fogyasztók megbízható helyről származó kiváló élelmiszert kapnak: zöldséget, gyümölcsöt, húsárut. A vevők előre fizetnek, a termelőknek arra az évre biztos a bevételük.
Várólistán az új jelentkezők
A kunszállási gazdálkodó birtoka Birs Közösség néven ismert, a terményeik fóliasátrakban és szabadföldön nőnek. Kis, családi vállalkozás, 2 hektáron termelnek, zöldség és gyümölcs van a palettájukon.
– Nekem könnyű dolgom volt, mert nem kellett a vevőket keresnem. Egy közösség keresett magának termelőt. A tagok jellemzően nyitott, iskolázott emberek, tapasztalataim szerint a biotermékek ezt a réteget vonzzák leginkább. A munkámnak talán azt a részét szeretem a legjobban, amikor találkozom a vevőkkel, és beszélgetünk. Engem ez éltet, ha közösségben lehetek – halljuk tőle. A rendszer verhetetlen előnye, hogy az áru a lehető legfrissebb, továbbá hogy száz százalékig vegyszermentesek a növények. Egy előre meghirdetett napon útra kel az áruval Budapestre, ott egy-egy átvételi ponton nagyjából fél órát tartózkodik, a tagok helybe mennek a dobozaikért. Szerinte a biotermesztés nem megoldhatatlan, csak változtatni kell a személeten, ők 1999 óta így művelik a területet. A vásárlói köre betelt, ők ennyi érdeklődőt tudnak ellátni, többet nem tud felvenni, legfeljebb cserélődnek a személyek egy várólista alapján. Szilviéknél a kis csomag ára idén 6, a nagyé 12 ezer lesz. A mennyiséget nem lehet előre látni, hiszen ez olyan, mintha mindenkinek lenne egy saját kertje, amely terem, amennyit terem. „Leszedem, lemérem, és azt osztom el 45-felé” – ecseteli a Birs Közösség gazdasszonya.
Inkább legyen kevesebb, de jobb
Pető Áron 2010-ben az elsők között kezdett bele Magyarországon a közösségi gazdálkodásba. Illetve volt már korábban próbálkozás, teszi hozzá, de az angolszász modell akkoriban még nem volt működőképes: az előre, biztosra ígért termésmennyiség nem vált be, és nem is reális.
– Mi francia mintára kezdtük újra. Tetszett, hogy a vásárlók nem üzletként, hanem mozgalomként fogják ezt fel, protestálásnak tekintik a nagyáruházakkal, a dömpingáruval, a génmódosított élelmiszerekkel szemben – idézi fel a kezdeteket és a motivációt. – Tizenöt családdal indultunk, most száz környékén járunk. Volt ennél jóval több, de szabni kell egy határt, amit az ember bír erővel, egészséggel. Gazdatalálkozókon néha hallom, azon versenyeznek, ki dolgozott többet, ki volt régebben nyaralni. Ebbe sosem voltam hajlandó beleállni. A havi díj náluk 50 ezer forint felett van, egy adaggal egy négy-öt tagú családot lehet ellátni, hetente van szállítás. Zöldséggel, gyümölccsel, gabonafélékkel foglalkoznak, csak a Biokert Szigetmonostor 15 kilométeres körén belül szállítanak, mert fontos, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomuk.
Az egyesület ahol tud, segít
A közösségi gazdálkodás lényege, hogy a fogyasztó egy teljes szezonra szerződik a kiválasztott gazdával. Igényelhet kisebb, kétszemélyes vagy nagyobb, négyszemélyes részesedést. Az egyezség értelmében minden héten átveszi a terményt, csak azt, ami éppen terem az adott birtokon. A közösség megszűri, milyen gazdaság kerülhet be a körbe. A legtöbb gazdának bio minősítése van, vagy ha nem, akkor ökológiai, biodinamikus vagy permakultúrás körülmények között termel. Mindezt éppen azért választják a fogyasztók, hogy száz százalékig megbízható árut kapjanak, magyarázza Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa.
Ez nem egyszerűen csak egy vásárlás, hanem szolidáris közösség. A vevők ellátogathatnak a farmokra, javaslatot tehetnek a terményekre, a mennyiségre, akár munkával is segíthetik a működést.
