Petőfi Sándorra emlékezik a Fedél Nélkül tematikus száma, az utcalap sajátos módon reflektál a költő azon életszakaszaira, melyeket az írás helyett inkább a nélkülözés határozott meg. A kiadványba a kortárs magyar irodalom, a művészet és a popkultúra felől is érkeztek alkotások, a szerzők minden tizedik lapszámot dedikálták, és közülük többen bekapcsolódtak a terjesztésbe is. A lapszám megszületéséhez többek közt Berkes Csilla, Futaki Attila, Juhász Anna, Mezey Katalin, Nyáry Krisztián, Nyulász Péter, Ókovács Szilveszter, Oláh Ibolya, Papp Attila Zsolt, Seres Gerda, Skrabski Fruzsina, Szálinger Balázs, Tóth Máté, Verebics Ágnes és Zoltán Áron járult hozzá munkájával.
Szegénység, betegség, éhezés, hideg – ezek határozták meg Petőfi Sándor telét 1844-ben, mikor mindent föltéve egy lapra, nekivágott vándorútjának Debrecenből Pestre. Nyáry Krisztián pontról-pontra meséli el írásában, hogyan küzdött meg a mérföldekkel az addigra már csontsoványra fogyott, beteg költő. Többen segítették útja alatt, de a városban egyetlen kiadó sem nyúlt a verseihez, elkeseredésében az akkor irányadó irodalmi laphoz, az Athenaeumhoz fordult, ahol már közölték egy-két költeményét. A lap vezetői, Bajza József és Vörösmarty Mihály fölismerték a tehetséget Petőfiben, aki a nyomorból röpke egy év alatt lett a nemzet ünnepelt szerzője. „Elszánt akarata mellett az őt segítő önzetlen barátoknak és ismeretleneknek köszönhette megmenekülését. Így hát mi is nekik köszönhetjük Petőfit: néhány ismert és még több névtelen segítőnek, akik kinyújtották kezüket egy nélkülöző, hajléktalan fiatalember felé.” – írja Nyáry Krisztián. Hasonlóképp ragadja meg a témát Ókovács Szilveszter, akinek írásában egyébként nyoma sincs Petőfinek. Történetének díszlete a milánói Scala, egy koncert, ahol az El Sistema közösségéből érkező zenészek játszanak, köztük van a virtuóz klarinétos Gustavo, akire azonnal fölfigyel a magyar operaigazgató. Korábban hallott már a Dél-Amerikában működő El Sistemáról, azaz a Rendszerről, amely szegénysorsú gyerekek hangszeres tanítására koncentrál. Nagyjából négyszázezer gyerekre lát rá ez a különös iskolahálózat, köztük rengeteg árvára, korábbi hajléktalanra is. Nemrégiben derült ki, hogy ez a Gustavo, pontosabban Gustavo Dudamel lesz a New York-i Filharmonikusok új igazgató-karmestere. „Mennyi esélye volt a venezuelai utcagyereknek, hogy New Yorkban igazgasson?” – merül föl a kérdés. A két íráshoz kapcsolódik Seres Gerda Oláh Ibolyával készített interjúja, aki gyerekként tizennégy nevelőotthonban és két nevelőszülőnél élt.
Petőfi Sándor nagy utat járt be, az utcalapban erre utalva Vándorlegény című verse szerepel. A vándor tematikát ragadta meg Juhász Anna is írásában. Párhuzamot von Petőfi pesti szerencsepróbálása és Nagy László, Csoóri Sándor vagy édesapja, Juhász Ferenc fővárosba költözése közt. „Vidéki fiúk voltak, szegény családból jőve egy kincsük volt: a tehetségük és a hitük önmagukban. Nagy László Iszkázról, Juhász Biáról [Biatorbágy] gyalogolt fel Pestre, hogy költő lehessen.” – írja. Zoltán Áron is a vándorlást emeli ki. „Talán a Petőfiéhez hasonló, mindent elengedő, minden kicsinyes polgárit lepergető gyaloglás hiánya választott el attól, hogy igazán jelentős gondolatokat fogalmazzak meg írásaimban” - írja a színész, aki három különböző kor három különböző gyaloglását idézi föl: küldetéstudatból ment Pestre Petőfi Sándor, kíváncsiságból gyalogolt Párizsig Kassák Lajos, és kényszerből menetelt Radnóti Miklós.
Nyulász Péter a gasztronómia felől közelít nemzetünk költőjéhez. „Petőfi Sándor nem volt mindig nagy költő. Nem csak versírói értelemben, hanem akként sem, hogy vándorévei alatt nem nagyon volt mit költenie.” – vezeti fel a témát Nyulász Péter, aki szerint emiatt fordulhat elő az, hogy Petőfi életművében ritkán jelennek meg a kulináris élvezetek. Azt tudni lehet, hogy a Nemzeti dal szerzője nem vetette meg a tepertős pogácsát, a gulyást, de egyedül a túróstészta iránti szenvedélye a bizonyos. Ebből az apropóból egész ódát ír a túróstésztához, tanácsokat ad annak minél finomabb elkészítéséhez és olyan ínyenc tippeket ad, mint a pirított szalonna és cukor együttes alkalmazása, holott ez igazán felboríthatná a világ rendjét, vagy édesen vagy sósan, nem? A túróstészta egészségességéről is meggyőz minket Nyulász Péter, hiszen, ha nem köhög, nem tüsszög, félelem nélkül ehetünk belőle.
De nem csak Petőfié március hava, a nőnaphoz kötődve Nuszer Mirjam, a Fedél Nélkülben olvasható Egy szocmunkás naplója sorozat szerzője remekül ötvözi a két ünnepet Talpra magyar című írásában, ahol humorosan fogalmazza meg, milyen egy negyvenes éveiben járó nőnek végre elvergődnie az edzőterembe, és belekezdeni az eladdig mellőzött testmozgásba. A kiadvány a líra műfajban is erős, szerepelnek benne Németh Anikó Ködmadár, az utcalap állandó költőjének, Papp Attila Zsoltnak, Szálinger Balázsnak és Mezey Katalinnak költeményei, de a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott verseket is olvashatunk. Verebics Ágnes és Berkes Csilla képzőművészek munkái gazdagítják a kiadványt, a poszterré kihajtható borító Futaki Attila festménye.
