“Rápillantottam arra, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök hogyan tett hitet a nagy felcserélés összeesküvés-elmélet mellett. Ledöbbentett, hogy mennyi közös van benne és Kaisz Szaíd tunéziai elnökben ebben a tekintetben” - mondta lapunknak Houda Mzioudet, észak-afrikai ügyekre szakosodott kutató. Ahogyan a vezetők retorikájában, úgy az Orbán-kormány 2015-ben megindított, és a Tunéziában nemrég felpörgött idegenellenes hecckampányok között is figyelemre méltó párhuzamok fedezhetőek fel - igaz, a bevándorlóellenes hergelés legtöbb ismertetőjegye mindenhol hasonló.
Szaíd február közepén lényegében a hazánkban a “Soros-terv” jelszóval emlegetett összeesküvés-elmélet egy lokalizált verzióját adta elő a közvéleményeknek.
Azzal vádolt meg meg nem nevezett érdekcsoportokat, hogy a 21. század eleje óta Tunézia demográfiai szerkezetének megváltoztatására törekszenek és ők állnak az illegális bevándorlás egymást követő hullámai mögött. A tunéziai elnök szerint a végcél az, hogy az országot tisztán afrikai állammá változtassák és kiszakítsák az arab iszlám nemzetek közül. Egyben azt állította, hogy “illegális migránsok hordái” fokozzák az erőszakot és bűnözést. Mindezekre hivatkozva határozott fellépést hirdetett meg az illegális bevándorlás ellen. Csakhogy Tunézia - épp úgy, mint Magyarország - elsődlegesen tranzitországként funkcionál, azaz kevesen akarnak letelepedni, míg annál többen igyekeznek onnan a tehetősebb európai országok felé, a jobb megélhetés reményében. Ezek a tények ugyanakkor nem állnak a hangulatkeltés útjába.
Mzioudet arról is beszélt, hogy Tunéziában a korábban kevéssé ismert nacionalista Tunéziai Nemzeti Párt már januárban - hetekkel Szaíd beszéde előtt - megkezdte a rasszista uszítást. Közösségi médiában terjesztett álhírekkel és más országban készült, de tunéziaiként bemutatott felvételekkel agitálnak a szubszaharai migránsok ellen. A 2018-as magyar választási kampányban a Fidesz-párti média szintén hamis információkkal és kontextusból kiragadott videókkal uszított, amiket Európában készültnek mutattak be.
Szintén közös vonás a hecckampányokban, hogy a fenyegetettség érzésének fenntartására felnagyítják a bevándorlók potenciális számát.
Mzioudet elmondta, hogy Tunéziában 1 millió fekete-afrikairól beszélnek, pedig hivatalos adatok alapján összesen 21 ezer, szubszaharai régiókból érkező külföldi él Tunéziában - a 12 milliós lakosság mindössze 0,02 százaléka, de más becslések szerint is maximum 56 ezerről lehet szó. Emlékezetes, hogy hazánkban a 2016-os népszavazási kampány során az Orbán-kormány “városnyi illegális bevándorlóként” hivatkozott arra az 1294 menekültre, akiket Magyarországnak más tagállamoktól kellett volna átvennie EU elosztási rendszere alapján. A miniszterelnök néha még ennél is nagyobb számokkal dobálózott, Orbán Viktor 2016 tavaszán például 5,5 millió, Egyiptomban várakozó migránsról beszélt, akik esetleg elindulhatnak, ha az EU nem köt menekültügyi megállapodást a kairói vezetéssel. (Ilyen egyezség azóta sem született, ám mégsem indultak meg tömegek Egyiptomból Európa felé.)
A párhuzamok ellenére a Magyarországon és Tunéziában hódító kirekesztő eszmék nem feltétlenül ugyanarról a tőről fakadnak. Mzioudet kifejtette, hogy a Tunéziai Nemzeti Párt idegengyűlölő retorikája az arab nacionalizmuson és az afrocentrikus filozófia elutasításán alapul. A kutató hozzátette: a párt nem említi januári kiáltványában a francia Renaud Camus "nagy felcserélésről" szóló összeesküvés-elméletét, de érzékelhetően hatott rájuk a francia szélsőjobb bevándorlóellenes kampánya, amely ezt a fogalomrendszert használja . Ez némileg ironikus, hiszen a konteó eredeti formájában éppen a muszlimok számának növekedésével riogat. Nem meglepő, hogy az ideológia az Orbán-kormány megnyilvánulásaiban is visszaköszön.
Lényeges viszont a különbség Magyarország és Tuniézia között a következmények súlyosságát illetően: míg a rasszizmus hazánkban is felerősödött, aminek hatására más rasszú honfitársaink és külföldiek szenvedtek el verbális abúzust, esetenként fizikai bántalmazásokat, addig a híradások alapján Tunéziában - főként a nagyvárosokban - komolyabb erőszakhullámot indított el Szaíd beszéde.
A szubszaharai bevándorlók veréseknek, rablótámadásoknak vannak kitéve, sokakat kidobtak munkahelyükről vagy bérelt otthonukból. Az elszabaduló indulatok miatt több ország is repatriációs járatokat indított állampolgáraik hazatelepítésére. Atrocitások érték a lakosság 10-15 százalékát kitevő tunéziai fekete közösség tagjait is.
Tunéziában azért is durvulhatott el ennyire a helyzet, mert a romló gazdasági helyzet közepette rendkívül súlyos a társadalmi feszültség. A 2011-es Arab tavasszal elkezdődött demokratikus fejlődést 2021-ben visszafordító, egyszemélyi uralmat kialakító Szaíd valószínűleg erről akarja elterelni a figyelmet idegenellenes kirohanásaival. A tunéziai államfő megszólalásaival azonban tovább mélyített a megélhetési válságon, hiszen azok miatt a Világbank felfüggesztette az együttműködést Tunéziával, potenciális kölcsönöktől vágva el a forráshiánnyal küszködő országot. A nemzetközi felháborodás némi visszakozásra késztette Szaídot: március elején például forródrótot állítottak fel, amelyen az idegenellenes abúzusok elszenvedői jelentkezhetnek, múlt szerdán pedig a tunéziai vezető a nyugat-afrikai Bissau-Guinea elnökével való találkozás után magyarázta bizonyítványát. Az egykori jogászprofesszor többek között azt fejtegette, hogy rosszindulatúan félreértelmezték szavait, büszke afrikainak vallotta magát, valamint hangsúlyozta, hogy több családtagja is szubszaharai afrikaiakkal házasodott össze és a jogi egyetemen neki is voltak fekete barátai.
Houda Mzioudet azonban rámutatott, hogy Szaíd rasszista megnyilvánulásával már kinyitotta Pandora-szelencéjét és azt már nem lehet visszazárni. Az ország nemzetközi megítélése és társadalmi békéje is kárt szenvedett. “A tunéziaiak paranoiássá váltak, mivel az elnök folyamatosan az illegális bevándorlás elleni harcról szóló retorikájával szította ezt, és nem volt hajlandó bocsánatot kérni rasszista szónoklatáért, amelyben külföldi pártokat vádolt meg Tunézia elleni összeesküvéssel, mondván, rontani akarják az ország megítélését” - fogalmazott a Népszavának a kutató, aki fekete tunéziaiként maga is aktívan harcol a rasszizmus ellen.
