Minden ünnepnek az az üzenete, hogy a jelen összekapcsolódik az örökkévalósággal. Ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy az esemény, ami alkalmat ad az ünneplésre, száz évvel ezelőtt történt vagy ezer évvel ezelőtt – nyilatkozta lapunknak Csepeli György szociálpszichológus. „Az örökkévalóságban ilyen mércék nincsenek. Minden embernek, minden közösségnek szüksége van arra, hogy kilépjen a nagyon behatárolt, bornírt mindennapiságból. Az ünnep ilyen értelemben egy állomás, amikor megállunk egy pillanatra, széttekintünk a tájon, és megnyugszunk.
Sajnos már a családi ünnepeket sem tartjuk meg, elfelejtettünk ünnepelni. Az ünnepek eredetileg a vallásból származnak, összekötik az embert az Istennel. Friedrich Nietzsche, az ismert német filozófus már a XIX. században megírta, hogy Isten halott, ebből adódóan egy spirituális űr keletkezett az emberi világban, ami meggyengítette az ünnepek szerepét. A családi, közösségi, nemzeti, nemzetközi ünnepek szintjén egyaránt bekövetkezett ez a fajta spirituális kiürülés." Ez összefüggésben áll azzal, hogy a mindennapjaink rettenetesen szürkék, tele vannak szorongással, bizonytalansággal, de ez nemcsak Magyarországon jellemző, hanem Európában, sőt az egész világban. Ez megint csak nem kedvez az ünneplésnek, hiszen az ünnep feladata az lenne, hogy kiemeljen a hétköznapokból, és összekapcsoljon az örökkévalósággal. De ha nincs örökkévalóság, akkor nincs mit ünnepelni.
Azzal kapcsolatban, hogy az ünnepi külsőségek, mint a nemzeti színű lobogó és a kokárda is egyre kisebb hangsúlyt kapnak napjainkban, Csepeli György kifejtette: az ünnep szerves része a szimbólumok alkalmazása, a külsőségek megteremtése is, hiszen amikor ünnepelek, kilépek a saját individualitásomból, és belépek egy közösségbe, ahol meg kell hogy mutassam, hogy hova tartozom. A zászlók, jelvények pontosan ezt a közösséghez tartozást jelenítik meg. Ráadásul március 15-én a múlthoz is erősen kapcsolódunk, hiszen „együtt vagyunk” nemcsak a ma élőkkel, hanem nagy történelmi személyiségeinkkel, Kossuthtal, Petőfivel, Széchenyivel is. De ha kiürül az ünnep, akkor nincs miért kitűznünk a kokárdát sem, nincs miért lengetni a zászlókat. Annak viszont véleménye szerint nincs szerepe ebben a folyamatban, hogy az egyik politikai oldal kisajátította magának ezeket a jelképeket. Carl Schmitt német politikai gondolkodó szerint a politika lényege a barátok és ellenségek megkülönböztetése, így nem meglepő, hogy mindenki igyekszik a másik kezéből elragadni az ünnepet. Lehet, hogy ez túl jól sikerült nálunk, ennek következtében mindenki a magáénak akarta az ünnepet – míg végül senkié nem lett.”
Az ünnepeket mindenkinek saját magának, magában kell megteremtenie – tette hozzá a szociálpszichológus. Önmagunkba kell nézni, önmagunkban keresni az értelmet, és a kialakult spirituális űrt önmagunknak kell tartalommal megtölteni. Ez lényegében egy lelki forradalmat igényel.
Ma már nem kötelező kitűzni
A hatályos jogszabályok értelmében csak a közintézményekre kötelező kitűzni a nemzeti lobogót nemzeti ünnepeink alkalmából, de a társasházaknak és családi házaknak is van erre lehetőségük, ha szeretnék díszbe öltöztetni az épületet, hogy méltó módon ünnepeljenek – mondta Dévai Eszter, a Poliform Bt. értékesítési ügyintézője. A cég több mint ötmillió zászlót értékesített az elmúlt évtizedekben. A vásárlóik között túlsúlyban vannak az önkormányzatok és a cégek, de az utóbbi egy évben a kereslet csökkenését tapasztalták. Megtudtuk, hogy a kültéri zászlók legnagyobb ellensége nem a szél vagy az eső, hanem az egyre erősebb UV-sugárzás, ez „eszi meg”, teszi tönkre az anyagot bizonyos idő után. Attól függően, hogy milyen időszakban és mennyi ideig vannak kint a zászlók, fél-2 évente szükséges cserélni.