Elköteleződnek egy évre, kifizetik a termelés költségét, együtt viselik a felelősséget és a kockázatot is. A gazdák az ország számos pontjára szállítanak, tulajdonképpen mára már minden területet lefednek.– Az egyesület célja az, hogy a fogyasztók egészséges, környezetbarát termékekhez jussanak. Úgy véljük, ahhoz, hogy a közösségek létrejöhessenek, nemcsak a fogyasztókat kell támogatni, hanem a gazdákat is. Ezért képzési programokat, előadásokat tartunk, projektekkel, bemutatkozási lehetőségekkel, népszerűsítő kampányokkal segítjük a munkájukat. Szerződéses kapcsolat nincs az egyesület és a gazdák között, nekünk nem jár tőlük jutalék. Azt azért tudni kell, hogy az összes közvetlen értékesítési rendszer közül ez a legkomplikáltabb forma, mert folyamatos kapcsolattartást, magas elköteleződést kíván a résztvevőktől – részletezi Haraszti Anikó.
Páratlan beltartalom, gazdag ízek
– Közvetlen a kapcsolatunk a termelővel, sokkal változatosabban táplálkozunk, olyan biztonságos termékekhez jutunk, amelyeket egyébként talán nem vennénk meg. A megszokott alapanyagokat változatosabban dolgozzuk fel, hiszen dömping idején érdemes utánajárni, hányféleképpen készíthetjük el mondjuk a kínai kelt a rakott változaton kívül – mutat rá a rendszer előnyeire Andacs Noémi, aki már nyolc éve szerzi be ilyen módon a zöldséget. Azért vágott bele, mert kíváncsi volt, és hisz abban, hogy nem mindegy, az ember mit vesz a pénzéért. A beltartalom is páratlan. Ezek szezonális, gazdagabb ízű élelmiszerek, hiszen kivárják a természet ciklusát, a termés magától érik be. „Szívesen támogatom a gazdát, és ha emellett még kapok is valami jót, az igazán szuper” – teszi hozzá. A módszer előnye egyben a nehézsége: előre kell gondolkodni, energiát kell fektetni a tervezésbe, a rendszerességbe. Ki kell alakítani egy heti rutint, hogy mindig legyen idő átvenni a csomagot, bár ebben néha lehet segítséget kérni a többi, környéken lakó tagtól. További egy-két órát igényel az átvétel utáni napon, hogy az alapanyagokat megtisztítsák, előkészítsék a tároláshoz, hogy hosszabb ideig elálljon.
Tágulóban a közösségi univerzum
Pető Áron szerint ez tán a jelenlegi legjobb módja az élelmiszerhez jutásnak, csak a mostani kiszámíthatatlan inflációs környezet nem kedvez a nagymértékű terjedésnek. A termelés költsége magas, nem tudja mindenki megfizetni – sokan sajnos a nagyáruházit sem, teszi hozzá –, de nem drágul nagyobb mértékben a közösségi gazdaság tagdíja, mint az átlag-élelmiszerár.
Haraszti Anikó szintén derűlátó, tapasztalatai szerint – bár jósolni nem merne – mivel az áruházakban a zöldség-gyümölcs árak lassan utolérik a biotermékekét, a közösségi mezőgazdaságban van még fejlődési potenciál. Gazdaként nem egyszerű meglépni ezt a változtatást, át kell állni egy másfajta gondolkodásra, de kérdés az is, egyáltalán hogyan jutnak földterülethez, le tudják-e hívni a támogatásokat. Mindenesetre az egyesület munkatársai mindenben igyekeznek támogatást nyújtani, olyan képzéseket és konzultációkat tartanak, melyeken a gazdákat, közösségeket leginkább foglalkoztató problémákra keresik a megoldásokat.
Lehet szatyorral is
A részesrendszer a legkötöttebb, de a legkiszámíthatóbb, halljuk a hozzáértőktől.
A vevő szempontjából talán hátrány – de ezzel tisztában vannak, rugalmasan kezelik – hogy gyengébb termés esetén kevesebb áru kerül a dobozba. Arra is van lehetőség, hogy ha a vásárló nem tudja átvenni, akkor a következő alkalommal kérhet dupla csomagot. Nyáron, amikor sokan elutaznak, meg lehet oldani, hogy odébb tolódjon az átadás időpontja.
Létezik másfajta, a közösségi gazdálkodáshoz hasonló módszer: a vásárlóközösségek, ezeket nevezik szatyorközösségeknek is. Ott egy központ összefog több termelőt, intézik a közös rendelést és vásárlást. A vásárló minden héten eldönti, hogy mit szeretne venni és mennyit, de úgy is határozhat, hogy adott héten semmire nincs szüksége. Ebben a rendszerben nincs hosszútávú elköteleződés.
